Mekkora látogatószám számít sikernek a Cinema City-k esetében? – kérdeztük Buda Andreától, a mozivállalat marketing igazgatójától.
Magyarországon 100 000 körüli nézőszámnál (ez nem a nyitó hétvégére vonatkozik, hanem a film teljes mozis életére) kezdenek a forgalmazók elégedettek lenni, de ez nyilván filmfüggő is, hiszen ha egy Avatar-szintű, kasszasiker-várományos filmnek „csak” ennyi nézője lenne, akkor az csalódást okozna. És ugyanígy lesz majd például a Hogyan tudnék élni nélküled? című magyar film második részénél, hiszen az első több mint egymilliós nézettséget ért el, ezért már az elvárások is nagyobbak. Most épp a Démonok között című horrorfilm jár közel 225 ezer nézőnél az 5. hét után, ami nem tipikus ebben a műfajban.
Egy helyütt olvastam, hogy Az egyik csata a másik után című Oscar-várományos amerikai film Leonardo DiCaprio-val a nyitó hétvégén majdnem 30 ezer nézőt vonzott, míg más hollywoodi produkciók ennek csak a töredékét. Amikor én láttam a Westendben, október elsején, a teremben alig húszan ültünk, miközben még vagy 12 teremben zajlott más filmek vetítése.
Igen, van ilyen, ez attól is függ, milyen időszakról, napszakról beszélünk. Szombat este más a nézőszám, mint egy hétköznap délután.
Ma már nemcsak krimik, akciófilmek, horror, animáció, sci-fi, fantasy és romkom létezik, de olyan produkciók is, amelyek eleve hatalmas vászonra készülnek, ahol az ember minden percben kap egy gyomrost a zajtól. Ezek kifejezetten a „plázamoziknak” szólnak?
A „plázamozi” szitokszó lenne? De a viccet félretéve, tényleg léteznek bizonyos formátumok, amelyek csak ilyen helyszíneken működnek, lásd az IMAX 18x24 méteres hatalmas vásznát, saját vetítési technikával, aminek saját kamerarendszere is van, s amit olyan ismert rendezők preferálnak, mint James Cameron vagy Christopher Nolan. Ilyen csak a Cinema City Arena-ban van. Vagy a 4DX formátum, ahol a filmben látottakhoz különböző effektek is készülnek, így például mozog a szék, befúj a szél, fröccsen a víz, léteznek illatok, villámlás, buborék, akár hó, ha a film úgy kívánja. Ilyen a Westendben, a debreceni és győri mozijainkban működik.
Fotó: Cinema City
A ScreenX esetében 270 fokban láthatók a film bizonyos jelenetei, mivel a terem három oldalán (a fő vászon két szélén is) van vászon. Ilyen az Arena-ban működő moziterem. Ezek valóban speciális tartalmat igényelnek, az IMAX esetében vagy eleve úgy forgatják a filmet (mint például az Oppenheimer volt, vagy az Odyssey lesz jövőre Nolantól), illetve átdigitalizálják az ilyen hatalmas vásznakra a tartalmat. Ugyanígy a 4DX-hez effekteket kell gyártani a koreai cégnek, amelyik ezt a formátumot birtokolja.
De nálunk nem csak hollywoodi filmek vannak műsoron, hanem nagyon sok magyar, európai film, sőt egyre több alternatív tartalom is, mint e-sport események, koncertfilmek, kerekasztal beszélgetések, filmklubok, stand-up est, közönségtalálkozók – mindezek az adott mozi célközönségéhez is igazítva.
Mekkora - gondolom, csökkenő – látogatószám esetén váltanak műsort, és milyen gyakran?
2019 minden mozis számára a bázisév, ekkor születtek a legnagyobb filmes rekordok nézőszámban, és bevételben is.
A Covid mindenkit lenullázott, megváltoztak a nézők filmnézési szokásai is, egyre több streaminget kezdtek nézni. Innen kell(ett) visszaépítkezni, és a mozizás közösségi jellegét hangsúlyozni. Emiatt ndítottuk a Mozi mindenkit összehoz kampányunkat is, hogy azt emeljük ki az üzeneteinkben, miszerint sokfélék vagyunk, de a filmek szeretete összehoz minket a mozitermekben, és teljesen más élményt ad, ha együtt nevetünk vagy sírunk a filmen.
Ami fontos, hogy amit technológiában egy ilyen élmény nyújt, azt otthoni körülmények között aligha tudjuk visszakapni. Azon vagyunk mi is, és a forgalmazók is (a jövő évben nagyon erős lesz a felhozatal), hogy visszahozzuk a 2019-es csúcsot. Még nem tartunk ott, de jól haladunk afelé.
A magyar közönség részéről mekkora az igény arra, hogy minél hamarabb műsorra kerüljenek a külföldi produkciók?
