<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
7p


			
		
		


		
		

Húsz éve történt a történelem legnagyobb terrorcselekménye az Amerikai Egyesült Államokban, de még mindig alig tudunk valamit arról, hogy az áldozatok családjának megítélt támogatások miatt minden egyes elhunytnak meghatározták a pénzbeli értékét. De vajon mennyit ér egy emberélet?

2001. szeptember 11-én a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba egy-egy repülőgép csapódott be, az épületek kigyulladtak, és két órán belül mindkettő összeomlott. Ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott a környéken. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlintoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna. Bár az utasok visszafoglalták, már nem tudták megmenteni a lezuhanástól, s végül Washingtontól 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőgépek egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat, melyekért az al-Káida terrorszervezet tehet.

A Netflix új filmje az áldozatok családtagjainek létrehozott kompenzációs alap történetéről szól. Fotó: youtubeA Netflix új filmje az áldozatok családtagjainek létrehozott kompenzációs alap történetéről szól. Fotó: youtube

Nem sokkal a terrorcselekmény időpontja után hozták létre az úgynevezett szeptember 11-i áldozatkompenzációs alapot, hogy megtérítsék a 2995 áldozat lehetséges pénzbeni értékét családjaiknak. A hozzátartozókkal abban állapodtak meg cserébe, hogy nem perelik be az érintett légitársaságokat a biztonság hiánya vagy egyéb szabálytalanság miatt. 

Az elképzelés nemes céllal öltött valóságot, ám ha belegondulunk, nincs ennél nehezebb, mint egy elhunyt embert forintosítani/”dollárosítani”.

Kenneth Feinberg ügyvédet maga Georges W. Bush akkori amerikai elnök nevezte ki 2011-ben „különleges áldozati kártérítési szakértővé”, hogy dolgozza ki az elhunytak „értékének” kiszámításához szükséges képletet, s irányítsa a többéves program minden részletét. A jogszabályok alapján pedig az amerikai kormányzati forrásokból 7,375 milliárd dollárt folyósítottak e különleges alap működési és adminisztratív költségeire.  

Feinbergnek volt a dolga, hogy megbecsülje, vajon az egyes áldozatok mennyit kerestek volna teljes életük során. Ha takarítóként dolgozott valaki, akkor a takarítói fizetését figyelembe véve, ha vezérigazgató volt egy nagyvállalat élén, akkor az ő bérét kalkulálva munkaképes éveikre. Ha egy család elfogadta az ajánlatot, attól kezdve nem támadhatta meg azt. Az ajánlattal elégedetlen családok viszont fellebbezést nyújthattak be egy nem hivatalos, tárgyaláson kívüli meghallgatásra. 

Feinberg 1600 meghallgatásból 900-nál személyesen elnökölt. A kimerítő, sokszor lehetetlennek tűnő folyamat végén 7 milliárd dollárt ítéltek oda a családok 97 százalékának. 

Az áldozatok számítási képletének alkalmazásakor botrány tört ki, hiszen a World Trade Center áldozatai közül sokan magasan fizetett pénzügyi szakemberek voltak. Az ő családjaik túl alacsonynak ítélték meg a kártérítési ajánlatokat, véleményük szerint, ha a bíróság egyénileg vizsgálta volna ki az ügyüket, sokkal nagyobb összeget ítéltek volna meg nekik. 

De egyébként is: minden pénzben meghatározott áldozat mögött hús-vér családok álltak, mindegyik saját történetekkel és érzelmekkel, s mindezt roppant nehéz volt néha kezelnie Feinbergnek és csapatának.

