Legitim felvetés a mandátumok újraosztása, de ez tényleg bünteti Budapestet

A modern demokráciákkal egyidős az egyenlő választójog elve. Ez a kitétel az Alaptörvényben is explicite szerepel: „Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.” Ehhez nagyon hasonló kitétel szerepelt a korábbi Alkotmányban is, ami így szólt: „Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.”

Hogy ez a gyakorlatban mennyire nem valósult meg, arra remek példa, hogy az Alkotmánybíróság már 2005-ben kimondta: az Alkotmányba foglalt

„egyenlő választójog alapelvéből következő alkotmányos követelmény, hogy az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól, továbbá az egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok száma szorosan igazodjon a választásra jogosultak számához”.

A fenti alkotmánybírósági határozat alapja egy olyan beadvány, mely azt sérelmezte, hogy a választókerületek területe még a kétezres évek elején is az 1990-es lakosságszámhoz igazodott, így – mint a beadványozó fogalmazott – egyes választókerületek választópolgárainak száma közötti különbség akkor már meghaladta a kétszeres eltérést.

Mára az új felosztás is elavult

Az 2014-es választásokra tehát a kormánytöbbség a 2010-es évek elején vadonatúj választási törvényt alkotott, amely már csak 106 egyéni választókerületből áll. A 2014-es választási jegyzőkönyvekből kinyert adatok tanúsága szerint a választásra jogosultak száma akkor 8 048 164 fő volt,

egy választókerület átlagosan 75 926 választópolgárból állt, a szórás pedig (vagyis az ettől mért eltérések átlaga) 5904 főt tett ki, ami 7,8 százaléknak felel meg.

Az 1 353 840 budapesti választópolgár így arányosan 17,8 képviselőre volt jogosult (a törvény a fővárost 18 egyéni választókerületre osztotta), a második legnagyobb térség a 979 132 választót számláló Pest megye volt, akiknek így 12,9 képviselő „járt” volna (a megye 12 választókerületet kapott).

A legutóbbi, 2022-es országgyűlési választáson ugyanebben a 106 választókerületben mindösszesen 7 759 337 fő volt jogosult választani. A jegyzőkönyvek alapján azt lehet megállapítani,

egy választókerület átlagosan 73 201 főt tett ki, a szórás azonban 7787 főre, 10,6 százalékra emelkedett.

Budapesten ekkor összesen 1 274 391 fő volt jogosult szavazni, ami arányosan 17,4 képviselőt jelent, míg Pest megye 1 039 628 választópolgárát 14,2 képviselő illette volna meg.

Ez azt jelenti, hogy országosan átlagosan 2725 fővel csökkent az egy választókerületre jutó választópolgárok száma. Budapest 18 választókerületéből 12-ben ennél nagyobb mértékű volt a csökkenés. Pest megyében viszont a 12 választókerületből 11-ben nőtt (!) a választásra jogosultak száma, egyedül a Cegléd központú 12-es körzet lélekszáma csökkent, de ott is az országos átlagnál kisebb mértékben.

A legfrissebb adatunk természetesen a 2024-es európai parlamenti választások jegyzőkönyveinek adatai. Mivel az a fővároson belül nem választókerületenként, hanem közigazgatási kerületenként bontja meg a választásra jogosultak számát, nem összevethető az országgyűlési választások adataival. Ám az kiderül, az összesen 7 655 354 választásra jogosult közül budapesti volt 1 266 011 fő, Pest vármegyei pedig 1 046 159 fő. Ez alapján a 106 egyéni választókerületi képviselő közül a fővárosiakra 17,5, a Pest vármegyeiekre pedig 14,5 honatya jutna.

A többi vármegyében választásra jogosultak létszámának változása, illetve a kerekítés matematikai szabályai miatt a Somogy vármegyeiek 3,3 képviselőt kaphatnának (jelenleg a vármegye 4 választókerületből áll), illetve a most 3 választókerületből álló Tolna vármegyére jutna 2,4 képviselő.

