Barcza óvatos optimizmusát arra alapozza, hogy az Egyesült Államokban az ipari termelés két egymás után követő hónapban növekedett, amire 2007 óta nem volt példa. Emellett a lakáspiacon is megfigyelhető némi javulás, továbbá a korábbi válságok lefolyása is hasonló mintát követ. Ha ezeket az adatokat összerakjuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az USA gazdasága elérte a mélypontot a nyáron. Most már inkább az a kérdés, hogy a kilábalás milyen mintájú és ütemű lesz, véli az elemző.
Hátráltató tényező lehet ugyanakkor az amerikai deficit nagysága, amelynek csökkentéséhez előbb vagy utóbb hozzá kell majd fogni. A kormányzati és jegybanki ösztönző csomagok éppen most fejtik ki a hatásukat, ami azonban nem azt jelenti, ha kifutnak, akkor visszaesést indukálnak. Inkább arra számíthatunk, hogy miután a gazdaság ismét magára marad, be fog indulni egy öngerjesztő gazdasági növekedés.
Az állami mentőcsomagok egyébként világszerte komoly kihívások elé állítják a gazdaságpolitikusokat, hiszen kardinális kérdés, hogy a nagy országok miként fogják leszorítani költségvetési hiányukat. A hatalmas deficit ugyanis forrást von el a későbbiekben a reálgazdaságtól, így mindenképp fékező hatást fog majd kiváltani. A fentieket figyelembe véve gyors világgazdasági kibontakozásra nincs sok esély: ilyet legutoljára 2001-ben láttunk. Ennek isszuk most meg a levét, hiszen akkor a Fed egy százalékra csökkentette a kamatot, ez pedig beindította azt a buborékot, amely a jelenlegi válságot előidézte.
Nem csak a tengerentúli makroadatok adnak okot óvatos optimizmusra, hanem az uniós országok többsége is életjeleket mutat. Annak ellenére történik mindez, hogy általában elmondható: az európai gazdaság mintegy hat hónap késéssel követi az amerikait. Ám most lehet, hogy ez az idő rövidebb lesz, mivel az európai gazdaságok szerkezeti problémái kisebbek.
Magyarország félúton megállt
Magyarország is ezeknek a folyamatoknak a hatása alatt áll, például az export szektorban már láthatóak a kilábalás első jelei. Ugyanakkor a hazai gazdaság a ciklikus visszaesésen túl átmegy egy szerkezetváltáson is, ami a rendkívül mély recessziót okozza. Annak a folyamatnak vagyunk tanúi, amikor a belföldi kereslet olyan szintre csökken, ami lehetővé teszi, hogy az ország elkezdjen megtakarítani. Hosszú évek óta a külföldi tőke beáramlására építettük a gazdasági növekedésünket, ami hibás elképzelés volt. Saját tőkét kell felhalmozni, és ezen a bázison kell új növekedési pályára állnunk.
Igaz, hogy a 4 százalékos deficit önmagában magas, de szerencsére a környező országoké még magasabb. Ha sikerül tartani a kiadási szintet, akkor a várhatóan 2011-ben beinduló gazdasági növekedés miatt ez a deficit viszonylag fájdalommentesen mérsékelhető lesz.
Mindenesetre, ha a költségvetés rendbetételét átfogóan végrehajtjuk, aminek a befejezése a következő kormányon fog múlni, akkor a következő 5-10 év egyfajta aranykor lehet Magyarországon. Erre minden esély megvan, ha nem is a következő egy-két évben. Ilyet láthattunk a kilencvenes években Finnországban és Svédországban is. Ezekben az államokban is túl magas volt a deficit, amit sikerült korrigálniuk, és ennek hatására elkezdődött egy 5-10 éves gyors gazdasági növekedés, ami a 2000-es években az egyik leggyorsabb volt Európában.
Barcza György szerint most komolyabb mértékben is lehetett volna a deficitet csökkenteni, ami azonban egy elszalasztott lehetőség. A magyar kormány megállt félúton, ami arra elég volt, hogy már ne a szakadék szélén táncoljunk. De a valódi felzárkózáshoz ez még kevés, és tovább kell mérsékelni a kiadásokat, hogy ennek révén adót tudjunk csökkenteni.
Varga M István
