A Pénzügyminisztérium számításai szerint az idén 8187,5 milliárd forintot költ az államháztartás az adófizetők pénzéből jóléti, szociális kiadásokra - ezeket évi hatmillió ember, azaz a teljes lakosság 60 százaléka veszi igénybe. Az állami funkcióbesorolás ebben a körben jegyzi az oktatást és az egészségügyet is. Ezek együttesen teszik ki az összes állami kiadás hatvan százalékát.
Ám a szigorúan vett szociális kiadások, amelyek célzottabban jutnak el a rászorulókhoz és nem alanyi jogon járnak, évi 682 milliárd forintot tesznek ki, ami a GDP-nek már csak a 2,5 százaléka.
A nyugdíjbiztosításnak elvileg tisztán biztosítási alapon kellene működnie, ám nem így történik: a nyugdíjemeléseknél sokáig nem a biztosítási szemlélet, hanem szociális megfontolások domináltak - ez a szemlélet vezetett a fedezet nélküli 13. havi nyugdíj bevezetéséhez. A korai nyugdíjazás a mai napig súlyos teher az államháztartásnak: a 62 éves korhatár dacára a nyugdíjba vonulók átlagéletkora nem éri el az 58 évet.
A szociális kiadások javát a családi támogatások teszik ki, ma több mint kétmillió gyermek után fizet a költségvetés átlagosan havi 21,6 ezer forintot - függetlenül a szülők jövedelmi helyzetétől. A gyermeknevelési támogatások folyamatos "reform" alatt állnak, ugyanis nem érik el céljaikat.
A fent felsorolt szociális támogatási rendszerek csak a jéghegy csúcsát jelentik: az állam számos más csatornán nyújt támogatást az arra rászorulóknak. Az utazási támogatásoknál nem számít a jövedelem, így a kedvezményes tanuló- és nyugdíjasbérletet minden arra jogosult megkapja, arról nem beszélve, hogy a 70 év felettiek ingyen vehetik igénybe a tömegközlekedési szolgáltatásokat.
Az energiatámogatásokat az utóbbi másfél évben próbálja jogosultsághoz kötni az állam, ám 2008-ban is 1,8 millió háztartás igényelt gázártámogatást, vagyis a háztartások 47 százaléka - igaz, már ez is komoly előrelépés a korábbi száz százalékhoz mérve, amikor a támogatást még beépítették a tarifába, számol be a Napi Gazdaság.