Vagyis, ha szigorúan az egyenlő(bb) választójogot és a matematikát vesszük figyelembe, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük:

• Pest vármegye jogosan tarthatna igényt plusz két egyéni választókerületre,
• Budapest a 18 és a 17 darab választókerület határán billeg,
• Somogy és Tolna vármegyék picit felülreprezentáltak.

Azt is le kell szögeznünk, hogy a választási törvény előírja, ha egy egyéni választókerületben a választásra jogosultak száma az országos átlagtól 20 százaléknál nagyobb mértékben tér el, akkor a választókerületeket meg kell változtatni úgy, hogy

• a választókerületek nem nyúlhatnak át a vármegyehatáron, illetve a főváros határán, valamint
• a választókerületeknek egybefüggő területet kell alkotniuk, tehát kizárt az exklávé.

Budapest „túlbüntetve”

E hosszú felvezetőre azért volt szükség, mert – elsősorban budapesti – ellenzéki képviselők és politikusok a napokban „atombombaként” emlegették azt a valóban nagy titokban előkészített, majd az Országgyűlés fideszes többségű Igazságügyi Bizottsága által benyújtott törvényjavaslatot, mely

• egyrészt a fővárosi egyéni választókerületek számát 16-ra csökkentené,
• másrészt Pest vármegyében az eddigi 12 választókerület helyett 14 lenne,
• harmadrészt új választókerületi határokat szabna a budapesti és a Pest vármegyei választókerületeken kívül a Csongrád-Csanád és Fejér vármegyei választókerületeknek is.

A jogszabálytervezet indoklása is a demográfiai adatokra hivatkozik. Mint fogalmaz: „Pest vármegyében hét választókerület nem teljesíti a Vjt. 4. §-ában foglalt arányossági követelményt, vagyis az országos átlagtól való eltérésük meghaladja a plusz 20 százalékot.” Budapestre vonatkozóan pedig ezt írja:

„Megállapítható továbbá, hogy Budapest főváros választókerületeinek száma többletet mutat, a népességszám trendjére figyelemmel a választókerületek száma kettővel csökkenthető anélkül, hogy az arányossági követelmény sérelme bekövetkezne.”

Az utóbbi kitétel azonban finoman szólva téves: mint már utaltunk rá, 2022-ben az összes fővárosi választópolgár aránya az ország összes választópolgárához viszonyítva 17,4 képviselőt tett volna indokolttá. Ráadásul a 2024-es európai parlamenti választásokra az arány némileg javult (17,5), azaz a két választókerületnyi csonkítás indokolatlannak nevezhető.

Ez még csak a kezdet?

Politikai manipulációnak tartja a tervezett módosításokat László Róbert, a Political Capital elemzője több okból is. A szakértő szerint ezt támasztja alá, hogy a Fidesz

„mindenféle egyeztetés nélkül terjesztette be az új, ismeretlen szempontok mentén kialakított kerülettérképet”.

Szintén erre utal az, hogy csak Budapest veszít mandátumokat, holott a demográfiai adatok és trendek alapján elsősorban Somogyban, de akár Tolnában is indokolt volna csökkenteni a kiosztható mandátumok számát. László Róbert úgy vélte „nyilvánvaló politikai okokból” nem nyúlnak hozzá ehhez a két vármegyéhez, mert „ott sokkal könnyebben hozzák az egyéni mandátumot a fideszesek, mint Budapesten”.

Arra a felvetésünkre, hogy az EP-választásokra újfent emelkedett a fővárosra jutó mandátumok aránya, László Róbert rámutatott, azon a voksoláson más a választásra jogosultak köre, így akkor külföldi uniós állampolgár magyarországi lakcímmel is az urnákhoz járulhatnak. Ezért – mutatott rá – a választókerületek átszabása során csak a 2022-es országgyűlési adatokat kell nézni.