Először könyv született belőle

Kenneth Feinberg ennek az embert próbáló időszaknak az emlékiratait írta meg Mit ér az élet? – Példátlan erőfeszítés a szeptember 11-i áldozatok kompenzálására címmel. Ebben nyolc lépésben részletesen leírja, hogyan lehet egy elveszett életet pénzben meghatározni. Ezek a következők:

  • A jogi ügyekben széles látókörű, kellő tapasztalattal rendelkező személyek alkalmazása
  • A törvény szigorú betartása az áldozatok jövőbeni kieső keresetéből származó veszteségek arányos kártalanítása érdekében
  • Minél több szakirodalom összegyűjtése a közvetlen kompenzációs eljárás lefolytatásához
  • Gondoskodni arról, hogy a pénz 85 százaléka ne kerüljön a 15 százalékban „leggazdagabb” hozzátartozó családjaihoz, csökkentve ezzel a legnagyobb és legkisebb kifizetett kompenzáció közötti szakadékot
  • A program folyamatára precedensként tekinteni, hogy a jövőben hasonló eseteknél alkalmazhassák
  • Az ügyeket jellemző kegyetlen őszinteség nem befolyásolhatja a kemény munka jogi kivitelezését
  • Az extra, speciális folyamatban Edward Kennedy szenátor támogatására támaszkodni (sokáig ő volt a vezérkari főnöke)
  • A perek elkerülése, amelyek ellentétesek a kompenzációs alap létrehozásáról szóló törvény szellemével.

Feinberget egyébként a közelmúltban számos hasonló célú kompenzációs alap létrehozására kérték fel. A szeptember 11-i áldozatok számára ezen kívül is számos elszámolást és kártérítési csomagot hozott tető alá, többek között a British Petrol Mexikói-öbölben történt olajszennyezését, a 2008-as világválságban elszenvedett pénzügyi veszteségek miatti bankmentéseket, a bostoni maratonon való robbantás, vagy a General Motors autók visszahívását a hibás gyújtókapcsolók miatt. Elmondása szerint az ilyen esetekben sohasem tervez előre, mindig az adott jogi helyzet szabja meg elképzeléseit.

„A legnehezebb az, amikor az ügyek mögött ártatlan emberek állnak és szembesülök az érzéseikkel” – mondja munkájáról Feinberg.

Aztán a Netflix megfilmesítette a történetet

Nos, a szeptember 11-i áldozatok családjának létrehozott kompenzációs alapról, annak gyakorlati levezényléséről most végre film is született Worth címmel, melyet a Netflix épp a húszéves évfordulóra időzített. Feinberget az Oscar-díjas Michael Keaton játssza.

Michael Keaton alakítja Feinberget. Fotó: netflixMichael Keaton alakítja Feinberget. Fotó: netflix

„Az eredeti könyv érdekes, de egy nagyon száraz beszámoló az alap igazgatásáról. Viszont a filmben hús-vér családtagok személyes történetein keresztül mutatja be a folyamat emberi és embertelen oldalát egyaránt” – írja a Newsweek.

A film személyes történeteken keresztül mutatja be azt a szívszorító folyamatot, amin az áldozatok családtagjai, és a kompenzációs alap munkatársai is keresztül mentek, így ahelyett, hogy számadatokkal és laikusok számára érthetetlen jogi fordulatokkal untatnák a nézőket, emberközelivé hozza ezt az egyszeri (reméljük legalábbis) precedens értékű többéves munkát.  

A hiányt pótló mű értékét tovább növeli az, hogy az áldozatok kártérítési alapjának kritikusait képviselő Charles Wolfot Stanley Tucci alakítja. Charles Wolf szeptember 11-én a feleségét vesztette el, és kezdetben nem tetszett neki a kártalanítási rendszer, ezért létrehozta saját honlapját, a Fix The Fund-ot. Míg Feinberg eleinte csak a számokon keresztül tekint az esetekre, addig Wolf a személyes érzelmein keresztül döbbenti rá az alap igazságtalanságaira.

"Az alap első tervezetének csak kétéves határideje volt az alkalmazásra és nem volt pénzbeli korlátja sem” – foglalta össze Wolf az első elképzelésekkel kapcsolatos problémákat.

Emiatt létrehoztak egy második alapot is, hogy anyagi kártérítést kapjanak az áldozatok családjai, valamint azok, akik a sérülések és betegségek következtében hosszú távon egészségkárosodást szenvedtek a szeptember 11-i események következtében. Wolf webhelyén, a Fix The Fund-on több mint 51 ezer áldozat jelentkezett az alaphoz, és több mint 5,5 milliárd dollárt kaptak a szenvedők.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.