Ha feltennénk a kérdést: miért kellett több mint egy évszázadot várni egy ilyen fontos történelmi korszak művészetének bemutatására, amikor olyan kiváló ókori egyiptomi, görög és római gyűjteménye van a múzeumnak? Nos, aránylag egyszerű a válasz. Nagyjából a Szépművészeti Múzeum elkészültével és anyagának az épületbe költözésével (1906) egyidőben jelentős ásatások az ókori Mezopotámia területén, a birodalmakról addig jórészt csak leírásokból szereztünk ismereteket. Ezért a most látható kiállítás anyaga főként német, francia és dán múzeumok anyagából állt össze.
Mezopotámia ógörög eredetű szó, jelentése: folyóköz. Az ezzel a névvel illetett kultúra, pontosabban kultúrák a Tigris és az Eufrátesz közötti területen (nagyjából a mai Irak) virágzott: az asszír, a babilóniai, a sumer, az akkád, a történészek által „termékeny félhold” néven említett, a Földközi tenger keleti partjaitól az Arab (Perzsa) öbölig terjedő terület keleti részén. Körülbelül az egyiptomi Óbirodalommal egyidőben alakultak ki azok a települések, amelyek igazi városokká, kimagasló tehetségű királyok alatt állammá fejlődtek.
A letelepült népességet jól ellátó mezőgazdasággal, kézműves iparral, építészeti és művészeti magaskultúrával, hitvilággal, sajátos jellegű adózással, egyszóval mindennel, ami egy civilizációt képes kiemelni az emberiség történelmének középszintjéből. Egyvalamit kivéve.
Fegyverekhez, hadi kultúrához, háborúzáshoz nem volt (kedvük? tehetségük? akaratuk?) vonzódásuk. Ezért nem a kardok, dárdák, íjak mestereiként emlékszünk rájuk. És ugyancsak ezért a nomádok északkeletről, északnyugatról lezúdulva eltakarították az államot, kirabolták polgárait, elpusztították mezőgazdaságukat és iparukat, rájuk telepedtek, aztán vagy beolvadtak, vagy otthagyták őket és továbbálltak. Utoljára éppenséggel Nagy Sándor: ő leromboltatta Bábel tornyát azzal, hogy ha visszatér Indiából, majd újjáépíti.
Csakhogy közben meghalt. A bábeli torony pedig legfeljebb a Bibliában maradt fenn, és az európai festészet középkori alkotásainak egynémelyikében.
Mit lehet látni ezen a kiállításon? Mindenekelőtt sok-sok eredeti tárgyat: nagyméretű kő- és kerámia alkotásokat, de egészen kisméretűeket is, ezek az úgynevezett pecséthengerek. Ezek 1-1,5 centiméter átmérőjű és 1-4 cm hosszú, valamilyen kemény (többféle ásvány vagy kőzet) anyagból készült, akkoriban nagyon fontos szerepet játszó tárgyak voltak. Többnyire egy személyhez, tisztséghez, beosztáshoz vagy éppen egy istenhez kapcsolódtak. Művészi megmunkálásuk a mai nézőt csodálatba ejti. Agyagtáblákba nyomva végiggördítették azokon, majd a táblákat kiégették, így azok a mai napig őrzik a lenyomatokat.
Fotó: Dr. Niederreiter Zoltán
Az időszaki tárlat termeiben az eredeti alkotásokat, vagy művészi emlékeket olyan fotók, térképek és ismertető szövegek kísérik, amelyek könnyűvé teszik nemcsak e tárgyak értését és megértését, hanem Mezopotámia kultúrájának, hiedelmeinek befogadását is. A termek egyikében külön kabinetben lehet elmélyedni az istenek és démonok jelenlétében a 4-5 ezer évvel ezelőtt élt emberek mindennapi életében és hiedelmvilágában. Megtudhatjuk például, hogy az istenek ábrázolása nem véletlenül emberhez hasonló, hiszen inkább segítik az embereket, minthogy ártanának nekik. A démonokat ugyanakkor – szakkifejezéssel – hibrid testábrázolással jelenítik meg (oroszlán, farkas, ragadozómadár) és alacsonyabb státuszúak.
A legfélelmetesebb démon, Lamastu, aki a várandós nőket és az újszülötteket, vagyis a legvédtelenebbeket veszélyeztette. Ellenlábasa, az ugyancsak démon Pazuzu (a szelek királya, vagy széldémon), akit a ráolvasó-papok Lamastu ellen igyekeztek megidézni. Újabb időkben Pazuzu neve: Semmelweis Ignác, és ez arra mutat, hogy évezredekkel korábban is milyen nagy probléma lehetett a gyermekágyi láz.
Fotó: Kenessei András
Az utolsó előtti teremben látható Bábel tornyának rekonstruált makettje, valamint az európai festészet néhány alkotása, amely ezzel a témával foglalkozik. Sőt, korunk művészetének olyan alkotásai közül is néhány, amely azt mutatja, hogy a pop-, és a digitális művészetekre is hatást gyakorolt valamilyen módon Mezopotámia. A nonpluszultra pedig az a vetítő, amelyen a hollywoodi filmgyár néhány, a görög-római-perzsa-babiloni történeteket feldolgozó filmjeiből lehet egy-két percet megtekinteni.
A kiállítás létrejöttében sokat segített néhány európai múzeum: tőlük kaptuk kölcsön azt a mintegy 150 műtárgyat, amely a kiállítás gerincét adja. Ezek: a berlini Vorderasiatisches Museum, a párizsi Bibliothèque Nationale de France és a Musée du Louvre, a bécsi Kunsthistorisches Museum, a koppenhágai NY Carlsberg Glyptotek, valamint a drezdai Staatlichen Kunstsammlungen.
Ez azonban önmagában kevés lett volna a kiállítás kurátora, Dr. Niederreiter Zoltán, (az MTA–ELTE Lendület Asszír és Babilóni Istenvilág kutatócsoport vezetője) munkássága nélkül. Ő ugyanis hosszú évek óta épít kapcsolatokat a világ legnevesebb gyűjteményei, kutatóhelyei, múzeumai tudósaival, Mezopotámia-témában együttműködve. A Szépművészeti Múzeum részéről Roboz Erika a történettudomány doktora segítette munkáját, társkurátorként.
