A PM válaszában hangsúlyozza: a számvitelről szóló magyar szabályozás egy közösségi iránymutatásra épül, márpedig ebben az szerepel, hogy az adott évi eredmény kimutatásakor figyelembe kell venni a várható veszteséget. Vagyis a devizaeszközök és -kötelezettségek év végi átértékeléséből adódó összevont árfolyamveszteséget az adott évi eredmény terhére el kell számolni.
Az MKSZ és több más gazdasági szervezet ugyanis a szabályozás módosítására tett javaslatot: megítélésük szerint a magyar exportőrök helyzetén sokat javítana, ha az idén keletkező árfolyamveszteséget több évre „teríthetnék szét”, a negatívum tehát nem a 2008-as eredményüket rontaná le teljes egészében. A PM-nek küldött levélben az is szerepel, hogy hasonló elszámolásra a korábbi magyar szabályozás is lehetőséget adott.
A tárca válasza ugyanakkor úgy szól, hogy a 2004 előtti szabályozás szerint az összevont árfolyamnyereséget ugyan el kellett számolni, ám az összevont árfolyamveszteség elhatárolására korábban sem volt lehetőség. Mindezek mellett a PM-ben úgy vélik: a kivitelre építő magyar cégeknél ezekben a hetekben mutatkozó árfolyamveszteség rövid távú, átmeneti jellegű folyamat, szemben a korábbi folyamatos forintleértékeléssel.
A devizaliberalizáció 2002-es bevezetésével és az árfolyamsáv kiszélesítésével a forint árfolyama ingadozóvá vált, ráadásul az árfolyam-ingadozás elsősorban a rövid távú követeléseket érinti. Az árfolyamveszteségek tehát ténylegesen realizálódnak, ezeket pedig minden esetben célszerű elszámolni – írja a Pénzügyminisztériumra hivatkozva a Világgazdaság.
