A parlament 2004 novemberében fogadta el a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások különadójáról szóló törvényjavaslatot, amely 2005. január 1-jén lépett hatályba. Az érintett cégek választhattak, hogy 2005-2006-ban 8 százalék többlet társasági adót fizetnek, vagy a kamatkülönbözet 6 százalékát róják le banki különadó címen.
Az időszakos különadó bevezetését 2004-ben az akkori kormányzat azzal indokolta, hogy a pénzügyi szektor extraprofitra tett szert a magas belföldi kamatszint, valamint a lakástámogatási rendszer révén, és illendő, hogy abból visszajuttasson valamennyit a költségvetésbe. A banki különadó azonban olyan pénzügyi cégeket is sújtott, amelyek egyáltalán nem részesültek a lakástámogatási rendszer "áldásaiból", mint például a lízing- és faktorcégek. A pénzügyi szektor tagjai közül csupán a biztosítók adóját nem emelték.
A különadó azért csak két évre szólt volna, mert - mint Gyurcsány Ferenc, akkor még miniszterelnök-jelöltként kifejtette - 2007-től olyan nagyobb EU-források érkeznek majd az országba, amelyek szükségtelenné teszik a banki különadó további fenntartását.
A bankok érthető módon nem fogadták lelkesedéssel a "sarcot", Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója például kilátásba helyezte, hogy a bankcsoport az intézkedésre válaszul legnyereségesebb tevékenységeit kiviszi az országból. A pénzügyi cégek végül tudomásul vették a kormány azon igényét, hogy a két év alatt 30-30 milliárd forinttal járuljanak hozzá a költségvetéshez.
A pénzügyi szektort 2006 nyarán derült égből villámcsapásként érte Gyurcsány azon bejelentése, hogy meghosszabbítják a különadó hatályát, sőt mellette még az újonnan bevezetendő szolidaritási adót is meg kell fizetniük. Az indoklás ezúttal az volt, hogy a pénzügyi szektor nyereségének egy jelentős része az állam nyújtott támogatások - kamattámogatás és adókedvezmény - keltette keresletnek köszönhető, így méltányos, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a költségvetési egyensúly helyreállításához.
A különadó hatályát a kormány Új egyensúly programja szerint kiterjesztették volna a biztosítókra is, ami a kormány kalkulációi szerint évi 50 milliárd forint bevételt eredményezett volna. A biztosítók azonban gyorsan kikerültek a különadóval sújtandó körből, amit Veres János akkor pénzügyminiszter azzal indokolt, hogy esetükben ez alkotmányossági aggályokat vetne fel.
Végül nem a bankadó hatályát hosszabbították meg, hanem bevezették a bankjáradékot. Az elvonás tervezett módja többször változott, míg a parlament elé került. A bankadó meghosszabbítása és kiterjesztése helyett előbb a bankokat az állami kamattámogatásra vetítve 20 százalékos járadék terhelte volna, de végül a kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetve érintett hitelállomány kamat- és kamatjellegű bevételére vetettek ki 5 százalékos járadékot 2007 január 1-jétől.
A változtatásban minden bizonnyal jelentős szerepe volt annak, hogy az első változat kiemelten sújtotta volna a nagy támogatott hitelállománnyal rendelkező bankokat, köztük az akkor még az állam többségi tulajdonában lévő FHB Jelzálogbankot. Az FHB pozícióját a hír akkor oly mértékben rontotta, hogy rövid időre tőzsdei kereskedését is fel kellett függeszteni. Egyes elemzők szerint az állam közel akkora veszteséget szenvedett volna el a 20 százalékos járadék bevezetése miatt az akkor még privatizáció előtt álló FHB vagyonvesztése miatt, mint amekkora bevételre a kamattámogatás megadóztatásával szert tett volna. A végül elfogadott megoldással több piaci szereplő között oszlott meg a teher.
A hitelintézeti szektor érdekképviseleti szervezetei 2006-ban a rendelkezés megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól, de a taláros testület alkotmányosnak ítélte a banki járadékadó bevezetését.
MTI/Menedzsment Fórum
