Mintha a farsang kiment volna a divatból. Főleg az iskolákban tartják még, úgy ahogy, főleg az alsó tagozatban, de újabban visszaszorult az óvodákba. Ez a jelmezbe öltözés már a tizenévesek digitalizált világában is disszonánsan hat, dedós dolognak vélik. Az anyukáknak régen is komoly fejtörést okozott a jelmez beszerzése és a kicsikre való ráerőltetésre. Húsz éve még a középiskolákban is lelkesen hordták be a tornaterembe tartott rendezvényre a szülők a szendvicseket, süteményeket, üdítőket. Sőt, árusították is, anno előfordult, hogy a bevételből fedezte az osztály a kirándulási pénzt.
A lelkes és tájékozott kisgyerekes szülők ma is követik a legújabb farsangi jelmeztrendeket, csak máshogy: újabban fontossá vált a csináld magad mozgalom meg a fenntarthatóság, az újrahasznosítás, az pedig külön szerencse, ha rábukkanunk a turkálóban a csemeténkre illő öltözékre.
Régen ez az időszak a télűzés, az öröm és a mulatság jegyében zajlott, amikor az emberek vidám ünnepléssel, jelmezekkel és lakomákkal készülnek a tavasz fogadására. Ma ezer más dolgunk van, katasztrófák, háborúk, politikai forrongások a világ messzi tájain, amelyek az internek köszönhetően, soha nem voltak olyan közel hozzánk, mint ma.
Fotó: Facebook
Bálok, brigádtalálkozó, zárszámadó közgyűlés, csapatépítés helyett
A Fortepan értékes fotógyűjteménye pontosan dokumentálja, hogy az „átkosban” se szeri, se száma nem volt a farsangi báloknak, főleg Budapesten és a nagyobb városokban. Ilyenkor Éva vermuttól és Lánchíd brandytől kótyagosan, öltönyben, kisestélyiben és törpe tűsarkúban ropták az elvtársak és elvtársnők a szolid kidobós táncokat, vagy simultak össze a Rejtély című Hollós Ilona slágerre, a frissen átadott, még festékszagú kerületi művelődési házban, miközben bohókás papírsityakokat nyomtak a fejükbe. Vidéken a brigádtalálkozók és zárszámadási közgyűlések fulladtak bele az év eleji mulatozásba, keveredve a helyi népszokásokkal. Ezeket a rendezvényeket ugyanúgy nem lehetett kihagyni akkor, mint a mai, erőltetett csapatépítőket.
A Valentin-nap, de a Nőnap is népszerűbb
Mennyiben befolyásolja ma a farsang időszaka a vendéglátás és a turizmus bevételeit? Átböngészve a közösségi oldalakon felbukkanó hirdetéseket, kiderül, hogy tízből kilenc inkább a Valentin-napra és a Nőnapra koncentrál, ami furcsa keveredése a régi és új társadalmi rendszer szokásainak. Ezekre az időszakokra hirdetnek elsősorban akciós wellness hétvégéket, pezsgős brunch-öket. Ami újdonság a reklámfronton, hogy soha nem írják oda a hirdetés elejére, hol van az étterem, a szálloda. Csak miután elolvastad a részletes ajánlatot, akkor derül ki, hogy a lakhelyedtől 200 kilométerre található az ígéretes panzió, ahová a benzinköltségek miatt már nem éri elmenni, viszont megismertették veled a szálláshely és vendéglő nevét, és ez volt a cél.
A színes jelmezek, a maskarás felvonulások és a zenés-táncos mulatságok korszakának betett a Covid, bár még ma is vonzó bizonyos körökben a mohácsi busójárás, amely az UNESCO szellemi kulturális örökség része.
Erről rendszeresen tudósítanak a tévéhíradók is, inkább persze az adás végi kis színesek között, miután közölték, hogy hány ezren haltak meg aznap az ukrán és az izraeli háborúban.
A mi busójárásunk évtizedek alatt az egyetlen olyan farsangi szokás maradt, ami képes volt arra, hogy népszerű maradjon. 2009-től az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján szerepel, 2012 óta pedig hungarikumnak számít. A velencei vagy a riói karnevál hatalmas vonzerejével persze nem vetekedhet. Sőt, talán a német Faschingszeit nevű ünneppel se, amely humoros előadásokkal és parádékkal válik emlékezetessé.
A mai fánk nem olyan
Ha farsang, akkor fánk – gondoltuk régen. Ma nem így van. A cukrászdák nem tartanak klasszikus fánkot, mert az zsírban (olajban) sült, nem minősül cukrászsüteménynek. A külföldi szupermarketekben meg rózsaszín, középen lyukas amerikai Dunkin Donuts típusút kínálnak, aminek semmi köze a magyar szalagos fánkhoz
Pedig ez a házi desszert, amit magában, de porcukorral, vaníliás cukorral és lekvárral is ettek, szimbolikus jelentőségű volt valaha, az örökkévalóságot és ezzel együtt a jegygyűrűt is szimbolizálta.
Amikor a legények háztűznézőbe mentek a lányos házakhoz, szalagos fánkkal vendégelték meg őket. Ha a lány megfelezte a fánkot a kiszenelt ifjúval, az biztos lehetett benne, hogy a szimpátia kölcsönös.
Lehetne attrakció is
Persze ebből a romantikus hagyományból is lehetne turisztikai attrakciót csinálni, – mint ahogy például az osztrákok teszik, ahol minden népszokás, hegycsúcs, vízimalom vagy népviselet egy idő után turisztikai termékké válik – csak ehhez megfelelő infrastruktúra és marketing kellene. Sajnos, a turizmus a hazai vonzerők, az épített örökség, a természeti adottságok és népszokások töredékét használja fel vendégváró attrakcióként, és ez persze nemcsak a farsangra igaz.
