Soha nem volt még forintban kifejezve olyan nagy a magyar gazdaság hozzáadott értéke, mint 2012-ben, mely a statisztikai hivatal pénteki adatai szerint 28 276 milliárdot tett ki. Az 1995-ös (a negyedéves bontású statisztikában ez a legrégebbi dátum) 5 737 milliárdhoz képest 393 százalékos a növekedés, vagyis a Bokros-csomag éve óta a magyar GDP közel megnégyszereződött. A nagy probléma, hogy ez a növekedés elsősorban az árak "elszállásának" és kisebb mértékben a tényleges növekedésnek köszönhető. 2005-ös összehasonlító árakon számolva, tehát a pénzromlás mértékével korrigálva, a növekedés ugyanis csak 40 százalék a 17 év alatt. Ez éves szinten mértani átlaggal számolva 2 százalékos bővülésnek felel meg. Ennél lényegesen jobb teljesítményt kell nyújtanunk az elkövetkező 13 évben ahhoz, hogy valóra váltsuk Matolcsy György jegybankelnök jövendölését, mely szerint 2025-re a tavalyi GDP-hez képest változatlan árakon megduplázzuk a gazdaságot. Ez ugyanis éves 5,5 százalékos átlagos növekedést tételez fel.
De visszatérve a magyar gazdaság elmúlt 17 évéhez, mind a termelési, mind a fogyasztási oldalon említésre méltó folyamatok rajzolódnak ki. A termelői oldalon az elmúlt 17 évben változatlan árakon számolva a legjobb teljesítményt - nem meglepő módon - az információ és kommunikáció nemzetgazdasági ág hozta össze, hiszen 1995-höz képest 3,77-szeresére nőtt. Szintén kiemelkedő módon tudott nőni a feldolgozóipar, amely duplázott a 17 év alatt.
A vizsgált időszak alatt a legrosszabbul a pénzügyi, biztosítási tevékenység szerepelt, amely feleződött. A nemzetgazdasági ág 50 százalékos visszaesése már '99-re megtörtént, utána egy 2005-ig tartó felfutás jött -33 százalékot jelentő lokális csúccsal, majd ismét konstans hanyatlással érte el 2012 végére a 17 év alatti -47,9 százalékot. Ezen kívül minden ág növekedni tudott 1995-höz képest, igaz a "Művészet, szórakoztatás, szabad idő, egyéb szolgáltatáshoz" tartozó tevékenységek 0,2, illetve az építőipar 2 százalékos gyarapodása inkább stagnálásnak tekinthető.
Ezeknek a változtatásoknak köszönhetően a teljes gazdaságon belül 4 százalékponttal esett vissza 17 év alatt a mezőgazdaság és 1,14 százalékponttal az építőipar szerepe, míg a szolgáltatások aránya 3,21, az iparé pedig 1,4 százalékponttal nőtt a teljes GDP-tortán belül. A termékadók és terméktámogatások egyenlegének aránya minimális mértékben változott, 0,5 százalékponttal nőtt.
A nettó export szinte mindent vitt
Ami a termelői oldalon az információ és kommunikáció, az a felhasználói oldalon a nettó export. Csak itt nem 3,77, hanem 128-szoros (33 százalék évente átlagosan !!!) folyó áras növekedést tapasztalhattunk az időszak végére az export és az import között. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába a 40,4 százalékos növekedés az összehasonlító - 2005-ös – árakkal kimutatott GDP-ben, ebből a hazai felhasználásra mindössze 25,6 százalék jutott, vagyis évente átlagosan csak 1,3 százalékkal nőtt '95 óta.
A belső felhasználáson belül a háztartások tényleges fogyasztása 28,6, a közösségi fogyasztás 17,3, míg a bruttó felhalmozás 16 százalékkal tudott nőni összehasonlító árakon 2012-ben '95-höz képest. Viszonylag meglepő, hogy ez utóbbin belül a bruttó állóeszköz-felhasználás (vagyis a beruházások, +38,4 százalék) majdnem a GDP-bővülés mértékével megegyezően tudott nőni. Igaz, '95 év elején is csőd közelben volt az ország (márciusban jött a Bokros-csomag), így nem lehet csodálkozni az akkori alacsony beruházási volumenen.
A teljes GDP-hez viszonyított súlya a fentiek alapján nem meglepő módon a bruttó felhalmozásnak csökkent leginkább (-4,4 százalék), aztán a háztartások tényleges fogyasztása jön 2,4 százalékpontos lemorzsolódással.
szp
mfor.hu