Magyarországon az az érdekes helyzet állt elő, hogy nálunk a csütörtök a premiernap, míg Amerikában a péntek. Így legtöbbször, amikor azonos héten mutatjuk be a filmeket, mint az USA-ban, a magyar nézők már egy nappal hamarabb megtekinthetik a kedvenc filmjüket. Egyébként a nagy filmek esetében szoktak premier előtti, úgynevezett sneak show-k is lenni, nálunk azokat nagyon szeretik. Tavaly elindítottunk egy új koncepciót, melynek Random mozikaland a neve (két hete Deák Kristóf Egykutya filmjét vetítettük szintén premier előtt ebben a formában), amikor a néző úgy vásárol jegyet, hogy nem tudja, mire. Ezt országosan, mind a 18 mozinkban bevezettük. Nagyon sikeres kezdeményezésnek tűnik, több helyszínen zajlik, teltházas vetítésekkel.
A közönségfilm fogalma idén átértékelődött – lásd a Futni mentem című alkotást –, az úgynevezett művész vagy függetlenfilmek viszont végleg kis mozikba szorultak. Ez bizonyára nem zavarja azokat az alkotókat, akik szereztek pénzt a filmükre, de a látogatószám már nem érdekli őket, mert – némi iróniával – önmagukat valósítják meg és egész életükben a családjuk történetét mesélik. Ez az óriási szakadék régen nem létezett.
Kérdés, mit értünk közönségfilm alatt? Nálunk a romantikus komédia mindig is az egyik legnépszerűbb zsáner volt. És a Futni mentem alapvetően az. E film sikerének több összetevője volt: egyrészt egy nagy rendező, másrészt a húzónevek. A témával sok, különböző korosztályú és típusú néző tudott vele azonosulni. A színészek is sokkal jobban magukénak érezték a marketingkampány fontosságát, mint más magyar film esetében, és sok személyes energiát tettek bele.
A nézők pedig, akik látták, mintegy influenszerként működtek, s elkezdték ajánlgatni egymásnak, ami a leghitelesebb forrás. Tehát a független filmek alkotóinak igenis fontos a nézőszám, sőt, fontosabb, mert sokszor a saját pénzüket is belerakják a producerek, mint e két film esetében is történt.
Emellett szeretném eloszlatni azt az elképzelést, hogy mi művészfilmeket nem mutatunk be!
Az lehet, hogy nem minden egységünkben, de vannak kimondottan „művész moziként” funkcionálók is, lásd a Cinema City Mammutot vagy az Allee-ban találhatót. Ott a kicsit „nehezebb” zsánerek, drámák, feliratos európai filmek is műsoron vannak, viszonylag sokáig is.
Nálunk egy adott alkotás további élete az első hétvége szombati eredményeitől függ. Az alapján kerül nagyobb vagy kisebb terembe, netán marad ugyanabban, kap több, kevesebb vagy ugyanannyi előadást. Az tehát, hogy egy film meddig marad műsoron, a nézők döntése, amiben természetesen benne van, hogy a forgalmazók, a kampányukkal mennyire tudták bemozgósítani őket.
Egy film sikere nemcsak a sztártól és az Oscar-díjtól függ, hanem a témától is. A Schindler listáját vagy a Saul fiát sosem fogják annyian megnézni, mint a Titanicot, ez érthető. Van-e valamiféle felmérése a CinemaCitynek arról, melyek a legnépszerűbb filmek, mondjuk az utóbbi egy évet tekintve?
Csináltunk régebben több kutatást is, azokból az derült ki, hogy a romantikus filmek és az igaz történetek filmadaptációi a legnépszerűbbek, de pár éve nagyon népszerű zsáner lett a horror. Családi mozinézésnél pedig természetesen az animációk, ott viszont az alkotók sokkal inkább törekednek arra, hogy azok ne csak a gyerekeknek szóljanak, hanem a felnőttek, a szülők is találjanak benne humort, vicces utalásokat.
Létezik-e országonkénti felmérés arról, mi az igazi kasszasiker, ahogy régen mondták?
Ez rögtön kitűnik a nézőszámokból és abból, hogy egy adott film mennyi ideig tud (a fentiek szerinti szisztéma szerint) műsoron maradni. Nálunk az Avatar és a Star Wars filmek tudtak az elmúlt 15 évben egymilliós feletti nézettséget produkálni. Ezt pár hete a Hogyan tudnék élni nélküled? érte el. Három évtizede nem volt rá példa, hogy magyar film ekkora nézettséget hozzon.
A Futni mentemben is benne volt a potenciál ehhez, az körülbelül 750 ezernél állt meg a pénztáraknál – akkor, amikor bejelentették, hogy felkerül Valentin napkor az egyik streaming oldalra. Azt is látni kell azonban, hogy tavaly év végén, amikor ezek a filmek műsorra kerültek, nem létezett nagy amerikai sikervárományos film, ami év végén szokásos. Idén viszont érkezik az Avatar: Tűz és hamu, szóval az új Herendi filmnek, vagy a másik hamarosan látható magyar vígjátéknak, a Legénybúcsúnak nehezebb dolga lesz, hogy rekordokat érjen el.
