A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősséget vizsgáló bizottság ülése után Ruttner György kijelentette: korai még vizsgálni a felelősség kérdését, a Mal Zrt. ellen indított hozzávetőleg 30 kártérítési polgári perben egyebek közt a csapadék mennyiségére, a szeizmológia mozgásokra vonatkozó szakértői véleményeket elemzik.
Leszögezte: a katasztrófa bekövetkezésének okairól az illetékes hatóságok még nem tudtak hivatalos, megnyugtatató, vagy objektív álláspontot kialakítani; az eljáró bíróságok még egyik perben sem állapították meg a Mal Zrt. felelősségét, peren kívüli egyezségek viszont már köttettek.
A károk összegét firtató kérdésre annyit válaszolt, hogy összesen 6 milliárd forint megtérítésére vonatkozó keresettel benyújtott kárigény van a Mal Zrt.-vel szemben, ezek között van egy 5,2 milliárd forintos is, amelyet eltúlzottnak tartanak, e nélkül a tétel nélkül 1 milliárd forint alatt van a kárigények összege.
Kitért arra is, hogy jelenleg büntető eljárás folyik négy gyanúsított ellen, az itt elkészült szakértői megállapítások még nem publikusak, de annyit lehet tudni, hogy 12 ok együttes hatása okozhatta a katasztrófa bekövetkezését, ezek egyike sem függ össze konkrétan a zagytározó működtetésével.
Bakonyi Árpád újságíróknak elmondta: a Mal Zrt. átállt a száraz technológiára, ez a folyamat napokon belül, két újabb présszűrő üzembehelyezésével befejeződik. Reményének adott hangot, hogy ezt az évet a cég nyereséggel, vagy legalábbis nullához közeli eredménnyel zárhatja.
A bizottság ülésén Bakonyi Árpád, aki 1995. május 30. és 1997. december 31. között volt a Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. elnöke, arról beszélt, hogy 1997-ben a vevő, az Inotai Alumínium Kft. az Ajkai Alumíniumipari Kft. 10 millió forintos vételára mellett átvállalta cég 433 millió forintos azonnal fizetendő kötelezettségeit is. Ennek része volt egy 53 millió forintos váltótartozás, egy 301 millió forintos szállítói tartozás és egy 74 millió forintos lejárt hitel, ezeket azonnal ki kellett fizetni.
A vételár azért is volt korrekt, mert az Ernst & Young vagyon- és üzleti értékelése szerint az ajkai cég üzleti értéke a privatizáció előtti időszakban mínusz 5 milliárd forint volt - jegyezte meg. Ismertetése szerint a Hungalu 4,3 milliárd forintos belső hitelt engedett el az ajkai társaságnak, a cég értéke a magánosítás pillanatában ezzel is mínusz 700 millió forint volt. "Ezért a mínusz 700 millió forintos cégért fizetett a vevő 433 milliót" - fogalmazott.
A privatizációról szólva kiemelte, hogy annak első üteme sikertelen volt, hiszen senki nem pályázott. A második ütemben, amelyben a pályázatot 1997 márciusában írták ki, öten vették meg a kiírást, de végül csak ketten pályáztak: a Hidro Alumínium AS-Norvégia és az Inotai Alumínium Kft.; előbbi azonban "megdöbbentő" anyagot készített, nyolc pontban sértette meg a pályázat kiírását, így azt végül érvénytelennek kellett tekinteni.
Bakonyi Árpád hozzátette: sikertelen privatizáció esetén nagyobb bajok következtek volna be, a Hungalunál jelentkező közvetlen kiadásokat akkor 12 milliárd forintra tették; azonnal tönkrement volna az Inotai Kft., amelyet ajkáról láttak el kohászati timfölddel, és a tönkre ment volna a Bauxit Kft. is, nehéz helyzetbe került volna a Bakonyi Erőmű, ahogy a már privatizált Motim Kft. is.
Ajka privatizálásának elmaradása, a Köfémet leszámítva, a teljes magyar alumíniumipar megsemmisülését jelentette volna - fogalmazott Bakonyi Árpád, aki szerint a privatizáció 14 év és a katasztrófa után is sikeresnek nevezhető, a Mal Zrt. ma is közvetve 6.000 embernek ad munkát.
Az érvényes inotai és a érvénytelen norvég ajánlatot összehasonlítva Bakonyi Árpád megállapította: utóbbi semmiféle környezetvédelmi kötelezettséget nem vállalt volna, míg az Inotai Kft. 3 milliárd forintot vállalt; a norvégok legfeljebb 600 munkavállalót alkalmaztak volna, az Inotai Kft. mind a 900 munkavállaló foglalkoztatását vállalta; ma 1.100-an dolgoznak a Mal ajkai üzemében. A Hidro 300 millió forintos vételárat kínált, a hiteleket nem vállalta volna át, az Inotai Kft. pedig 443 millió forintot fizetett - emelte még ki azzal, hogy a Hidro csak szlovákiai kohóját akarta Magyarországról kiszolgálni úgy hogy, az újfajta termelésre való átállás 7 milliárd forintos költségeit a magyar államra terhelte volna.
Ha érvényes lett volna a Hidro ajánlata, akkor is 14,3 milliárd forinttal többe került volna a magyar félnek, mint az inotai ajánlat - szögezte le. Megjegyezte: nem lehetett vitás, hogy értékesíteni kell az ajkai timföldgyárat és nem a norvégoknak.
Kérdésre válaszolva elmondta még: az állam jól járt ezzel a privatizációval, mert ha ez nincs, akkor ma Magyarországon nem lenne a Köfémen kívül alumíniumipar, a cég az elmúlt években nem kért állami segítséget, folyamatos befizető és foglalkoztató volt.
Elmondta azt is, hogy a Kehi jelentése szerint a privatizációtól 2009 végéig a Mal Zrt. 4,9 milliárd forintot költött környezetvédelmi feladatokra.
MTI
