"A magyar mezőgazdaság hagyományosan a nemzetgazdasági GDP közel 3 százalékát állítja elő - ez az uniós átlag kétszerese -, a teljes agrobiznisz pedig a hazai gazdaság 10-12 százalékát teszi ki" - olvasható a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodájának múlt heti közleményében. Az agrárexport tavaly volt a legmagasabb az uniós csatlakozás óta, hiszen 5,8 milliárd eurós kivitelt realizált hazánk, az agrár-külkereskedelmi mérleg pedig 2,1 milliárd euró volt, amellyel a mezőgazdaság hazánk külkereskedelmi mérlegtöbbletének 38 százalékát adta. Ez a tendencia tovább folytatódott idén, "hiszen az agrárkivitel 2011 január-júliusa között az országos átlagot meghaladva 21,7 százalékkal bővült, és elérte a 3,8 milliárd eurót, ami az előző év azonos időszakánál 674 millió euróval nagyobb teljesítmény. A terményexport mellett a szántóföldi növénytermesztésnak is köszönhető ez a jónak tartott adat. Valójában azonban szakemberek szerint ez inkább közepesnek tekinthető a magas árszintek miatt.
Ugyanakkor a gazdasági sikerek mellett a foglalkoztatásban is jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak, amit az adatok ismét megerősíteni látszanak. A közleményben foglaltak szerint ugyanis a 2011 augusztusától életbe lépő új foglalkoztatási szabályoknak is köszönhetően az utolsó nyári hónapban az előző évi 143 ezer főhöz képest 66 százalékkal 230 ezerre nőtt az ágazatban foglalkoztatott idénymunkások száma.
A 2011. évi harmadik negyedéves 1,4 százalékos GDP-növekedés hajtóereje lett a mezőgazdaság, és csak másodsorban játszott ebben szerepet az export - közölte a KSH a GDP előrejelzési gyorstájékoztatójában.
Instabil ágazat a mezőgazdaság
A magyar mezőgazdaság egykor valójában az ország gazdaságának hajtóereje lehetett, hiszen míg például 1990-ben a GDP-hez 15 százalékkal járult hozzá, a munkaképes korú lakosság 17 százalékát foglalkoztatta, az összes beruházásból pedig 8,7 százalékkal részesült, addig tíz évvel később már köszönőviszonyban sem voltak ezek az arányok a korábbival: a GDP-hez való hozzájárulása például már csak 4,6 százalék volt, tavaly pedig már csak 2,9 százalékról lehetett beszélni.
Az instabilitás elsődleges oka az időjárásnak való kitettség: például fagykárok, ár- és belvízkárok, aszályos időszakok befolyásolják az adott év termését. Ugyan éghajlatilag Magyarország kedvező adottságokkal rendelkezik, hiszen a földterület 70 százaléka alkalmas arra, hogy mezőgazdasági termelést folytassanak rajta, és az éghajlat miatt alapvetően változatos növénykultúra lenne összeállítható. Ennek ellenére a KSH adatsora alapján 1990 óta évről évre csökken a mezőgazdasági terület nagysága hazánkban: míg 1990-ben még 6473 ezer hektáron folyt termelés, az idei év mellett 5337 ezer hektár szerepel, és a csökkenő trend egyértelmű. Ez is bizonyítja azt, hogy lenne még hova "visszafejlődni". Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára korábban úgy nyilatkozott, hogy egymillió tonnával több árualapot lehetne létrehozni a kertészeti termékekből, és kiemelkedő fejlődési potenciált jelent a kertészeti ágazat, valamint a zöldség-gyümölcs termesztés, hiszen itt nagy számban lehet új munkahelyeket is teremteni.
A másik tényező pedig, ami hátrányosan érintette az elmúlt években a magyar mezőgazdaságot, a piaci verseny fokozódása. Míg közel 30 éve még mi láttuk el az orosz és lengyel piacot almával, mára a hazai szükségletek kielégítése is nehézségekbe ütközik, főleg akkor, ha jégkár tizedeli meg az ültetvényeket. Ebben a viszonylatban mára Lengyelország jelentősen leelőzte a magyar termelést, melyre az elöregedett ültetvények és az emiatt évről évre csökkenő terméshozamok a jellemzőek. Hasonló drasztikus visszaesés történt a sertéságazatban is: az 1990-es években 5,5 milliós magyar sertésállomány, mára 3 millióra csökkent, és idén már ebből is importra szorultunk. Ugyanakkor említhetnénk még a legnagyobb károkat elszenvedett cukorrépa-termesztést is, ami 1990 óta már a saját igényeinket fedező mennyiséget sem tud előállítani, bár ehhez részben az uniós kvótarendszer is hozzájárult.
Harmadik tényező, ami gyakorlatilag a versenyképességgel is összefüggésben van, az az egyes ágazatok magas önköltsége, melyhez tavaly és már idén is nagymértékben hozzájárultak a magas inputköltségek (például az állattenyésztési ágazatokban a magas takarmányárak dobták meg az anyagjellegű költségeket).
Csökkenő mezőgazdasági kibocsátás és létszám
A fentieket erősítik a számok is, hiszen 2005 óta csökkenő tendenciát mutat a mezőgazdasági kibocsátás előző évhez mért volumenindexe: a 2005. évi 93,4 után 2010-ben már csak 88,5 volt, bár 2008-ban volt egy drasztikus megugrás, amikor 127,7 volt az index, de ebben az évben szinte minden mutató kiemelkedően jó adatot produkált köszönhetően annak, hogy egy rendkívül jó év volt mezőgazdasági szempontból. Ha azonban összehasonlítjuk a GDP elmúlt néhány évi alakulásával, észrevehető, hogy nem figyelhető meg összefüggés a két mutató alakulása között.
Ha az ágazat foglalkoztatotti létszámát vizsgáljuk, akkor akár optimistán is tekinthetnénk a szektorra, bár itt az idénymunkások foglalkoztatása is megmutatkozik. Mivel csak negyedéves adatokhoz fértünk hozzá, abból hoztunk ki egy átlagot, melyek az alábbi táblázatban is láthatók. Az alkalmazásban állók létszáma azonban évek óta kevesebb az ágazatban. 10 év alatt közel 17 ezer fős csökkenés történt.
Mi lesz jövőre?
Már a közeljövő is kérdéses, hiszen a terményexportban az elmúlt hetekre jellemző aszályos időszak miatt leállt a folyami szállítás, így a gabonakereskedők szüneteltetik a felvásárlást. Az pedig, hogy jövőre megismétlődhet-e az mostani jónak tartott GDP-adat, az már most is kétséges, ami szintén igazolja azt, hogy vélhetően nem kivitelezhető a gazdasági növekedést a mezőgazdaságunkra építeni. A tervezettnél kisebb területen vetették el az őszi repcét, aminek alig a fele élheti túl a telet jobbik esetben, az aszály miatt a fennmaradó rész ki sem kelt, és szintén kiszámíthatatlan, hogy az egymillió hektárra vetett őszi búzából mennyi kel ki jövőre.
Székely Sarolta
mfor.hu