A streaming, amely az utóbbi években berobbant, milyen hatással van a mozik látogatottságára?
Mi a streamingre úgy gondolunk, mint a gasztronómiában az étterembe járás kontra otthon főzés ellentétére. Mindkettő nagyon jó, csak más élményt ad. A mozizáshoz, ami egy társasági dolog, el kell jönni otthonról, fel kell öltözni, rá kell készülni, más az élmény mind képben, mint hangban. Eltérők a tartalmak is, ott inkább sorozatok, a moziban egyedi történetek a jellemzők.
Mit lehet tudni a nézők korosztályáról?
Ez nagyon filmfüggő. A multiplex mozikba főleg a fiatal korosztály jár 16-35 éves korig, illetve a gyerekes családok. Viszont léteznek olyan alkotások- mint például a Downton Abbey, vagy akár események, mint egy fesztivál, amelyek behozzák az idősebbeket. A fent említett két magyar filmre egyébként kiemelten sok senior jegyet adtunk el, főleg a Futni mentem esetében volt ez látványos.
Ellenpólus: a még megmaradt művészmozik
A Budapest Film hat mozit működtet, ezek a Corvin, a Művész, a Puskin, a Toldi, a Tabán és a Kino. Hivatalosan 33 artmozi van az országban, ebből 24 vidéki. Mennyiben befolyásolja a streaming a látogatószámot? – erről Liszka Tamással, a Budapest Film vezérigazgatójával váltottunk szót.
A streamingszolgáltatók magyarországi terjeszkedésének váratlan (és kéretlen) előmozdítója lett a pandémia és a hatósági mozizárlat az évtized elején, amelyet viszont egyfajta monitorundor is követett. Mára csaknem ugyanannyi néző választja ismét a nagyvásznas, közösségi filmélményt, mint a járvány előtt.
Az idei év a magyar sikerek jegyében telt. Várható-e, hogy folytatódik ez a pozitív folyamat?
Igen, határozottan örömteli időszakra készülünk az új magyar filmek tekintetében, és ennek megkoronázásaként a jövő februárban esedékes 45. Magyar Filmszemlén is sok igazán fontos alkotásra számítunk a Corvin moziban.
Fotó: Merész Márton
Gazdaságosak lehetnek-e valaha a művészmozik, a független filmeket játszó helyek?
Nem, és igazából sose voltak azok. Az artmozik itthon és világszerte olyan kulturális missziót teljesítenek, amely tisztán piaci alapon nem létezhet.
Mi erről a külföldi tapasztalat? Hogy lehet – milyen és mekkora támogatással – fenntartani ezeket?
Számos európai országban csökkentett áfa terheli a hozzáadott kulturális értéket képviselő mozijegyeket (ilyen kedvezményre itthon csak a könyvszakmában és az előadóművészetben van példa). És kifejezetten sikeresnek bizonyulnak például a forgalomgenerálást célzó, támogatott bérletrendszerek.
A mozit már sokan temették – de a technika mindig közbe szólt, lásd a gigavásznat, a hangos plázamozikat, a CGI-t, az MI-t vagy a kifejezetten ilyen játszóhelyekre tervezett gyermek, sci-fi, animációs, horror-fantasy filmeket. De ilyenkor a film sokszor csak ürügy: elmegyünk a plázába a gyerekkel, a családdal, shoppingolunk, popcornozunk, mászkálunk. Mi erről a véleménye?
A mi klasszikus filmszínházainkban nem ürügy, hanem ünnep a film: az Árvát vagy a Csendes barátot nem is lehetne csak úgy mellékesen megnézni. A mozit és a mozizást egyáltalán nem kell temetni, de valóban folyamatos, ráadásul igen költséges, technikai fejlesztési kényszerben vagyunk.
Létezett egy olyan időszaka a magyar filmforgalmazásnak, amikor jól ismerte a közönség és sztárolta a francia és olasz színészeket. Igaz, abban az időben Hollywood félig-meddig tiltott volt. Mostanság francia és olasz filmeket jobbára csak kis mozik játszanak. Sőt, Hollywood csinál az olasz, francia vagy német színészből világsztárt, persze ha már Oscart nyertek, mint mondjuk Marion Cotillard esetében. Mi lehet a jövő?
A Művészt vagy a Puskint nem nevezném kis moziknak, mégis folyamatosan játszanak nemcsak olasz és francia, de akár cseh, német, belga vagy izlandi filmeket. A sztárszínész-központú hollywoodi álomgyárak a kezdetektől fogva, tehát legalább száz éve jóval szélesebb, és teljesen más összetételű nézőrétegre céloznak, mint az európai, köztük a magyar stúdiók. Ez a jövőben is így lesz, ami szerintem nem baj. Mifelénk a nagy színészi alakítások mellett más is számít, a rendezők, a forgatókönyvírók és operatőrök nevéért is sokan beülnek egy-egy filmre.