László Róbert szintén a politikai manipulációnak tudja be, hogy az új fővárosi kerülettérkép még a hatályosnál is jóval szétszabdaltabbnak ígérkezik. Példaként említette, hogy a tervezet szerint Újbuda (XI. kerület) bizonyos területei négy különböző választókerületbe kerülnének. Azt sem tartja érthetőnek, hogy miért épp Csongrád-Csanád, valamint Fejér vármegyék választókerületeinek határait szabnák újra. A fővárosi tervezett választókerülethatárokról úgy vélekedett, a mostani ellenzéki képviselők kevésbé tudnak majd azzal érvelni egy esetleges Tisza Párttal folytatott tárgyalás során, hogy ők már magas beágyazottsággal rendelkeznek.

Kicsit messzebbről, a főváros teljes lélekszámának csökkenésétől indította érvelését megkeresésünkre Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője arra mutatott rá, Budapest lakosságszámának csökkenése ötéves viszonylatban 4 százalék volt, ami azonos az országos csökkenés arányával. Deák Dániel úgy véli, a főváros lakossága azért csökkent, mert nagyon sokan az agglomerációba költözésben látják a kiutat az igen magas ingatlanárak elől. Az elemző szerint ki kell emelni azt is, hogy Budapesten a legnagyobb a különbség a 18 évesnél idősebb lakosság és a szavazópolgárok száma között. Ennek oka, hogy változatlanul folyik a kivándorlás az agglomerációba, míg sokan érkeznek néhány évre bérlakásba a városba, de nem jelentkeznek át a szavazáshoz. Illetve jönnek – akár bérletbe, akár saját tulajdonba – az országgyűlési választáson választójoggal nem rendelkező külföldiek. Tehát a szavazószám arányaiban kevesebb Budapesten, mint a népesség az össznépességhez viszonyítva – vonta le a következtetést A XXI. Század Intézet elemzője.

A választókerületek számának 106-ra csökkentése determinálta azt, hogy a körzetek választójoggal rendelkező polgárai számának aránytalansága is nőni fog – vélekedett megkeresésünkre Ember Zoltán, az Iránytű Intézet vezetője. Rámutatott, már a 2022-es választások előtt is hozzá kellett volna nyúlni a választókerületekhez az ilyen aránytalanságok kiküszöbölése érdekében, hiszen több vidéki választókerület népessége tovább csökkent, míg Pest megyében, Budapest környékén tovább nőtt a népesség. A szakértő meglepetésének adott hangot, hogy Budapest és Pest vármegye mellett csak Fejér és Csongrád-Csanád vármegyét érinti a választókerületek határainak módosítása. Ember Zoltán elárulta,

mivel a módosítás a demográfiai változások miatt egyébként is kötelező volt, ő arra számított, a június 9-i szavazás eredményeit továbbszámítva az azóta megjelent vagy épp meg nem jelent, saját, belső közvélemény-kutatásokkal, választókerületi mérésekkel, minden megyében átszabják a választókerületeket.

Ember Zoltán – hasonlóan Deák Dánielhez – ugyancsak arra mutatott rá, Budapesten a lakónépesség több százezer fővel nagyobb, mint az állandó népesség, emiatt – vélte – „borítékolható volt, hogy egy választókerületet lecsípnek. ”Na, ebből lett kettő!” – mondta. A szakértő közölte, ha a torzulásokat ki akarja egyenlíteni a jogalkotó, akkor vagy a legkisebb körzeteket kell egyesíteni, vagy a legnagyobb kerületeket kell szétvagdalni. Az Iránytű Intézet vezető elemzője is megerősítette, hogy szerinte a Fidesz úgy gondolkodik, mivel 2026-ban valószínűleg a tolnai és somogyi körzetekben ő adja majd az egyéni képviselőket, ezért inkább nagy fővárosi körzeteket szabdalták szét. Ember Zoltán úgy véli, ha a 2022-es szavazási arányok ismétlődnének meg az új választókerületi határok mentén, akkor a Fidesz nem egy, hanem két egyéni választókerületet nyerne a fővárosban, vagyis a mostani 17–1 helyett 14–2 lenne a Budapestről delegált egyéni választókerületi képviselők aránya az Országgyűlésben.

