A munkavállalók betegség miatti távollétének szabályai több ponton is szigorodtak 2010-ben. A foglalkoztatottsági mutatók változásával összhangban a betegszabadságon, táppénzen töltött napok száma és vele együtt az erre az időszakra jutó ellátások aránya is csökkent. A módosítások sora azonban nem állt itt meg - a táppénz mértékét is maximalizálta a törvényalkotó.
A foglalkoztatottság alakulásával a táppénzre jogosultak száma is jelentősen csökkent; 1990 és 2008 között összességében közel negyedével lett kevesebb. Míg 1990-ben egy foglalkoztatott évente átlagosan 22 napot töltött táppénzen, 2000-ben ez a szám már 12-re, az elmúlt pár évben pedig mindösszesen 9 napra csökkent. A juttatások csökkenése mellett a munkahely elvesztésétől való félelem szintén hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók a lehető legkisebb mértékben éljenek a betegszabadság lehetőségével. "Mivel az éves járulékplafon bevezetése nem vonatkozott a munkabérből levonásra kerülő 2 százalékos pénzbeni egészségbiztosítási járulékra, a ténylegesen levonásra kerülő egyéni járulékok megemelkedtek, miközben a táppénz mértéke nem csak csökkent, hanem még maximalizálásra is került" - összegezte a munkavállalókat érintő módosításokat Pentz Edina az RSM DTM Hungary bérszámfejtési vezetője. A legutóbbi KSH adatok szerint a hazai foglalkoztatottak összesen évente több mint 36 millió napot töltöttek táppénzen, és 8,6 millió napot betegszabadságon, melyhez 2009-ben 102,6 milliárd, illetve 49,3 milliárd forint kifizetés kapcsolódott.
Betegszabadságra, legfeljebb évi 15 napos ellátás igényelhető
Betegszabadság évente legfeljebb 15 munkanapra vehető igénybe, amiért a munkabér 70 százalékának megfelelő távolléti díj jár a dolgozónak. Ez az összeg adó- és járulékköteles, és igénybevételéhez pedig szükséges a kezelőorvos, vagy a kórház igazolása. A távolléti díj kifizetése teljes mértékben a munkaadót terheli.
Amennyiben a betegség ennél hosszabbra nyúlik, a 15. nap után már táppénz jár a dolgozónak, aminek mértéke a folyamatos munkaviszony időtartamától függ. Kedvezőbbek a feltételek, ha a dolgozó folyamatos munkában töltött ideje eléri a két évet, ekkor ugyanis a táppénz alapja a jövedelem 60 százaléka (ez a változtatás előtt 70 százalék volt). A kifizetendő táppénz plafonjaként a minimálbér négyszerese vehető figyelembe, ami 2010-ben legfeljebb bruttó 9800 forint/nap (havi bruttó 294000 Ft) összeget jelenthet. Két évnél rövidebb, folyamatos munkaviszony esetében a táppénz nagysága már csupán a munkavállaló jövedelmének 50 százaléka lehet (ennek mértéke korábban 60 százalék volt). A táppénz egyharmada ekkor is a munkáltatókat terheli, míg kétharmadát a társadalombiztosítás fizeti.
Passzív táppénz: rövidebb egérút a munkanélküliség elől
A foglalkoztatásból kikerülő munkavállalók esetében gyakori táppénzigénylési forma a passzív táppénz, melyet a dolgozó a munkaviszony megszűnésekor vehet igénybe. Passzív táppénzként 2010-től a munkavállaló legfeljebb 30 naptári napot vehet igénybe, a korábbi 45 nap helyett. Ezzel együtt a szabályozás limitet húzott a passzív táppénz összegére is, melyet ez évtől a mindenkori minimálbér 150 százalékához kötött. Ennek alapján 2010-ben az igénybe vehető maximális összeg bruttó 3675 forint/nap. A passzív táppénz után a munkáltatóknak továbbra sem kell fizetniük az egyharmadot, azt továbbra is a társadalombiztosítás finanszírozza.
Baleseti táppénz, és üzemi baleset
Baleseti táppénz annak a munkavállalónak jár, aki munkaviszonya alatt - vagy annak megszűnését követő legkésőbb három napon belül -, üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik.
2010 januárjától az üzemi baleset fogalma is módosult: míg korábban üzemi balesetnek csak a munkakörben vagy azzal összefüggésben szenvedett baleset számított, január óta ez kiegészült a munkába vagy onnan hazafelé menet közben szenvedett balesettel. A baleseti táppénz összege megegyezik a megelőző hónap egészségbiztosítási járulék-alapot jelentő jövedelmével, az úti balesethez kapcsolódó táppénz mértéke pedig a munkavállaló havi bérének 90 százalékát teszi ki.
Menedzsment Fórum
