3600 milliárd forintos kéthetes kötvényállomány, ami „kőbe van vésve”. „Erre most a jegybank tárgyalásos módot választott, de a célját mindenképp el fogja érni” - mondta április közepén a MTI-nek adott interjújában Matolcsy György MNB-elnök, miután a jegybank meghirdette Növekedési Hitel Programját. Mint arról már többször írtunk, ennek a programnak a harmadik pillére a március végi 4500 milliárdról 3600-ra kívánja csökkenteni a kereskedelmi bankoknak azt az állományát, amelyet az MNB-nél parkoltatnak. A jegybank azért fáj ez a hatalmas összeg, mert miközben erre a kötvényállományra az alapkamatot kell kifizetnie, addig a nemzetközi tartalékain jó, ha 1-1,5 százalékot el tud érni. A kettő különbözete pedig hatalmas veszteséget okoz az MNB-nek, olyannyira, hogy a jegybanknak Simor elnökségének utolsó hónapjára elfogyott a saját tőkéje.
Éppen ezért Matolcsyék azt a célt tűzték ki, hogy párhuzamosan csökkentik a jegybank mérlegének két oldalán szereplő kéthetes kötvényállományt, illetve a nemzetközi tartalékok szintjét. A nemzetközi tartalékokat viszont csak úgy tudják csökkenteni - anélkül, hogy az ország pénzügyi stabilitását rontanák -, ha a nemzetgazdaság rövid külső adósságát (éven belül lejáró devizaadósságot) is csökkentik. (A Guidotti-Greenspan szabály értelmében egy jegybanknak annyi nemzetközi tartalékkal kell rendelkeznie, amiből ki lehet fizetni az adott ország éven belül lejáró külső adósságát.)
Az első lehetséges megoldás
Matolcsyék a 3600 milliárdos cél elérését két módon látták megvalósíthatónak. Az egyik szerint a kereskedelmi bankoknak adnak devizát - a meghirdetett swapok segítségével - a tartalékokból, akik ebből éven belül lejáró adósságukat rendezik. Cserében forintot adnak az MNB-nek, így csökken forintlikviditásuk, ami a kéthetes állományt apasztja. Ahogy erről legutóbb tegnap megbizonyosodhattunk, a kereskedelmi bankok nem partnerek ezekben az ügyletekben. Azt ugyanis már június végén az mfor.hu banki forrásai is jelezték, hogy a mostani árazások mellett a bankok részéről nem kifizetődő ez a megoldás, így nem várható részükről nagyobb aktivitás.
A második lehetséges megoldás
A másik, MNB-által felvázolt lehetőség háromszereplős, és a kormányzatra is szükség van hozzá. Ezek szerint a kormány a lejáró devizaadósságát nem devizakötvények kibocsátásából finanszírozza, hanem a forrásokat a forint kötvénypiacról gyűjti be, majd azt váltja át az MNB tartalékaiból devizára. A plusz forintkötvényeket a kereskedelmi bankok vennék meg, ami ismét csökkentené a likviditásukat, így a kéthetes kötvényállományukat is. Ez a forgatókönyv viszont a Nemzetgazdasági Minisztériumon nem igazán akar átmenni. Már június elején látható volt, hogy Vargának nincs igazán kedve "keringőzni" Matolcsyval, mivel már akkor azt mondta, hogy az IMF-hitelek fennmaradó részének előtörlesztése kamatszámítás kérdése. Az olcsó IMF-hitellel szemben a forintkötvények drágábbak, ami megcsapolhatja azt a 100 milliárd forint feletti kamatmegtakarítást, ami a költségvetésben az első félév után tisztán látszik.
Varga bő két hete is még arról beszélt, hogy az NGM és az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) kamatszámításokat végez. Ráadásul még azt is megemlítette, hogy a kormány 6-700 millió dolláros kibocsátással ősszel megjelenhet a nemzetközi kötvénypiacon. Vagyis, ahogy korábban megírtuk, a "játék szereplői" nem igazán akarnak lemondani az olcsó devizaforrásokról, így a jegybank kénytelen hatalmas veszteségeket elkönyvelni.
