Érdemes minden devizahitelesnek megnéznie szerződésében, hogy annak megkötésekor a bank milyen kamatpolitikát alkalmazott. A hitelesek többségénél a kamat került meghatározásra, míg körülbelül 10 százalékuknál a kamatfelár, vagyis például frankhitel esetén a CHF LIBOR + meghatározott százalékot rögzítettek. Azt, hogy mi szerepel pontosan a szerződésben azért fontos tudni, mert a Kúria döntése alapján hozott jogszabály szerint az elszámoltatás során a kezdeti állapothoz kell visszatérni, vagyis a kezdeti kamathoz vagy a kezdeti kamatfelárhoz. A kettő között pedig több százezres különbségek lehetnek majd.
Ennek okát egy 2005 januárjában felvett svájci lakáscélú hitellel illusztráljuk. Piros görbével a bankok által ténylegesen alkalmazott, és az MNB statisztikáiból kiolvasható átlagkamatokat mutatjuk, míg zölddel a 2005. januári állás szerinti fixált kamatot.
Jól látható, hogy a devizahitelezés „hőskorában” a bankok között egyre éleződött a verseny, így egyre alacsonyabb kamatszintet kínáltak az ügyfeleknek a minél több frankhitel kihelyezése érdekében. Később a kamatszint növekedni kezdett, a válság kitörésekor meglehetősen meredeken. Ha a szerződésben a kamat került meghatározásra, akkor a 2005 januári frankhitel esetében a fenti két vonal közötti terület képezi az elszámolás alapját. A zölddel jelzett részben elvileg az adós, a pirossal "festettben" pedig a bank járt jobban. A két terület összevetésével az is kirajzolódik, hogy összességében kinek kedveztek az elmúlt évek kamatváltozásai.
A következő ábrán a kamatfelárat meghatározó szerződések elszámoltatását szemléltetjük. A jegybanki adat, illetve a frank bankközi (3 havi LIBOR) kamata között a 2005 januárjában folyósított lakáscélú hitelek esetében átlagosan 3,37 százalék volt a különbség, vagyis a felár. Ezt az értéket kellett volna a Kúria döntése értelmében minden esetben hozzáadni az aktuális svájci bankközi kamathoz, majd az alapján kiszámolni a törlesztőrészletet. Ezt az elméleti kamatpályát a zöld görbe mutatja, míg a piros most is az MNB statisztikákból kiolvasható tényleges kamatot, amelyek alapján a hitelesek törlesztettek az elmúlt években.
A bankok közötti verseny 2006 és 2007 során itt is tetten érhető, a válság kitörését követően azonban gyors fordulat állt be, és a tényleges kamatok lényegesen meghaladták azt a szintet, amit a bankközi kamatok és a szerződésben meghatározott felár összege jelentett volna.
A két ábrát összehasonlítva két megállapítást tehetünk:
- Egyrészt a "kamatos" (első) ábrán időben hamarabb, már 2007 első felében "eljön" a bankok számára kedvezőbb időszak,
- másrészt viszont a válságot követően a tényleges és az elszámoltatás alapját képező kamatok közötti különbség a "kamatfeláras" esetben lényegesen nagyobb.
Ezek alapján nem meglepetés, hogy akik a devizahitelezés korai időszakában, 2005 környékén vették fel a hitelt, azok akkor járnak jobban, ha szerződésükben a kamat került meghatározásra, míg minél közelebb kerülünk a 2008-as válsághoz, annál előnyösebb az elszámoltatás szempontjából, ha a kamatfelárat rögzítették.
mfor.huHa szeretné kiszámolni, hogy az Ön esetében mindez mit jelent, használja kalkulátorunkat! A "tisztességtelen kamatemeléssel is" funkciót használva adhatja meg, hogy az Ön szerződésében a kamatot, vagy a kamatfelárat rögzítették!
