2018. január 25. 12:40

A volt mentőorvos másként látja a szervezet pénzügyi helyzetét, mint Győrfi Pál.

Kunetz Zsombor

Az mfor két cikkben is foglalkozott az Országos Mentőszolgálat tavaly év végi eladósodásával. Első írásunkban az Államkincstár adatai alapján bemutattuk az adósság alakulását, második cikünkben pedig Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs és pr vezetője vezette le, hogy miért zárt 1,7 milliárdos adóssággal tavaly a szervezet.

Erre reagált most portálunknak egy volt mentőorvos, Kunetz Zsombor, aki a nyilvánosság előtt már többször fogalmazott meg kemény kritikát a magyar egészségügy állapotával kapcsolatban. Az egészségügyi szakértő írását vitaindítónak szánjuk.

Először is én nem emlékszem olyan esetre, amikor Győrfi Pál ne azt nyilatkozta volna, hogy minden a legnagyobb rendben van. Pontosan így volt ez akkor is, amikor milliárdos hiányt görgetett maga előtt a Mentőszolgálat.

A Győrfi által “virtuálisnak” vélt hiányt nyilvánvalóan lejárt számla (számlák) ki nem fizetése okozza. Márpedig ekkora volumenű összegnél (1,729 milliárd forint) a fizetés általában számla alapján, szerződés szerint kell, hogy történjen, a teljesítés után. Persze, az lehet, hogy a Mentőszolgálatnál ez nem így van, de általában mind az üzleti, mind az állami szférában így szokás. Ami azt is jelenti, hogy a megrendelő általában már a szerződéskötéskor tudja, mikor jön el a fizetési kötelezettsége. 

Tehát, ha valahol hirtelen 1,729 milliárd forintos hiány alakul ki, az nem jelenthet mást, mint hogy a megrendelő (jelen esetben a Mentőszolgálat) nem akar, vagy nem tud fizetni. Ha nem akar, annak is több oka lehet, pl. hibás teljesítés stb… de ilyenkor a felek általában megegyeznek, vagy bírósághoz fordulnak. Ha nem tud, az már egészen más helyzet. Ugyanis amikor megrendelte a szolgáltatást/terméket, akkor tisztában kellett lennie annak árával és a fizetési kötelezettségével.

Ilyenkor beszélhetünk arról, hogy fedezet nélküli kötelezettségvállalás történt-e, ami költségvetési csalásnak minősül, vagy csak egyszerűen a forrás nem érkezett meg időben. Ez esetben az előbbi lehetőség nem valószínű, hiszen a Mentőszolgálat főigazgatója a cipőjét nem kötheti be egyedül,  annyi önállósága sincsen. Így marad a második lehetőség, azaz a minisztérium nem utalt. Azonban ez ekkora összegnél nem elbagatellizálható probléma - még ha Győrfi szerint virtuális is - mert az alvállalkozót könnyen fizetésképtelenné teheti egy ekkora kintlévőség.

Ami pedig a Mentőszolgálat gazdálkodását jellemzi, én nem emlékszem – egy-két rövid periódustól eltekintve - olyan gazdálkodásra, amire azt lehetett mondani, hogy felelős. Szinte minden évben költségvetési kiigazításra volt szükség, új mentőautót pedig plusz pénzből venni nem nehéz. Ez pontosan olyan, mint amikor a kőműves a segéd kezébe nyom egy ezrest és elzavarja a boltba 20 dkg párizsiért, na meg egy felesért. Most is ez történik, az állam némi pénzt ad választások előtt, a leszakadt eszközök cseréjére.

A munkaruha kérdés inkább bohózatba illő. Nem láttam még olyan multit, amelynél a dolgozó munkaruhával való ellátása része lett volna az életpályamodellnek.

A bérezés pedig még mindig gyalázatos: hiába a nagy számok, a propaganda, a valóság az, hogy a 294 ezer forintos magyarországi átlagkeresettől jó százezer forinttal elmarad a mentőápolók fizetése. Legalábbis a hozzám eljuttatott bérpapírok szerint. Ezen az előrehozott 8 százalékos emelés sem változtat érdemben.

Tehát semmi ok nincsen hurráoptimizmusra, remélhetőleg lesz néhány új mentőautó, talán munkaruha és marad a nem kiugró bér. De arról senki nem beszél, hogy a Mentőszolgálat hogyan és miképpen fog megújulni, hogyan fognak a mentőautók időben kiérkezni, hogyan alakul át a mentés struktúrája, hogy legalább azt a színvonalat elérjük, amit Nyugat-Európa 20 évvel ezelőtt már elért.

Ehhez kellene egy főigazgató és nem egy kőműves segéd!

(Mfor-megjegyzés: Az oldalainkon megjelenő véleménycikkek a szerzők véleményét tükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe szerkesztőségünk álláspontjával.)