250 millió euró értékben született üzlet a kereskedelmi bankok és a jegybank között hétfőn, a Növekedési Hitel Program (NHP) harmadik pillérének keretén belül kiírt deviza- és kamatswap tendereken. Ugyan ez a közel 75 milliárd forintnyi, 5 hetes devizaswap-ügylet jelentős tételnek tekinthető, de érdemben nem növeli a program sikerét. Egy szintén öthetes, július 22-én kötött devizaswap ugyanis a héten jár le, így valószínűleg az érintett kereskedelmi bank "csak" továbbgörgette az állományt a mai ügylettel.
Mivel a mai tenderkiírás volt az utolsó a program 13 fordulója közül (a devizaswapok december végéig lesznek kiírva, de csak azoknak, akik az első három hónapban kötött ügyleteiket görgetik tovább), így röviden összefoglaljuk az elért "eredményeket".
Miért kellett?
Az április elején meghirdetett NHP harmadik keretében a jegybank stábja a kéthetes kötvényállománynak a devizatartalékokkal párhuzamos csökkenését tűzte ki célul. Erre azért volt szükség, mert a magyar gazdaságba a korábbi években beáramló devizahitel-állomány miatt a bankrendszerben likviditási többlet alakult ki, amely pénzek az MNB kéthetes kötvényállományában csapódtak le. Ezekre az összegekre az MNB az érvényben lévő jegybanki alapkamatot fizette ki, miközben a felduzzadt nemzetközi tartalékokon ennél jóval kisebb mértékű kamatot tudott elérni, hiszen azok elsősorban a legjobb minősítésű országok állampapírjaiban kötöttek ki. (Csak emlékeztetőül, 2011 második felétől nem volt ritka, hogy a kétéves német állampapír negatív (!) kamatot fizetett.)
A magas MNB-alapkamat és a nemzetközi tartalékokon elért minimális hozam pedig hatalmas veszteséget okozott a jegybanknak, amely februárra szépen elolvasztotta saját tőkéjét. Ezt pedig a költségvetésnek kell majd kipótolnia a következő évben. Korábban nem voltak ritkák a 100-200 milliárdos 2014-es tőkejuttatásról szóló előrejelzések sem, a folyamatos jegybanki kamatvágások azonban érdemben tudták csökkenteni a várható veszteség nagyságát.
Mindezek ellenére még így is több tízmilliárdos veszteségekről beszélünk, a jegybanki vezetőknek más megoldásokat is keresniük kellett. Mivel a nemzetgazdaság (állam, vállalatok, háztartások) külső devizaadóssága rohamléptekkel épül le (Íme egy adósságmutató, amiben kiemelkedően jól teljesítünk), így a külső sérülékenység növelése nélkül csökkentheti a jegybank a nemzetközi tartalékait. Ezzel párhuzamosan pedig a drága kéthetes kötvények állománya is apadni tud. Vagyis a kamatveszteséget nemcsak a kamatkülönbözet mérséklésével, de a kamatozó állomány (tartalék, kéthetes kötvényállomány) zsugorodásával is csökkenteni tudja.
Senki nem akart lemondani az olcsó devizáról
Így a Növekedési Hitel Program harmadik pillérének keretén belül a március végi 4500 milliárd forintos kéthetes állományt 3600 milliárdra kívánta redukálni. A csökkenés látszólag 900 milliárdot jelent, de a NHP első pillére, a 2,5 százalékos "olcsó" hitelt nyújtó program növeli az állományt. Ha vállalatok az utolsó centing lehívják a megemelt keretet, akkor 425 milliárd forinttal nőhet a kéthetes állomány. Vagyis a 3600 milliárdos cél eléréséhez 1325 milliárd forint (4,41 milliárd euró) értékben kellett volna a június elején kiírt deviza- és kamatswapokon keresztül üzletelniük a jegybanknak és a kereskedelmi bankoknak. (Sőt, igazából még többel, hiszen a jegybank az utolsó módosításainak egyikével megengedte, hogy a második pillérből (devizahitel kiváltás) átcsoportosíthassanak az elsőbe a kereskedelmi bankok, ami természetesen tovább növeli a kéthetes kötvényállományt.)
