Nem alaptalan kijelentés, hogy mióta az Orbán-kormány másodszor is hatalomra került 2010-ben, alaposan megváltozott az adózási rendszer - főleg a bérekre rakodó adók és járulékok rendszere. A progresszív személyi jövedelemadót egykulcsossá tette, az alacsonykeresetűeknek nagy könnyebbséget jelentő adójóváírást és a magasabb fizetéseknél alkalmazott szuperbruttósítást eltörölte, majd 15 százalékra csökkentette az szja-t, a munkaadók által fizetendő terheket is a hatéves bérmegállapodás alapján jelentősen mérsékelte. Mindez azonban a mai napig nem hozott látványos eredményt - legalábbis ez olvasható ki a nemrég közzétett uniós statisztikából, melyről mi is beszámoltunk. Ez alapján ugyanis tavaly továbbra is a harmadik legmagasabb állami elvonás sújtja a munkát. A magyar állam ugyanis egy egyedülálló, gyermektelen dolgozó esetében a teljes munkaerőköltség 45 százalékát vonta el tavaly, aminél nagyobb mértékben csak a belga és a német állam sarcolt 46,1, valamint 45,4 százalékos adóékével.
A 2018-as állapotot tekintve úgy nézett ki a helyzet, hogy a munkavállaló a bruttó béréből
- 15 százalékot személyi jövedelemadó,
- 10 százalékot nyugdíjjárulék,
- 7 százalékot egészségbiztosítási járulék,
- 1,5 százalékot pedig munkaerőpiaci járulék címén fizetett be az államkasszába.
A munkáltató a dolgozó bruttó bérére vetítve pedig
- 19,5 százalékot szociális hozzájárulási adó,
- 1,5 százalékot pedig szakképzési hozzárjárulás címén utalt el az államnak.
Jól látható, hogy míg a munkáltató terhe összesen 21 százalék volt a bruttó bérre vetítve, addig a dolgozó ugyanarra a vetítési alapra 33,5 százalékot fizet - ezt a családi adókedvezmény befolyásolja, de cikkünkben ezúttal csak a gyermektelenekre vonatkozó statisztikával foglalkoztunk. Noha az adóék számításánál a teljes munkaerőköltség a vetítési alap, vagyis a bruttó bér plusz a munkaadó által fizetett terhek összege, mégis nyilvánvalóvá válik ebből a két számadatból, hogy a dolgozó az, akivel jelenleg az állam megfizetteti az EU harmadik legmagasabb adóékét.
Önmagában a munkavállalót terhelő adók és járulékok mértéke is kimagasló uniós viszonylatban. Az Eurostat adatai szerint a magyar államnál csak egy sarcolja jobban a dolgozókat, mégpedig a román kormány. Ráadásul a magyar állam tavalyi második helye csak annak köszönhető, hogy Romániában a munkáltató által fizetett adók egy részét átterhelték a munkavállalókra, így beelőzte Magyarországot a 34,09 százalékra ugró összesített adómértékkel.
A dobogó harmadik fokára Németország került a 31,08 százalékos adóteherrel, ami mögött utolsóként Dánia áll 30 százalékot meghaladó sarccal, 30,96 százalékkal. A rangsor legvégén Észtország áll, ahol az állam csupán 6,38 százalékot von el a dolgozó bruttó fizetéséből (az észt helyezés azért is különösen érdekes, mert mint azt a minap megírtuk, ugyanannyi ledolgozott munkára jóval több nettó fizetést kapnak az ottani munkások. Ezt ez az alacsony adóterhelés érthetőbbé is teszi). Észtország előtt Ciprus szerepel 7,8, majd Spanyolország 8,06 százalékos elvonással. A szűkebben vett régiót tekintve sem áll fényesen Magyarország. A visegrádi országok vonatkozásában a magyar állam kiemelkedő mértékben sarcolja az alkalmazottakat, az általa alkalmazott 33,5 százalékos teherrel szemben
- a lengyel dolgozóknak a bruttó bérük 23,73 százalékát,
- a cseheknek 18,14 százalékát,
- a szlovákoknak pedig 17,03 százalékát kell befizetni az államkasszába.
