Főleg egyszeri gazdaságpolitikai döntések idézték elő azt, hogy az államháztartás 2006-ban a GDP-hez mérten rekord nagyságú hiánnyal zárt, a politikai elhatározásoktól közvetlenül nem függő hatások, mint például a nemzetközi kamatok csökkenése, inkább javították az egyenleget - mondta Romhányi Balázs, a Pénzügyminisztérium (PM) vezető közgazdásza egy pénteki rendezvényen. Az államháztartás 2006. évi - helyi önkormányzatok nélküli - pénzforgalmi hiánya 2033,8 milliárd forintot ért el, ami a GDP 8,7 százaléka volt.
Romhányi Balázs társszerzője volt annak a tanulmánynak, amelyet Ohnsorge-Szabó Lászlóval, a PM vezető közgazdászával együtt írtak és tettek közzé a Pénzügyi Szemle ez évi második számában "Hogyan jutottunk ide: a magyar költségvetés 2000-2006" címmel.
A PM vezető közgazdászai szerint a 2006. évi magas államháztartási deficit kialakulásához elsősorban olyan politikai döntések járultak hozzá, mint az államtól származó lakossági jövedelmek, juttatások és transzferek megnövelése, a magánszektor adóterhelésének csökkentése, az uniós csatlakozással járó költségek, és olyan egyszeri kiadások, mint az autópálya-építésekre fordított központi összegek és egyéb fejlesztéspolitikai költekezések, valamint az ezek következtében megemelkedett adósságok, kamatkiadások.
Az összehasonlítást a közgazdászok a 2000-es évvel, illetve annak makrogazdasági és államháztartási adataival végezték el, azért, mert a magyar államháztartás abban az évben került legközelebb a maastrichti kritériumokhoz.
A pénzügyi tárca vezető közgazdászai szerint a mindent átfogó költségvetés-politikai lazaság vezetett oda 2006-ban, hogy az állam adósságállománya a GDP 66 százalékára emelkedett, holott a politikai döntések következményeitől "mentes" alapforgatókönyv szerint csak a GDP 36,9 százalékára rúgott volna az államadósság.
Akar László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója a tanácskozáson kifejtette: tévhit az, hogy az államháztartási számok nagymértékű elfutását a legjobban a közszférában végrehajtott béremelések okozták, ennél sokkal jobban hatott a társadalmi juttatások megemelkedése.
Akar László elmondta: meglepő, de a 2000-2006 közötti időszakban az állam által a lakosságnak adott társadalmi juttatások reálértéken 1630,3 milliárd forinttal nőttek, míg a munkavállalói jövedelmek hasonlóan számítva "csupán" 886,6 milliárd forinttal bővültek. " Ez az jelenti, hogy messze nem a munkavállalói jövedelmek adták a teljes állami kiadásbővülés legjelentősebb hányadát" - emelte ki a kutatócég vezérigazgatója. Ezzel párhuzamosan viszont a lakosság átlagos szja-terhelése a 2000. évi 21,9 százalékról 2006-ra 18,8 százalékra csökkent - mondta Akar László.
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, a vita vezetője aláhúzta: ennek a hatéves időszaknak is az a nagy tanulsága, hogy a Pénzügyminisztérium, a jegybank, az ÁSZ és a vezető kutatóintézetek együttműködésében teljesen meg kell újítani a költségvetési tervezést Magyarországon.
