A repedéseket ideiglenesen betapaszthatták ugyan, de a törésvonalak, amelyek Kelet és Nyugat, Észak és Dél között húzódnak az Európai Unión belül, még mindig megvannak - fogalmazott a szerző.
A nyugati "régi" tagállamok és a keleti újonnan érkezettek közötti szakadék a válság korai szakaszában vált láthatóvá, amikor a pénzpiacokat a volt szocialista országok összeomlásának réme járta be. A pánikkeltőket azóta jobb belátásra térítette a balti országokban a szociális veszteségekre való tekintet nélkül végrehajtott költségevési kiigazítás, az, hogy Észtország jövőre már csatlakozhat az euróövezethez, hogy Lengyelország egyetlen uniós tagállamként GDP-növekedést tudott felmutatni 2009-ben, s hogy máshol is jobbak a kilátások, mint ahogy attól egy éve még tartani lehetett.
Időközben a kettes számú törésvonal került az érdeklődés középpontjába: az EU északi részének "szorgalmas nemzetgazdaságai" és az eurót történetének legnagyobb próbatétele elé állító "tékozló déliek" közötti. Hogy sérülés nélkül kiállja-e az euróövezet ezt a terhelési tesztet, az majd elválik. Pillanatnyilag úgy tűnik, az euró ismét divatba jött. Az Egyesült Államok gazdasági helyzetével kapcsolatos növekvő aggodalmak mellett a görög adósság-gondok feledésbe merülnek.
Az előzőeknél is mélyebben húzódik egy harmadik törésvonal, az euróövezet országai és az azon kívüliek közötti. A "belül" lévőknek azzal az euróval kell boldogulniuk, amely sok szakértő szerint az év eleji veszteségek ellenére még mindig túlértékelt. A német vállalkozóknak ez nagyon jól megy, a franciáknak inkább rosszul, mint jól, a spanyoloknak és a görögöknek egyáltalán nem.
Egészen más a "kívül" lévő országok helyzete. "Bár a vita az IMF-fel árthat ugyan Magyarország nemzetközi arculatának, a magyarországi exportőrök számára azonban áldás: ha a forint esik, az export nő. Ez megkönnyíti az államháztartás szanálását. Ez a segítség az euróövezet eladósodott tagjai számára nem hozzáférhető, nekik a saját erejükből kell boldogulniuk" - írta a Wirtschaftsblatt.
MTI/Menedzsment Fórum