Vagyis a 4,41 milliárd eurós célt kellett volna teljesíteni a 13 forduló alatt meghirdetett 5 hetes, 3, illetve 6 hónapos devizaswapokkal (FX-swap), illetve a 6, 18, 21, 24, 27 és 30 hónapos kamatswapokkal (CIRS). De nem sikerült.
A kezdeti érdektelenség után a jegybank a közleményei szerint még abban bízott, hogy a banki döntéshozatali mechanizmusok lassúsága miatt majd augusztusra felpörög a pénzintézetek aktivitása a tendereken, de nem ez történt. Mindösszesen 708 millió euró értékben sikerült a bankokkal üzletelni, de ebből 250 milliós, 5 hetes swap a héten már le is jár. Így az augusztus végével záródó program 458 millió euróval járult hozzá a kisebb jegybanki veszteséghez.
Hogy az MNB nyár eleji reménykedése mennyire volt őszinte nem lehet tudni, mindenesetre már júniusban látszott, hogy kudarc felé száguld az MNB programja. A kereskedelmi bankok - forrásaink szerint - ugyanis nem akartak lemondani az olcsó devizaforrás előnyeiről, így nem arról volt szó, hogy a döntéshozatal lassú, hanem hogy a pénzintézeti vezetők tartják magukat forrásbevonási stratégiájukhoz.
Ráadásul egy másik, a kéthetes állományt szintén csökkentő "leosztás" szerint, az állam is segíthetett volna a jegybanknak abban az esetben, ha a lejáró devizahiteleit forintforrásokból finanszírozza. Ez a következőképpen nézhetett volna ki: az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) állampapíraukcióin többlet forrást von be, amit aztán az MNB átvált devizára a tartalékok terhére, így mérsékelve annak nagyságát. Mivel a bankoknak a többlet állampapírok lejegyzéséhez többletforrás kell, így kivonják szabad kapacitásaikat a jegybankból, csökkentve kéthetes állományukat.
Mint tudjuk, Varga Mihályék nem igazán álltak Matolcsyék mellé ebben a forgatókönyvben, és az IMF-hitel előtörlesztése miatt ötéves mélypontra zuhanó tartalékokat még most is dollár alapú kötvények kibocsátásával akarják emelni. Persze az NGM álláspontja is érhető, hiszen a magasabb forintkamatok miatt növekvő kamatkiadások a költségvetésnek nem tennének jót. Vagyis a kormány sem szeretne lemondani az olcsóbb finanszírozásról.
Majd a devizahitelek forintosítása megoldja?
Akár tudatosan, akár teljesen véletlenül lángolt fel nyáron újra a vita a lakossági devizahitelekkel kapcsolatban, a szóba jöhető megoldások közül a teljes forintosítás Matolcsyék számára tökéletesen tudná feledtetni az NHP harmadik pillérének kudarcát. A mintegy 1500 milliárd forint értékű (5 milliárd euró) lakáscélú (teljesítő) devizahitelek forintosításával ugyanis a kereskedelmi bankoknak csökkenteni kellene devizaforrásaikat. Ehhez a jegybank - a végtörlesztésnél már megismert módon – adna devizát a kereskedelmi bankoknak, akik persze azért forintot adnának. Ez utóbbi lépés pedig csökkentené a bankok likviditását, és gyorsan leszívná a kéthetes állományt, ami, mint fentebb írtuk, jelentősen mérsékelhetné a jegybanki veszteségeket. Ráadásul körülbelül olyan mértékben, mint amit a NHP keretén belül az MNB megfogalmazott.
Éppen ezért meglepő lenne, ha a nemzeti bank alelnöke és az ügyvezető igazgatója által jegyzett cikksorozat harmadik írásában kirajzolódó megoldás lenne a végleges. Ebben az esetben ugyanis a forintosítás nem egyszerre, hanem fokozatosan (évi 140-150 milliárd forintos) lépésekben valósulna meg, ami viszont több évig fenntartaná a jegybank magas kamatveszteségét.
szp
mfor.hu
