A közép- és kelet-európai hitelválság elmélyülésének megelőzését szolgáló kezdeményezés keretében Werner Faymann kancellár és Josef Pröll alkancellár-pénzügyminiszter már szerdán Berlinbe utazik, majd onnan Prágába mennek, hogy az Európai Unió soros elnökségét betöltő Csehország vezetőivel tanácskozzanak az elképzelésekről. Később egyeztetnek az összefogás lehetőségéről Belgiummal, Franciaországgal és Olaszországgal is, tehát azokat az uniós államokkal, amelyeknek ugyancsak jelentős bankérdekeltségeik vannak a KKE-térségben.
Pröll pénzügyminiszteri minőségében Ukrajnát, Romániát és Bulgáriát készül felkeresni, hogy a helyi bankok számára kiterjesztendő, egyebek között állami fedezetel működő védőhálóról tárgyaljon. A nyugat-európai országoktól eltérően Közép- és Kelet-Európa sok állama még nem folyamodott stabilizációs intézkedésekhez.
Az osztrák kormány lobbitevékenységével lényegében azt a felhívást karolja fel, amelyben nemzetközi kereskedelmi bankok egy csoportja - köztük az osztrák Raiffeisen és Erste Bank, a belga KBC, a német Bayern Landesbank, az olasz Unicredit és Intesa Sanpaolo - a kelet-európai országok fokozottabb segítését kérte az Európai Bizottságtól.
A bankok egyebek között azt szeretnék elérni, ha Brüsszel nagyobb összehangoló szerepet játszana a válság térségbeli hatásainak kivédésében, illetve segítene abban is, hogy az érintett országok minél hatékonyabb stabilizálós intézkedéscsomagokat dolgozzanak ki.
A múlt pénteken a bécsi pénzügyminisztériumban szakértői szinten egyeztetést tartottak a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az osztrák kormány képviselői a lehetőségekről.
Az osztrák vezetők szerint a nemzetközi stabilizációs alappal - amelyben a fő szerepet az IMF-nek, az EBRD-nek és az EU-nak szánják - nem csak az érintett államok gazdaságának megszilárdulását mozdítanák elő, hanem legalább annyira az ottani bankokat, köztük a nyugat-európai érdekeltségű pénzintézeteket is kihúznák a bajból.
Bécsben úgy vélik, hogy a tőkeáramlás a régió felé elapadt, megnőtt a befektetők kockázatoktól való félelme, menekülnek a feltörekvő államokhoz kapcsolható aktíváiktól, így jóformán a helyi külföldi bankok válnak a hitelezés forrásaivá. A pénzügyi válság azonban megnehezítette a finanszírozáshoz szükséges pénzek megszerzését a nyugati anyabankok számára is.
Az uniós államok közül az osztrák bankok rendelkeznek a legtekintélyesebb közép- és kelet-európai hitelállománnyal, nemcsak az osztrák hazai össztermékhez viszonyított 68 százalékos arányt tekintve, hanem abszolút értékben is: a banki kintlévőségek elérik a 220 milliárd eurót.
Az IMF szakértői egy közelmúltban elkészült tanulmányban a nagyarányú hitelelkötelezettség ellenére sem tanácsolták, hogy az osztrák anyacégek hirtelen elzárják a pénzcsapokat, és a konjunkturális kilátások miatt visszavonuljanak, vagy pénzeszközöket vonjanak ki a régióból, mert az hitelsokkot idézne elő az egész térségben, futótűzként terjedne tovább, és végső soron magára Ausztriára is visszaütne.
Werner Faymann kancellár a javaslatot bejelentve hangsúlyozta, hogy Ausztria tetemes hasznot húzott a KKE-térséghez kötő gazdasági kapcsolataiból az utóbbi években, a tisztesség tehát most úgy kívánja, hogy a recesszió idején se hagyja magára a régió országait, és a támogatásukat célzó kezdeményezés élére álljon.
