Van, aki nap, mint nap szenved tőle, és van, akinél csak a tényleg húzós időszakokban jön elő, de az biztos, hogy mind ismerjük az érzést: hülyékkel vagyunk körülvéve. Azonban ez nem csak érzés, vagy fölényeskedő kijelentés, hanem tudományos tény, olyannyira, hogy az emberi hülyeséget még kutatták is. A Kaliforniai Berkeley Egyetem professzora, Carlo M. Cipolla 1976-ban tanulmányt írt a műfajról, melyben felvázolta az emberi hülyeség öt alaptörvényét. A szöveget a Qz.com szedte elő, és nincs túl pozitív végkicsengése: a hülyék a társadalmak hanyatlását hozzák, melyet csak úgy lehet visszafogni, ha a nem-hülyék még keményebben dolgoznak, más megoldás nincs. Mégpedig azért, mert:
1. Mindig, mindenki elkerülhetetlenül alábecsüli a körülötte levő hülyék számátTeljesen mindegy, milyen sok hülyét érzünk magunk körül, Cipolla szerint minden esetben jócskán alábecsüljük a tökkelütöttek valódi mennyiségét. Hibázásunk abban gyökerezik, hogy bizonyos felületes tényezőkhöz egyértelműen odapárosítjuk az intelligencia meglétét, pedig erre semmi okunk sincs. Ilyen felületes tényező lehet a munka, a végzettség, és egyéb olyan vonások, melyek a mi felfogásunkban kizárják, hogy viselőjük hülye legyen. Nem zárják ki, a viselőjük simán lehet hülye. Ebből következik a második alaptörvény.
2. Annak a valószínűsége, hogy egy ember hülye, teljesen független adott ember bármely egyéb vonásátólCipolla szernint a hülyeség olyan variáns, amely minden egyes populációban állandó. Minden kategória, mely alapján fel tudjuk osztani a társadalmakat - köztük a már említett munka és végzettség mellett például a nemi és etnikai hovatartozás, és így tovább szerint - tartalmaz egy fix százaléknyi hülyét. Ahogy vannak például hülye kőművesek és postások, ugyanúgy vannak hülye tudósok és politikusok is. Hogy mekkora a százalékuk a társadalmakban, azt nehéz megsaccolni - és különben is, ha megtennénk, biztos, hogy alábecsülnénk a számukat, ld. egyes pont.
ő hülye
3. Hülye az, aki veszteséget okoz másnak vagy másoknak, úgy, hogy közben maga sem nyer semmit, sőt, közben akár maga is veszteséget szenvedCipolla tanulmányában ezt a Hülyeség Aranyszabályának nevezi, és tényleg nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy ez így van. Hülye az, aki másoknak gondot okoz, anélkül, hogy ezzel nyereséghez jutna. Például az az ügyfélszolgálatos, aki egy órát maszatol az ügyünkön, közben kétszer leteszi a telefont, majd végül még meg sem bírja oldani a problémánkat. Mi idegösszeroppanást kapunk - de higgyük el, hogy ő is. Ő bizony hülye.
A saját és mások haszna/vesztesége mentén Cipolla felvázolt még három emberi kategóriát. Az intelligens ember e felfogás szerint az, aki úgy hoz magának nyereséget, hogy abból mások is profitálnak, a bandita az, aki mások kárán gazdagszik meg, a gyámoltalan pedig az, aki kárt szenved, míg mások gyarapszanak. Mindegyik típus viselkedése megérthető: az intelligenssel mindenkinek csak jobb lesz, a bandita mások kihasználásával jut előbbre, a gyámoltalan pedig akár hős is lehet, ha nem tutyimutyiság, hanem önfeláldozás rejlik a lépései mögött. A hülye viszont hülye, és ez benne a csapda: hiába próbálja megérteni az ember a viselkedése mozgatórugóit, ez egy eleve vesztes meccs, mivel a hülyének nincs racionális magyarázat a lépéseire. A hülye ok, tervek és belátható nyereség nélkül fog zaklatni a hülyeségeivel, a legvalószínűtlenebb időpontokban és helyeken.
4. A nem-hülyék mindig alábecsülik a hülyék ártó erejét
Mindenki, aki nem hülye, folyton elfelejti, hogy nem csak fölösleges, de káros is akár csak megpróbálni bármit is kezdeni a hülyékkel. Vagy, ahogy Woody Allen mondta: "Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal."
5. A hülye ember a legveszélyesebb emberA hülye még a bandita típusú embernél is veszélyesebb. Cipolla felfogásában egy társadalom csak akkor tud fejlődő lenni, ha a hülyék visszatartó ereje ellenére van annyi nem-hülye, aki azt ellensúlyozza, sőt, túl is dolgozza, és az ellenszélben is képes hasznot hozni magának és a társadalomnak. Viszont ahol már csak egálban van a sikeres, buzgó emberek aránya a hülyékével, az már nem elég: az ilyen, hanyatló társadalmakban Cipolla megfigyelése szerint sok a gyámoltalan és a bandita is, és az első csoport bizonytalansága, valamint a második károkozása együtt a hülyék oldalára billentik a mérleg nyelvét. "És a társadalom a pokolra jut." - vonja le a végkövetkeztetést a professzor.
De vajon Cipolla hülye professzor volt vagy intelligens?
mfor.hu
