A címben feltett kérdésre két válasz is lehetséges, attól függőan, hogy mennyire lesz fejlett akkor a magyar főváros. Mármint építészeti, várostervezési és ingatlanfejlesztési szempontból. Ha nem gyorsítunk, versenytársai leszünk az olasz Velencének, de ha igen, akkor nem lesz ilyen kétes dicsőség. De ehhez haladni kellene az úgynevezett szivacsváros felé.
Egyelőre azonban csak szakmai konferenciákon beszélnek erről és eddig főleg irodaházakban jelent meg a tudatos esővíz-hasznosítás. Hallani családi házakról is, sőt a barkácsáruházak már régen ráálltak az egyedi esővízhasznosítási kellékekre, igaz, ez a hasznosítás ennek ellenére sem tömeges itthon. Például bérházakra nem jellemző, legfeljebb zöldtetőkön és belső kertekben, de ott sem nagyok, csak mutatóban.
De mi is ez a jól hangzó szivacsváros dolog?
Az európai városok egyre érzékenyebbek az éghajlatváltozás negatív hatásaira. Az extrém időjárási viszonyok láthatóan egyre gyakoribbak és egyre intenzívebbek, amelyre a településeknek szükséges egyedi megoldásokat kidolgozni. A Kínában meghonosodni látszó úgynevezett szivacsváros-koncepciót már több város is követendő példának tartja. A városi betondzsungelek sűrűjében a szélsőséges eloszlású esőzések miatt gyakoribbak a villámárvizek, amelyek sok kellemetlenséget okoznak: utakat és épületeket árasztanak el és a nagy mennyiségű víz csak nehezen folyik le a csatornarendszerbe.
A „szivacsvárosok" lényege, hogy a tudatosan kialakított zöldterületek, tavak, és esőkertek lehetővé teszik, hogy a talaj és a növények, mint egy „szivacs" elnyeljék a csapadékot, ezáltal a heves esőzések során érkező jelentős vízmennyiséget fokozatosan elvezetik, elpárologtatják, illetve a növények a saját növekedésükhöz is felhasználják az esőt. Ráadásul a biológiailag aktív vegetáció hűti a környezetét, ezzel is csökkentve a városi levegő sokszor magasabb hőmérsékletét.
A szivacsvárosok tehát élhetőbb életteret biztosítanak az emberek számára, ugyanakkor felelősebb vízgazdálkodást is eredményeznek.
A várostervezők és tájépítészek természetesen itthon is tudják, hogy a szivacsváros felé kellene haladni, de ezt számos szabályozási tényező akadályozza. A műemlékvédelmi előírások nagyon szigorúak, kevésbé rugalmasak. A középületeken belül sokkal több zöld fal kellene, amelyekbe bevezetik az égi áldás egy részét, az alsóbbrendű utak felújítására nagyságrendekkel többet kellene költeni, hogy megosszák az autóforgalmat, mert most ennek hiányában a főutakra terelik azt, s így azok jóval korábban „megtörnek”, részben a vizek pusztító hatása miatt.
Az Archdaily című szaklap a minap kimondta: a zöld infrastruktúrába való befektetés rendkívül összetett, sokszereplős és nem azonnal eredményt hozó vállalkozás. Az önkormányzatok szakértőitől kezdve a tájépítészeken és az építőipari kivitelezőkön kívül sokféle területet kell bevonni és kellenek adatbázisok a fákról, bokrokról, parkokról, az épületekről, a csatornarendszerekről, az időjárásról, a folyók „viselkedéséről”, a víztisztítási rendszerek eredményességéről, stb.
Budapesten számos törekvés van a zöldítésre, ennek motorja a Fővárosi Önkormányzat, azon belül a főépítész, a fő tájépítész és a klímastratégiai célokért felelős más szakemberek. Az egyik közvetlen érintett a Főkert, amelyik sokat tehet a szivacsvárosért is. A cég jelenleg 6 millió négyzetméter zöldfelületet kezel Budapesten, ezeken tavaly, saját telepen termesztett 145 ezer tő egynyári, 120 ezer tő kétnyári és 30 ezer tő évelő virágot ültettek el. Emellett további 13 ezer cserjét és örökzöldet is kihelyeztek a budapesti közparkokba, zöldterületekre.
A főváros parkjaiba és fasoraiba 1520 koros, iskolázott fa került ki, megújult az Andrássy úti, a Fiumei úti és a Szilágyi Erzsébet fasor is, 14 500 erdészeti facsemete elültetésével tovább nőtt Budapest erdeinek ökológiai értéke. Két új, forgalmasabb helyen is gyorsan növő Miyawaki-minierdőt létesítettek: az Andor utcában és a Zsigmond téren alakítottak ki erdészeti csemeték elültetésével kis erdőfoltokat.
Vannak persze nagy adósságok is. Ilyen a Népliget felújítása, viszont ez várhatóan jövőre elkezdődik. Pár héten belül kihirdetik a szakmai ötletpályázat eredményét, ezután felgyorsulhatnak az előkészületek. A város legnagyobb parkja végre méltó lesz arra, hogy használja a lakosság. Vannak stratégiai tervek a Gellért-hegy, a Vérmező és a III. kerületben az Óbudai-sziget, valamint a Mocsárosdűlő teljes megújítására, de ezek megvalósítását egyelőre hátráltatja az önkormányzat pénztelensége.
Szegeden tavaly három városrészben, 16 kilométeren építettek ki korszerű esővíz-elvezető csatornát 1,272 milliárd forintból. Ez hosszú távú megoldást jelenthet a belvízproblémákra, és a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadék is könnyebben elfolyik a területről. A fejlesztés költségeiből 1,05 milliárd forintot fedezett európai uniós támogatás, 128 millió forint volt az önkormányzat saját forrása, 94 millió forint pedig a Szegedi Csatornamű Társulat hozzájárulása.
