Egyrészt terjed az európai métely: a görög 10 éves 17 százalék alatt némileg, Írországban folyamatos a romlás: 11 százalék felett a hozamszint, minden nap új csúcson, a portugálok szintén 9,60-on, all time high alatt egy köpésre. A periféria válsága egyáltalán nem oldódik. Ennek hatására folyik a menekülés az európai eszközökből a menedékekbe: sokhónapos csúcson a bund, mindenkori maximumán az arany euróban, mindenkori maximumán a svájci az euróval szemben. Ugyanakkor az euró nagyon vitézkedik a dollárral szemben, az árupiacok a kezdeti esés után a rossz hírek ellenére sem mennek le, hanem inkább fel, a részvénypiacok meg kifejezetten erősek a rossz hírek áradatában. Akkor most mi van?
Azt gondolom (most! majd délutánra biztos más lesz a véleményem), hogy az eurozóna periféria válsága összeér egy klasszikus "mid-cycle slowdown"-nal, és nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége, ezért is ilyen ambivalensek a piacok. Lehet, hogy a periféria a gyengülő világgazdaság sírját ássa, de az is lehet, hogy megindul a lokomotív, az eurózóna problémája pedig ezzel párhuzamosan valamilyen módon rendezésre kerül.
Egy dolog bizonyos: a jegybankok ilyen környezetben nagyon sokáig nem fognak tudni semmit sem csinálni, kénytelenek lesznek támogatni a gazdaságot: a ZIRP-mankó* (+QE tolószék) visszavétele nem opció. Marad a kivételesen komoly monetáris stimulus. A többi kérdéses.
Nehezen előrelátható, hogy a most látszódó gazdasági lassulás mennyire lesz komoly, s úgy tűnik a piacok sem döntötték még el, hogy miben szabad hinni. Maradjunk tehát abban, hogy mivel sokféle növekedési kockázat van, ezért a jegybankok nagyon megengedőek lesznek. Emiatt esnek az amerikai és német kötvényhozamok (+menedékkeresési hatás), és ezért áll ellen az árupiaci esésnek legjobban az arany...
*ZIRP: Zero Interest Rate Policy. Japánnal kapcsolatban alkották meg a betűszót, ahol 1997 óta (!!!) tart a monetáris élénkítés extrém módszere.
