Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egykori elnöke, korábbi oktatási miniszter, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) volt vezetője a Szabad Európának adott interjút.
Pálinkás József szerint az állandó gyűlölködés és a politikai megosztottság mindennapos jelenség lett, ami ellehetetleníti a valódi társadalmi problémák megoldását: „A politikusok mindent igyekeznek felhasználni, hogy egymás ellen ugrasszák az embereket. Hogy azt mondhassák: vannak a jók és a rosszak.” Szerinte ez az ellenségeskedés volt megfigyelhető a nemrég elhunyt alkotmányjogász, Karsai Dániel emlékének parlamenti megvitatásakor is, amikor Bedő Dávid momentumos képviselő egy perces néma tiszteletadást kért Karsai tiszteletére, de Kövér László házelnök ezt „ízléstelen provokációnak” nevezte. „Karsai Dániel épphogy az élet kultúrájának oldalán állt,” hangsúlyozta Pálinkás, hozzátéve, hogy Karsai személyes szenvedésein keresztül próbált meg rávilágítani egy megoldatlan társadalmi problémára.
Pálinkás a kormányzati retorika szuverenitásra épülő üzeneteit is kritikával illette, és bírálta Orbán Balázs kijelentését, miszerint az ukrán elnök döntése, hogy ellenáll az oroszoknak, ’56 magyarországi eseményei alapján „felelőtlenség” volt.
„Ez akkora butaság, hogy nehéz vele mit kezdeni” – mondta Pálinkás, hozzátéve: a kormány egyik fontos kommunikációs alapja a szuverenitás védelme, amely épp egy ország önálló védekezési jogát jelenti. „Ez a háború az oroszok világrend elleni támadása” – érvelt.
Pálinkás visszatekintett a kormányzattal korábban megélt konfliktusaira is, kiemelve, hogy 2015 és 2018 között folyamatos ellentétek voltak közte és a miniszterek között, akik „csak hozták a kis papírjaikat, hogy ennek a szervezetnek ennyi, a másiknak meg annyi milliárd kell,” de ő ezeket a kérelmeket visszautasította.
„Jelentős fejlesztési pénzeket akartak, nem tízmilliós, hanem hárommilliárdos tanulmányról szóló kérés is előfordult. De mindet visszautasítottam. Aztán azzal jöttek, hogy maga a miniszterelnök kéri ezeket a támogatásokat. Aztán amikor rákérdeztem Orbánnál, hogy ezt vagy azt tényleg ő kéri-e, mindig azt mondta, hogy nem is tud róla” – fogalmazott.
A jelenlegi politikai vezetést illetően úgy véli, hogy „a miniszterelnök már világpolitikai tényezőnek hiszi magát,” de „rossz hírem van számára: nem lesz az.” Szerinte ahhoz, hogy Magyarország egy ilyen szerepet betöltsön, sokkal nagyobb gazdasági és katonai háttérre lenne szükség. Rámutatott, hogy „a miniszterelnök azt hiszi, hogy már ki is léphet a magyar belügyek szintjéről,” de valójában Magyarország ereje nem elegendő a világpolitikai ambíciók beteljesítésére. Hozzátette, hogy Orbán „mindenáron Magyarország történelmét meghatározó politikus akar lenni,” de „ezt nem nagyszabású épületekkel kellene elérni,” hanem például az oktatás és az egészségügy fejlesztésével.
Úgy látja, hogy „a jelenlegi kormány saját magát helyezi előtérbe az ország érdekei elé,” és különösen bántja, hogy „ilyen mértékben kiállnak az oroszok mellett.” A kormány kommunikációja számára inkább politikai propaganda, mint valós cselekvés, szerinte Orbán Viktornak „abszolút nem célja, hogy rendbe tegye az oktatást vagy az egészségügyet.”
