4p

Benedek István politológus szerint az Orbán-rezsim egy érett populista autokrácia, amelyet egy hiteles, kívülálló politikai szereplő jelenléte ingathat meg.

Benedek István politológus, az ELTE ÁJK adjunktusa, kutatási területe a demokratizálódás és populizmus. Doktori disszertációjában 2022-ben az Orbán-rezsimet mint populista választási autokráciát vizsgálta, és megjósolta, hogy egy outsider politikai szereplő gyorsíthatná fel a rendszer erózióját. Magyar Péter felbukkanása után úgy tűnt, mintha „megjósolta” volna, hogy mi fog történni. 

Benedek István a Telexnek adott interjúban arról beszélt, hogy a 2018-as választásokkal az Orbán-rezsim „érett formájában, populista választási autokráciaként szilárdult meg,” ahol a válságok inkább stabilizáló hatást gyakorolnak, semmint megingatják a hatalmat.

„Az összes autokráciák csupán tíz százaléka dől meg alkotmányos keretek között” – fogalmazott és bár szkeptikus a választások általi demokratikus átmenettel kapcsolatban, szerinte most a Fidesz sérülékenyebb, hiszen a társadalomban egy „önerősítő spirál” alakult ki, amely szerint, „ha súlyosan egyenlőtlen feltételek mellett is, de legyőzhető a Fidesz a választásokon.”

A populista rezsim kialakulásának és működésének megértéséhez Benedek a demokrácia és a választási autokrácia közötti különbséget elemzi. Szerinte a választási demokráciákban nemcsak a formális követelmények – mint a szabad választások vagy az általános választójog – hanem a politikai versengés tartalmi feltételei is megvannak, így a civil társadalom és a plurális politikai nyilvánosság szabadsága. A választási autokráciákban ezek azonban sérülnek, míg a demokratikus verseny alapvető formális kritériumai fennmaradnak. „A demokrácia és az autokrácia közötti határvonal nem önmagában a szabad többpárti választásoknál van, hanem a tisztességes küzdelemnél” – állítja, és megjegyzi, hogy a választási autokráciák pontosan ebben térnek el a demokráciáktól.

Orbán Viktor pártja sérülékenyebb lett
Orbán Viktor pártja sérülékenyebb lett
Fotó: miniszterelnok.hu


A szakember a 2002-es választásokat a populizmus politikai stratégiává válásának mérföldköveként említi. Orbán híres kijelentése – „a haza nem lehet ellenzékben” – Benedek szerint „a populista logika tankönyvi példája”, amely a politikát a „nemzeti oldal” és a „nemzetietlen oldal” közötti konfliktusra egyszerűsítette. Ez a megközelítés mélyen megosztotta a magyar társadalmat, és egyre szélsőségesebb polarizációhoz vezetett. A választási vereséget követően Orbán szociológiai és jogi átszervezéssel erősítette meg a Fideszt, a polgári körök mozgalmának létrehozásával növelve a vidéki szavazótábor támogatását és lojalitását.

Úgy látja, hogy a Fidesz rendszerszinten uralja a politikai nyilvánosságot: „a politikai nyilvánosságban domináns pozícióba kerültek az egységes üzenetekkel operáló kormánypárti médiumok,” aminek következtében a magyar társadalom jelentős része kormánypárti hírbuborékban él. A médiatér radikalizálása – különösen Simicska Lajos és a kormány összeütközését követően – tovább növelte a kontrollt, és a médiapolitikában egy új, radikálisabb irány jelent meg. A Fidesz így a médiarendszer révén megerősítette a populista világképet, amely a különböző „kozmopolita” csoportokat – újságírókat, ellenzéki politikusokat, az EU-t – a „nemzeti érdek” ellenségeiként ábrázolja.

A jelenlegi helyzet stabilitása ellenére Hadházy Ákos és más ellenzéki szereplők szerint kérdéses, hogy a Fidesz leváltható-e választások útján.

Benedek úgy véli, a Fidesz megingathatatlan autokratikus pozícióra törekszik, amelynek érdekében „a választási kockázatok minimalizálását” célozza. A rezsim stabilitását növeli, hogy a játékszabályokat tetszés szerint alakítja, „a kollektív bizonytalanság és kölcsönös paranoia” fenntartásával.

Benedek István szerint a populizmus és a rezsim saját „paranoiája” megakadályozza az átlátható politikai versengést, hiszen az állandó gyanakvás és a polarizált légkör fennmaradásával a politikai táborok egymást „hazaárulással” vádolják. 

A populizmus Benedek szerint addig marad a politika középpontjában, amíg a jelenlegi „kölcsönös paranoid gyűlölködésből” nem sikerül kitörni. Hosszú távon az olyan társadalmi témák erősítése, amelyek áthidalják a jelenlegi politikai törésvonalakat, segítheti a polarizáció csökkentését. Ahogy fogalmaz, „ha sikerül eljutni oda, hogy a másik tábor nem az életedre tör, csak különbözik tőled,” az új politikai kultúrát teremthet, amely végső soron a demokratikus párbeszédet segíti elő.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!