Összegzésként az Iránytű Intézet elemzője úgy vélte, hogy a parlament asztalán fekvő tervezettel a Fidesz „mértéktartást gyakorolt”, de nem zárta ki, hogy a későbbiekben – akár a mostani javaslat vitájában vagy a későbbiekben –

„jöhet még bármi, tehát egyéb vármegyék újragondolása, bejutási küszöb leszállítása, vagy akár az is, hogy az egész választókerületi rendszert beszántják, és egy tisztán listás választást vezetnek be”.

Szerinte ez a javaslat „abból indul ki, hogy a Fidesz jó állapotban van, és még mindig képes a választási győzelemre; a most benyújtott javaslat akkor segíti őket igazán, ha borzasztó szoros az eredmény”.

Míg László Róbert az előzetes társadalmi egyeztetés hiányát politikai manipulációnak tartotta, addig Deák Dániel úgy vélekedett, „a választókerületek módosítását sosem bocsátották társadalmi vitára, azoknak a kialakítása jogszabályokban garantált feltételek mentén történik, sokszor automatizmusok mentén”. Megemlítette azt is, a parlament Igazságügyi Bizottsága még csak tárgysorozatba vette a javaslatot, azokhoz módosító javaslat is benyújtható. Ember Zoltán szintén azt vetette fel, nem lehetett tudni, a javaslatot „az Orbán-rendszerben megszokott módon, tehát egyeztetés nélkül, és a saját hatalmi érdekek mentén, vagy pedig egy kicsit nyíltabb formában, a földrajzi sajátosságokat »kidekázva« módosítják-e”.

Arra a felvetésünkre, hogy az előzetes társadalmi egyeztetés hiányára hivatkozva az Európai Bizottság eszközt kap arra, uniós forrásokat tartson vissza,

Deák Dániel úgy vélekedett, épp az előbb elmondottak miatt nem számít semmilyen szankcióra Magyarországgal szemben. Szerinte az uniós források megérkezése nem jogi, hanem politikai döntés lesz, amelyben az a kulcskérdés, hogy Magyarország külpolitikai mozgástere hogyan alakul.

Ember Zoltán a társadalmi egyeztetést hiányoló felvetésünk nyomán arra emlékeztetett, amikor a 2010-es évek elején megalkották a mostani választási törvényt, akkor is ugyanilyen módszert alkalmazott a Fidesz. Az egyeztetés hiánya miatt várható szankciókkal kapcsolatban az Iránytű Intézet vezető elemzője arra mutatott rá, míg nagyjából háromnegyed évvel ezelőtt intenzív volt a kommunikáció az Orbán-kormány és az Európai Bizottság között, a huszonhét szupermérföldkőnél több esetben is engedményeket tett a kabinet, addig az utóbbi hónapokban szinte teljesen elakadt ez a kommunikáció. Ember Zoltán ebből arra következtetett, hogy

Orbán Viktorék már nem is számolnak a befagyasztott uniós forrásokkal.

A szakértő azt hangsúlyozta, az autokrata rendszereknél előbb-utóbb elkövetkezik az a pont, mikor a rendszerstabilitás és a hatalmi szempontok felülírják a gazdasági szempontokat. Az elemző – az uniós források mellett az Európai Bizottság által kirótt büntetést is példaként felhozva – úgy vélte, a jelenlegi kormány esetében már elérkezett ez a pont.

A témáról hosszan beszélgettünk a Klasszis Média Ez Viszont Privát című podcastjának 28. epizódjában is, melyet itt tekinthetnek meg: