Egy fél évszázadot ölel át a magyar nyugdíjas társadalom, van: aki még megélte Ferenc József császár uralkodását, míg a legfiatalabbak nem oly rég még a Boney M.-re vagy a svéd sztárcsapat, az ABBA dalaira koptatták a diszkók parkettjét a balatoni éjszakában.
Orbánék generációja is megjelent a nyugdíjasok között
Háromszázhatvannyolc olyan honfitársunk van, aki 1914 előtt született és az államtól a mai napig megkapja a nyugdíjat. Ők a legidősebb nyugdíjas generáció: túléltek két világháborút, egy forradalmat és az 1989-es rendszerváltást is már történelmi távlatból szemlélik. A 93. életévüket bizonyosan betöltötték, sőt, van köztük olyan, aki a száz szál gyertyát is elfújhatta a tortáján.
A legtöbbet megélt nyugdíjasaink közt 88 férfire 280 hölgy jut, ami a magyarok demográfiai jellemzők (nemek aránya, várható élettartam) alapján nem meglepő. A legfrissebb felmérések szerint a nők 78-79 évével szemben a férfiak 71-72 évet élnek meg átlagosan, s a nyugdíjstatisztika azt jelzi, hogy a nemek – hölgyek javára billenő – aránya a hosszabb életet megélőknél is kimutatható.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság idén közzétett elemzése alapján a legfiatalabb, de már nyugdíjba vonulókat adó korosztály 1960 után született.
Az 1960-1964 közötti öregségi nyugdíjasok – szám szerint 1486-an - kivétel nélkül nők, ami a Fidesz-kormány alatt bevezetett Nők 40 programmal magyarázható. Ez lehetővé tette, hogy a hölgyek 40 ledolgozott évvel a hátuk mögött akkor is nyugdíjba vonulhassanak, ha még nem töltötték be a nyugdíjkorhatárt (ami ezekben az években 62 évről fokozatosan emelkedik 65 évre). Ezt a programot javasolja most eltörölni az OECD legfrissebb jelentésében, ugyanis a szervezet szerint az idősebbek munkaerőpiacra vezetésével lehetne csökkenteni a munkaerőhiányt.
Ugyanez érvényes egyébként az eggyel korábbi ciklusra, tehát az 1955 és 1959 között születettekre, akiknél szintén csak nők váltak eddig jogosulttá a nyugdíjra, szám szerint 78 322-en. Őket megelőzően természetesen már a férfiak is képviseltetik magukat a járandóságban részesülők között.
A nyugdíjasok társadalmának gerincét aktuálisan az 1945-1949 közöttiek adják, ők több mint félmillióan, egészen pontosan 516 676-an vannak. Utánuk második a sorban a II. világháború éveiben, 1940 és 1944 között születettek tábora (421 321 ember), míg a harmadik legnépesebb csoport az 1950 és 1954 közöttieké (392 889 nyugdíjas).
Ma Magyarországon az átlagnyugdíj 121 041 forint. Érdekes, hogy a legnagyobb elmaradást az öregségi nyugdíjkorhatárt valóban betöltöttek közül az előbb már említett, a második nagy világégés idején szülötteknél mutatták ki. Ők átlagosan 117 447 forint járandóságot kapnak havonta. Náluk, mind a megelőző, mind a rákövetkező ciklusban születettek több nyugdíjban részesülnek: mindkét esetben meghaladja a 120 ezret az állam által utalt összeg, kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben.
Ennek feltehetően nem csak az életpálya során elért, a nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett kereset lehet az oka, hanem a számítási szabályok időközben bekövetkezett változása is, ami ezt a csoportot érinthette leginkább.
A legfiatalabb nyugdíjasok még ennél is kisebb összeggel kénytelenek beérni: az 1955 utániak például átlagosan 100-115 ezret kapnak, amit sok más ok mellett a munkaviszony rendezetlenségére lehet visszavezetni. Ilyenkor üt vissza, ha csak minimálbérre volt bejelentve a nyugdíjba vonuló, mert a járandóságát e szerint számolja ki az állam.
Megnyugtató viszont, hogy a legidősebbek, tehát az 1914 előttiek fölötte vannak az átlagnak. Ők átlagosan 120 642 forintban részesülnek, amit természetesen a munkás évek mellett a nyugdíjban eltöltött hosszú idő is indokol. A járandóságukat ugyanis évtizedek óta gyarapítja az éves rendes nyugdíjemelés.
Baka F. Zoltán
mfor.hu
