Egy személyes élménnyel kezdeném. Pár hete egy teherautó meghúzta a parkoló autóm bal hátsó részét. A sofőr annak rendje-módja szerint a szélvédőn hagyta az adatait, másnap kitöltöttük a baleseti bejelentőt én pedig elkezdtem a kárügyintézést a közeli márkaszervizben (egy 2 éves autóról van szó).
A kárszemlekor a vétkes sofőr kötelező felelősség-biztosítójának embere megállapította, hogy cserélni kell a hátsó lökhárítót, illetve az oldallemez egy részét is.
Miközben nézegette az autót rámutatott egy korábbi sérülésre, ez egy - túlzás nélkül - 1 cm átmérőjű kopás volt a lökhárítón, amelyet egy éve okozott egy ismeretlen, és én nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, egészen mostanáig. Kiderült ugyanis, hogy ez a hiba azt jelenti, hogy nekem az új lökhárító fényezésének 30 vagy 50 százalékát (a biztosító döntésének függvényében) állnom kell, amely esetemben körülbelül 10-18 ezer forintot jelenthet.
A biztosító szakembere szerint erre többek között azért van szükség, mert ha én korábban erre a sérülésre felvettem volna a biztosítási pénzt, de a munkát nem végeztettem volna el, akkor lényegében most másodszor megkapnám az összeget ugyanazért a hibáért. Ez az érvelés számomra 2015-ben, amikor minden adat elérhető valahol egy központi adatbázisban, kissé sántít.
Nyilván a biztosító csak annak a sérülésnek a javítását finanszírozná, amely az adott káresemény során keletkezett és ez érthető is. A Polgári Törvénykönyvben is szerepel a káronszerzés tilalma, amely leegyszerűsítve azt jelenti, hogy senki sem nyerhet egy káreseményen. Az én problémám az ügyfelek pénzével való „nagyvonalú” bánásmóddal van, amelynek eredményeképpen egy kis hiba és egy komolyabb kopás vagy karcolás is ugyanannyiba kerül a károsultnak.
Persze ott a helyszínen elsütöttem az összes ökörséget, ami eszembe jutott, vagyis felajánlottam, hogy ha van kedvük, akkor kaparják le a már kész autó fényezését ugyanazon az 1 cm-es felületen, vagy ha megvárnak elszaladok a közeli autósboltba egy ezer forintos javító filcért, de érthető módon ez nem vezetett eredményre. Utólag még azon gondolkoztam, hogy ha ráragasztottam volna egy 300 forintos matricát a hibára, akkor a biztosítós lekaparta volna vagy sem.
Ennek kapcsán megkérdeztem a Magyar Biztosítók Szövetségét (MABISZ), akik elmondták, hogy a Polgári Törvénykönyv értelmében valóban lehetőség van egy korábbi ki nem javított vagy egy nem szakszerűen javított sérülés esetében avultatást alkalmazni. Példaként azt hozták fel, hogy ha valakinek van egy szakadt farmerja, amelyet valaki leönt kávéval, akkor a „vétkesnek” csak a tisztítás költségét kell megfizetnie, a varrásét nem. A MABISZ emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy egy idősebb autó esetében nem csak az esetleges előzménykárral, hanem az új alkatrész miatti értéknövekedéssel is számolni kell.
A dolog tanulsága mindössze annyi, hogy nincs olyan sérülés, amely miatt érdemes legyinteni. Még ha nem is törődnénk a javíttatással, megéri végigjárni a kgfb-s kárügyintézést és felvenni a pénzt, hogy legközelebb, amikor valódi kár keletkezik az autóban, legyen miből kifizetni az avultatás költségét.
Szász Péter
mfor.hu
