Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kedden a Rákóczi Szövetség által szervezett Kárpát-medencei Főiskolás Táborban tartott beszédében mondta többek között azt is, hogy a következő években a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és az ipar válhat húzóágazattá. Utóbbi kettő nem is annyira "érdekes", a mezőgazdaság ismételt húzóágazattá válása viszont az. Több szempontból is.
Egyrészt a GDP termelői oldalán az egyik, ha nem a legkisebb hozzájárulású ágazatról van szó, hiszen tavaly mindössze a GDP 3,2 százalékát termelte ki. Bár arról sem feledkezünk meg, hogy 2012 igen rossz év volt a mezőgazdaság szempontjából, így visszatekintünk 2011-re, ami viszont különösen jól sikerült év lett. Ekkor 3,8 százalékos volt az agrárium termelése a GDP arányában. És lényegében az imént említett két érték között mozgott az arányszám egészen 2005-ig visszamenőleg, amikor is a 2011-eshez hasonló 3,8 százalékos arányban járult a gazdasági növekedéshez az agrárium.
Egyébként, ha 1995-ig visszamenőleg megnézzük az adatokat - eddig érhető el KSH statisztika -, akkor azt lehet látni, hogy 1996 után fokozatosan "épült le" a mezőgazdaság. Ekkor "működött" a legnagyobb eredménnyel az ágazat, hiszen az akkori éves GDP 7,3 százalékát állította elő. Vagyis jókora "löketre" lenne szükség ahhoz, hogy húzóágazat legyen, ami legfeljebb egy-egy szerencsés évben jöhetne össze.
Mindemellett a mezőgazdaság hozzájárulása az egyik legkisebb a GDP-hez, hiszen az elmúlt két évben az építőipar egy hajszállal volt kisebb, viszont a korábbi évekre visszanézve, jócskán többet tett hozzá az építőipar a növekedéshez. Ha tehát visszatérne a korábbi állapotához az ágazat, akkor könnyen a gazdaság teljesítményének 4, vagy akár több százalékát is képes lenne adni. Vagyis mondhatjuk úgy is, hogy nagyobb az építőipari ágazat potenciálja.
Miközben a mezőgazdaság "több sebből" is vérzik: egyrészt rendkívül kitett az időjárás változásainak szinte az egész év folyamán. Ha pedig kevés a hó télen, bánhatja a búza, ha jég esik tavasszal, tönkreteheti a termést, ha aszály van nyáron, nem megfelelő a fejlődés, csökken a termésmennyiség. Mindennek árnyoldalait 2012-ben meg is tapasztalhattuk. Sőt, az idei aszály a kukoricát viselte meg, és úgy tűnik, az almával is lehetnek gondok. Mindemellett ágazati nehézségek is akadnak, amiket nem minden esetben tudnak áthidalni a termelők. Példaként lehetne említeni az öntözést, mely hiába lenne roppant hasznos, a beruházás költségvonzata miatt sokaknak megoldhatatlan problémát jelent. Ráadásul hazánkban egyre inkább visszaszorulóban van az öntözéses gazdálkodás is.
Az ipar és a feldolgozóipar GDP-hez való hozzájárulása egyébként nem alakul rosszul, és ebben az esetben sokkal reálisabb elképzelés, hogy húzóágazatokká válnak. 2011-ben és 2012-ben egyaránt stagnáltak ezek az ágazatok: a teljes ipar 23, míg az ezen belül nyilvántartott feldolgozóipar 19,4 százalékon. Ráadásul, Orbán Viktor nem titkolt célja, hogy európai élvonalban legyen a magyar ipar GDP-hez való hozzájárulása, amihez egyébként már "csak" 3 százalékpontot kellene összeszedni, sőt, a kellemetlenebb kormányzati intézkedések is érintetlenül hagyták ezt a szektort. Szemben egyébként a szolgáltatóiparral, ahol a GDP-hez való hozzájárulás a 2009. évi 56,5 százalékról 54,6-ra csökkent tavaly.
Székely Sarolta
mfor.hu