(A lenti grafikonon pirossal emeltük ki Magyarországot, kékkel pedig a visegrádi országokat, Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot.)
Az Eurostatnál ugyan nem találtunk olyan statisztikát, mely csak a munkaadó által fizetentő terheket összesítené, de a PwC adatbázisa segítségével összesíteni tudtuk, hogy a munkáltató egy alkalmazottja után mennyi adót és járulékot fizet be a kasszába. Mindez azért lehet különösen érdekes, mert ennek segítségével kiderül, mennyire általános jelenség az, hogy az állam a foglalkoztatást önmagában kevésbé sarcolja meg, mint a dolgozó fizetését.
Összesítésünk alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy kuriózumnak tekinthető az Orbán-kormány mára kialakult gyakorlata. Európában ugyanis mindössze hat olyan ország van, ahol a kormányok a dolgozóra összesítve nagyobb arányú terhet raknak, mint a munkáltatóra.
- Romániában a dolgozó által fizetendő 34,09 százalékkal szemben a munkáltató 6,25 százalékot fizet,
- Németországban a dolgozói 31,08 százalékkal szemben 19,425 százalék terheli a munkáltatót,
- Izlandon 21,96 százalék áll szemben 11,5 százalékkal,
- Horvátországban 20 százalék a 16,5-lel,
- Finnországban 17,65 százalék a 8,25-tel szemben,
- végül Hollandiában a dolgozót terheli 15,8 százalékkal szemben a munkaadó 6,95 százalékot fizet.
A mértékek alapján azonban nem mind a hat országban állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a dolgozóval fizetteti meg az állam az adóéket, vagyis a foglalkoztatás, munkavállalás nagyobb terhét viselné az alkalmazott. Túlságosan egyszerű, ám helytelen lenne az adóéket összevetni a dolgozó által fizetett összesített terhek mértékével, míg ugyanis a munkavállaló által fizetendő adók és járulékok a bruttó bér százalékában vannak kifejezve, addig az adóék a teljes munkaerőköltségében (bruttó bér plusz munkaadói terhek). Ezért összeadtuk a munkavállaló és a munkaadó által fizetendő adók és járulékok mértékeit és így határoztuk meg azt, hogy mekkora részét viseli a dolgozó a munkabér adóztatásának.
Számításaink alapján a magyar dolgozó a terhek 64 százalékát viseli vagyis 100 forint államkasszába utalt forintból 64-et a dolgozó fizet ki, a maradék 36-ot pedig a munkaadó. (A lenti grafikonon pirossal emeltük ki Magyarországot, kékkel pedig a visegrádi országokat, Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot.)
Ennél rosszabb, vagyis nagyobb mértékű dolgozói sarcolás mindössze 4 országban figyelhető meg:
- a legrosszabb a helyzet a szomszédos Romániában, ahol ez az arány 85 százalék,
- mögötte Hollandia áll 69,
- Finnország 68,
- majd Izland 66 százalékkal.
Jól látható, hogy zömében fejlett, nyugati gazdaságokra jellemző ez az alkalmazotti túlterhelés, és nemcsak EU-s, de régiós viszonylatban is kuriózum az, amennyire a magyar kormány a dolgozókat sarcolja.
Azzal egyébként, hogy idén júliusban további 2 százalékponttal 17,5 százalékra csökkent a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulási adó mértéke, tovább nyílt az olló a munkaadók javára és arányaiban még nagyobb teher rakódik a dolgozóra.
A visegrádi országok esetében sokkal igazságosabb teherviselés rajzolódik ki:
- Csehországban a munkavállaló az összes teher 35 százalékát viseli,
- Szlovákiában 41,
- Lengyelországban pedig 54 százalékát.
A legkedvezőbb helyzetben pedig a magyarokkal szinte megegyező ledolgozott munkaórát felmutató észt dolgozók vannak, ahol az államkasszába érkező 100 forintba csupán 16 forintot tesznek be.
