Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás, ami a párizsi olimpián induló sportolók esetében hatványozottan igaz lehet. Éppen ezért táplálkozási szempontból is nagy felelősség hárul az ötkarikás játékok házigazdájára. A franciáknak nagyjából 15 ezer sportoló és segítő étkeztetését kell megoldaniuk, ami nem kis kihívás. Amellett, hogy rengeteg – egyebek mellett logisztikai, higiéniai, kulturális és táplálkozási szokásokkal kapcsolatos - szempontot kell figyelembe venniük, még egy további célt is kitűztek maguk elé. Mégpedig azt, hogy a felszolgált fogások között szép számmal akadjanak tradicionális finomságok is.
Amint azt a New York Times megírta, fontosnak tartották például, hogy az olimpiai falut átjárja a frissen sült bagett illata, hiszen ez a hosszúra nyújtott ropogós kenyér Franciaországban minden étkezés velejárója. Az olimpiai falu bejáratánál található pékséget éppen ezért úgy alakították ki, hogy ott naponta kétezer bagett, croissant, csokis párna (pain au chocolat) és focaccia készülhessen.
Az olimpiai falu lelke
Ennyi ember étkeztetése helyigényes, ezért egy hat étteremből álló 46 ezer négyzetméteres komplexumban oldják meg a sportolók 0-24 órás ellátását - mesélte a New York Times-nak Philipp Würz, a párizsi ötkarikás játékok étel- és italellátásáról gondoskodó menedzsere. Az egész olyan, mint egy főiskolai menza müzli- és italszökőkutakkal, büfékkel, csak jóval nagyobb és impozánsabb kiadásban. Amiben azonban az ellátás eltér a nagyüzemitől, az, hogy három híres francia séf, név szerint Akrame Benallal, Amandine Chaignot és Alexandre Mazziaet is főz a sportolókra, olyan ínyencfogásokkal dobva fel a napi menüt, mint például a petrezselyemfagylalttal és ropogós gombakrokettel körített kókuszbab.
Ám hiába a nagy igyekezett, a különös gonddal elkészített francia finomságok, a sportolók többsége egészen biztosan nem fogja megkóstolni ezeket. Legalábbis addig, amíg a versenyszámán nincs túl. Sokan ugyanis kizárólag a megszokott ízeket és megfelelő tápértékű ételeket hajlandók fogyasztani. Amint arról a New York Times helyi beszámolókra hivatkozva írt: a koreaiak például rengeteg kimchit esznek, míg a japánok a misót favorizálják, a karibi országokból érkezők pedig a passiógyümölcsöt keresik, melynek beszerzése a szigorú fenntarthatósági szabályok miatt rendkívül körülményes.
Ami nincs, azt hozzák magukkal
Nem kizárólag ízlés dolga, hogy a sportolók milyen táplálékot fogyasztanak az olimpia alatt. „Az alapszabály az, hogy próbáljuk minimalizálni az új ételeket, és ragaszkodjunk a megszokotthoz. Az új ételek számos egészségügyi problémát okozhatnak, ami hatással lehet a sportolók teljesítményére" - foglalta össze a lapnak Purity Kamande, a kenyai olimpiai csapat táplálkozási szakembere. Éppen ezért a kenyaiak például jócskán vittek magukkal szénhidrátban gazdag kukoricalisztet és egy bizonyos teafajtát is. Az amerikai sportolók számára fehérjeturmixokat, perecet, pattogatott kukoricát, szárított kukoricát, energiaszeleteket és mogyoróvajat szállítottak Párizsba.
Némileg másképp vélekedett a helyzetről az ír csapat táplálkozási szakembere, Sharon Madigan, aki szerint az olimpia remek lehetőséget kínál a sportolóknak arra, hogy olyan ízeket is kipróbáljanak, amelyeket korábban nem, és ami elégedettséggel töltheti el őket. Kísérletező kedv ide vagy oda, tény, hogy az írek meg nagy mennyiségű zabkását vittek magukkal, ugyanis tapasztalataik szerint azt a franciák "nem tudják igazán jól elkészíteni".
Az olimpia kezdete előtt egy hónappal egyébként a versenyzők étkeztetését felügyelő Sodexo Live kóstolót tartott a média képviselői számára az ötkarikás játékok alatt felszolgált ételekből. Ezek között szerepelt egyebek mellett a sáfrányos rizottó, a zöld gazpacho és a falafel is. Ám nyilván más párszáz tényérnyit készíteni, és más, amikor élesben, napi 40 ezer speciális igényeknek megfelelő adagot kell legyártani.
A két francia, két ázsiai, egy halal és egy nemzetközi fogásokat kínáló étteremben összesen húsz, a világ minden tájáról érkezett séf koordinálja a konyhai munkálatokat, felügyelve, hogy minden sportolónak akadjon a fogára való falat.
Amit túl sokan szeretnek
Eközben a BBC Online francia forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy egyre több sportoló panaszkodik az olimpiai faluban bizonyos ételek hiányára. Kevés például a tojás és a grillezett hús. A Sodexho erre úgy reagált: tisztában vannak vele, hogy egyes fogások iránt nagyon nagy a kereslet, ezért az igényeknek megfelelően többet fognak készíteni ezekből.
A standard.co.uk a brit sportolók tapasztalataira hivatkozva viszont arról tudósított, hogy nemcsak az ételek mennyisége, hanem a minősége is kifogásolható: a szervezők által ígért Michelin-csillagos fogások helyett olykor félig átsütött vagy nyers húst szolgálnak fel. Ezért a brit sportolók megfelelő élelmezésének biztosítására külön séf érkezett Párizsba, a csapat főhadiszállására.
Az olimpiai faluban az ötkarikás játékok, vagyis az olimpia és a paralimpia alatt körülbelül 13 millió adag ételt készítenek, ami elképesztő mennyiség. Az étkeztetés során szigorú minőségi szabályokat igyekeznek betartani, melynek az (is) a célja, hogy a 2012-es londoni olimpiához képest felére csökkentsék az ételek előállításával járó szén-dioxid-kibocsátást. Ezért az alapanyagok negyedét Párizs 250 km-es vonzáskörzetéből szerzik be, húsz százalékuk bio minősítésű. Az olimpiai faluban kétszáz víz-, gyümölcslé- és üdítőszökőkút várja a sportolókat, akik újrahasználható poharakat és edényeket használhatnak.