Hat év alatt harmadszor búsulhatunk
A kedden megjelent előzetes adatok szerint az idei második negyedévben a tavalyi év hasonló időszakához képest 1,2 százalékkal, míg az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal csökkent a magyar gazdaság bruttó nemzeti összterméke (GDP). Ezzel technikailag ismét recesszióba csúsztunk, hiszen a közgazdaságtan hivatalosan akkor beszél erről az állapotról, ha két egymást követő negyedévben csökken a termelés az előző három hónaphoz képest. Mivel az első negyedévben egy százalékos visszaesést mért a KSH, ezért kijelenthető, hogy recesszióban van a magyar gazdaság. Pedig a második negyedévtől sokat vártunk, hiszen idén tavasszal kezdett termelni az utóbbi évek egyik legnagyobb beruházása, a kecskeméti Mercedes-gyár, azonban a jelek szerint az üzem felfutása csak arra volt elég, hogy az első negyedéves komoly visszaesés után a csökkenés üteme 0,2 százalékra mérséklődjön.
Persze a fent vázolt kép még változhat esetleg, hiszen a statisztikai hivatal is kihangsúlyozta, hogy ezek előzetes adatok, melyek később a felülvizsgálatok fényében változhatnak. Ahhoz pedig nem kellene olyan nagy csoda, hogy a negyedév/negyedév alapon mért 0,2 százalékos csökkenést esetleg stagnálásra módosítsák később.
Az igazán fájó nem is az, hogy recesszióban van a magyar gazdaság, hanem az, hogy szűk hat év alatt ez a harmadik hasonló helyzet. Először 2007 első két negyedévében csökkent az előző időszakhoz képest a gazdaság teljesítménye, vagyis mi már a válság előtt válságban voltunk. Ezt követte még ugyan három negyedévnyi bővülés, viszont 2008 második negyedévétől zsinórban hat negyedéven keresztül csökkent a termelés az előző három hónaphoz képest. 2009 végén aztán felcsillant a remény, de a tavalyi második negyedév óta megint látszik, hogy bajban van a magyar gazdaság, hiszen azóta a legmagasabb elért növekedés 0,1 százalékos volt az előző negyedévhez képest, vagyis gyakorlatilag egy éve stagnálunk, csak most kerültünk hivatalosan is recesszióba.
Még jobban látszik a törés hazánk gazdaságában, ha azt is a fenti adatok mellé tesszük, hogy korábban több mint tíz évig egyszer sem kerültünk recesszióba. A KSH 1996-ig visszamenőleg közöl negyedéves adatokat, azóta pedig nemhogy két egymást követő negyedévben, de még egy negyedévben sem csökkent a GDP az előző időszakhoz képest. Még a kilencvenes évek végének orosz válságát is sikerült átvészelnünk visszaesés nélkül, csak év/év alapon csökkent a teljesítményünk.
Nem lehet mindent a válságra fogni
A fenti fejtegetés élét könnyen el lehetne venni azzal, hogy az elmúlt nyolcvan év legnagyobb válságát éli a világgazdaság, amit természetes, hogy Magyarország is megérez. A kormány rendre azt kommunikálja, hogy a visszaesésünk megfelel a nemzetközi trendeknek, azonban ha alaposabban megvizsgáljuk azokat a bizonyos trendeket, akkor az derül ki, hogy szinte egyedüliként tört meg valami a magyar gazdaságban 2007 után.
Rajtunk kívül ugyanis csak Görögország, Írország és Izland könyvelhetett el három recessziót az elmúlt szűk hat évben az Eurostat adatai szerint. Előbbi két ország komoly nemzetközi mentőcsomagra és megszorításokra kényszerült, a görögök gyakorlatilag évek óta a csőd szélén táncolnak, míg Izland a válságban csődbe ment. Vagyis nem vagyunk túl illusztris társaságban.
Ennél is fájóbb az összehasonlítás a régiós országokkal, hiszen a környezetünkben van az a három ország, melyek egyedüliként egyszer sem kerültek recesszióba 2007 óta. A lengyel, a bolgár és a szlovák gazdaságban ugyanis csak egy-egy negyedévben volt visszaesés, attól eltekintve állják a sarat. Csehországban, Romániában és Szlovéniában két-két recesszióval kellett szembesülniük az embereknek, és Horvátországban is kétszer volt technikai recesszió az elmúlt hat évben az Eurostat adatai szerint.
A mostani elemzésünkben nem vizsgáltuk az egyes visszaesések mértékét, az egy külön téma lenne. Lettországban és Litvániában például hivatalosan csak egyszer volt recesszió 2007 óta, viszont az nagyon hosszú és mély volt. Az pedig egy külön elemzést igényelne, hogy a gazdaság szempontjából melyik az előnyösebb: egyszerre "letudni" a visszaesést, utána pedig visszatérni a növekedés útjára, vagy hosszú évekig agonizálni a recesszió határán.
Vagyis könnyebb mindent a világgazdasági válságra fogni, de önkritikusan be kell ismernünk, hogy a magyar gazdaságban komolyabb problémák is vannak. Erre utal az, hogy az egyik legtöbbször recesszióba kerülő ország vagyunk, illetve az, hogy nálunk már a válság 2008-as begyűrűzése előtt elkezdődött a visszaesés, ami kisebb megszakításokkal azóta is tart.
Beke Károly
mfor.hu
