A debreceni iparosítási hullámban való aktív részvételt és az üzleti tervezést rendkívül megnehezíti a forintárfolyam sok kilengése. Többször tőkeszegénységgel is párosul ez, amit orvosolni lehetne – hangoztatta több hazai tulajdonú ipari és agrárvállalkozás vezetője a PricewaterhouseCoopers (PwC) keddi debreceni gazdasági fórumán, ahol a magyar beszállítók esélyeiről külön szekcióban volt szó. A fórumot a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (DUIH), az Amerikai Kereskedelmi Kamarával (AmCham) és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével, valamint a városi önkormányzattal közösen szervezték.
Fotó: Continental
Herdon István, az infrastrukturális építési projekteket végző XANGA Csoport elnök-vezérigazgatója volt a leginkább szókimondó. Szerinte
„át kellene gondolni az iparpolitikát, élénkítő programra van szükség, ami elmozdítást hoz a jelenlegi pangásból. Bár történnek bizonyos erőfeszítések, ez nem elég” – utalt a kormányzati politikára.
Elismerte, hogy ma van elég pénz és többféle finanszírozási mód is rendelkezésre áll, sürgette, hogy mindez olcsóbb legyen. Szerinte ennek a módosított feltételrendszernek legalább 2025 második feléig ki kellene tartania, hogy elérjék a kívánt elmozdulást.
Úgy vélte, hogy a Debrecenben megtelepedett globális cégek nagyobb (T1-es vagy T-2es) beszállítóinak közelébe férkőzni csak sokéves munkával tudnak a magyar vállalkozások. Ehhez saját képzési központok kellenek.
Szabó Ákos, a családi vállalkozásból közepes baromfiipari céggé nőtt Tranzit Csoport vezérigazgatója szerint nem csupán mennyiségi, hanem minőségi gondok is vannak a helyi és a környékbeli munkaerővel.
„Ma nem divat az, hogy egy fiatal egy kacsatelepen képzeli el a jövőjét, inkább beülne egy világcég irodájába”
- mondta, majd hozzátette: éveken át évi 20 millió eurót költöttek eszközbeszerzésre és alig pár fillért a humánerő utánpótlására. Ez a szemléletük megváltozott, képzési központ létrehozását tervezik.
A fiatalok hozzáállását jól jelzi, hogy sok, Debrecenben alapszakon mérnöki diplomát szerzett diákot szinte azonnal elszipkáznak a már betelepült külföldi iparvállalatok.
„A fiatalok nem nagyon akarnak mesterszakra menni, holott abból lehetne továbblépni a kutatás-fejlesztés felé, ami az adott külföldi céget arra ösztönözhetné, hogy az itteni gyára mellé telepítse saját kutatás-fejlesztési tevékenységének egy részét”
- vázolta a helyzetet Keszte Róbert, a Continental Hungary országigazgatója.
Szerinte sokkal több diákot kellene képezni a helyi egyetem műszaki karán és különösen a machatronikai szakon, ahol a kar 3500 diákjából csak párszáz foglalkozik ezzel a szakterülettel. Husi Géza, a kar dékánja arról számolt be, hogy maga az egyetem is változtatott, új szakokat indított az iparvállalatok kiszolgálására, erősítette saját kutatási tevékenységét és teret ad egyes iparvállalatok mérnökeinek az oktatásban.
A kormányt közvetve bírálta Ábrahám László, a Sensirion Hungary Kft. ügyvezetője, aki egy maláj példát hozott fel: ott a kormány kikötötte, hogy egy nagy globális cég csak akkor vigye oda a termelésének egy részét, ha egyidejűleg egy kutatás-fejlesztési központot is létesít. Szerinte ezt egyelőre elmulasztotta a magyar kormány, de még megtehetné, így garantálni lehetne, hogy a nemzetközi gyakorlatot teljes mértékben átvegyük.
A cégvezető utalt az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) legutóbbi felmérésére, miszerint a teljes magyar gazdaságban most rövid távon 5-6 ezer mérnök hiányzik. Ők azonnal el tudnának helyezkedni. Viszont ahhoz, hogy ténylegesen bekapcsolódhassunk a nagy nemzetközi kutatásokba, sokkal több és sokkal jobban képzett, akár mesterfokozattal rendelkező mérnökre lenne szükség.
„Ezek a mérnökök a kutatás-fejlesztésben végzett munkájuk révén segíthetnék a vállalatokat az ESG-követelmények teljesítésében is”
- fűzte hozzá Szalay Rita, a sok debreceni nagyvállalattal kapcsolatban álló Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal senior menedzsere.