Nem kellettek a swapok, jöhet a devizahitelek forintosítása
Az MNB által felvázolt két lehetséges megoldás az elmúlt két hónapban tehát nem igazán hozott eredményt, így más úton kell a "kőbe vésett" 3600 milliárdos kéthetes állományt elérni. Ráadásul az NHP első pillérének (425 milliárdos keret) várható sikere miatt nem 900 milliárddal kell csökkenteni az állományt, hanem immár 1325 milliárd (900+425) forinttal, vagyis körülbelül 4,4 milliárd euróval.
Így akár közvetlen motorja - a háttérben - a folyamatoknak, akár csak haszonélvezője, a lakáscélú hitelek forintosításával, illetve az IMF-hitel előtörlesztésével az MNB mindenképpen jól jár, mivel mind a kettő segíti a jegybankot céljának elérésében.
A lakáscélú devizahitelek forintosításával kipipálhatják céljukat
A jegybank legutóbbi statisztikája szerint március végén a háztartások devizahitelének bruttó állománya 1933 milliárd forint volt, amiből körülbelül 160,9 milliárdot írtak le a bankok, vagyis a nettó állomány 1772,4 milliárd forint. Euróban kifejezve 5,9 milliárd, vagyis valamivel több, mint az MNB kéthetes kötvényleépítési célja. Ez a lépés tehát tökéletesen alkalmas a megcélzott állomány elérésére. A bankok ugyanis törvényi kötelezettségük miatt és kockázatvállalási szempontból sem vehetnek fel jelentősebb devizakitettséget. Vagyis, ha a devizahitelek forintosításával a devizaeszközeik állománya csökken, akkor a forrásoldalt is csökkenteniük kell, azaz a forrást vissza kell fizetni anyabankuknak, vagy külső hitelezőiknek.
Mivel a forintosításhoz - a végtörlesztésekhez hasonlóan – várhatóan az MNB fogja a devizát biztosítani, a nemzetközi tartalékai 5 milliárd euró feletti értékben csökkenhetnek. Mivel a devizáért a bankok forintot adnak a jegybanknak, így csökken a forintlikviditásuk, ami természetesen ilyen mértékben fogja apasztani a kéthetes állományt. Az MNB szempontjából már csak hab lenne a tortán, ha 270-275 euró-forint (illetve annak megfelelő svájci frank-forint) feletti árfolyamon történne a forintosítás, mert akkor még árfolyamnyereséget is tudna realizálni. (A nemzetközi devizatartalékai ugyanis ilyen árfolyamon vannak az MNB könyveiben nyilván tartva.)
Mint látható, a lakáscélú devizahitelek forintosítása tökéletesen alkalmas arra, hogy a 3600 milliárdos cél közelébe szállítsa le a bankok kéthetes jegybanki kötvényállományát.
De akkor mégis mért van szükség az előtörlesztésre?
Két okból. Egyrészt a devizahitelek kivezetése – legalábbis Varga Mihály szavai szerint az „időbeni és teherviselési szempontokat is figyelembe véve" - hosszabb időszakot fog igénybe venni, miközben a kamatveszteség folyamatos ketyeg. Másrészt az előtörlesztés körülbelül 2,1 milliárd eurós értéke nagyjából 2,1 százalékponttal viheti le az államháztartás GDP-arányos szintjét, ami politikailag szintén hasznos lehet a kormánypártok számára. Emellett – mivel az előtörlesztés az MNB nemzetközi tartalékait is csökkenti – a jegybank kamategyenlege szempontjából is kedvező (hasonlóan az MNB-előtörlesztéséhez), még ha a költségvetés kamategyenlegét valamennyire rontja is.
szp
mfor.hu
