A magyarok nem fogynak el, de a nyugdíjbomba már ketyeg

A magyar kormány hiába állítja, hogy a GDP 5 százalékát családtámogatásra költi, a születésszám mélyponton van. Amikor 2021 vége felé napvilágot láttak a Covid-gyerekek, még úgy tűnt, bejött a kormány terve: a Központi Statisztikai Hivatal 1,83-as termékenységi arányszámot is mért. A következő négy hónap során azonban 1,37-re csökkent a mutató, tavaly áprilisban pedig már 1,17-nél állt. Ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nőre átlagosan ennyi gyerek jut: a fiatal nők számának visszaesésével párhuzamosan hamar felgyorsulhat a magyar népességcsökkenés.

A családtámogatási intézkedések, például a CSOK minimális mértékben növelte a születésszámot a Regionális Kutatások Intézetének geográfusa, Vasárus Gábor szerint. „Aki három gyereket akart tíz év alatt, öt éven belül megszülte. A CSOK inkább azoknak az életminőségét tudta érdemben javítani, akiknél már megvolt a szükséges létszámú gyerek” – mondta.

Az ELTE ÁJK oktatója, Pongráczné Ruzsicska Yvette nem válságnak, inkább megoldandó feladatnak tartja a magyar demográfiai folyamatokat. A CSOK hatásaihoz hasonlónak tartja a Ratkó-korszak drasztikus születés-szabályozásának következményeit: akkor is korábban születtek a későbbre tervezett gyerekek. „A legnagyobb kihívás, probléma az öregedő népesség. Ma már azt sem lehet mondani, hogy aki vallásos, az több gyereket szeretne” – tette hozzá. 

Középosztály: nincs elég idő, és pénz sem

A népesség fenntartásához 2,1-es termékenységi mutatóra lenne szükség (bevándorlás nélkül számítva). Ez az átlag nehezen képzelhető el nagy családok nélkül, de a kormány számára a demográfia csak egy terület a sok közül: fontosabb számukra a munkaalapú társadalom. „A nagycsaládok eltűnése a döntő tényező, de ez az életmód, a főállású anyaság nincs kialakítva. A kétkeresős családmodellel nehéz összeegyeztetni négy, vagy több gyerek nevelését.

Nem vagyok biztos abban, hogy az az irány, amit a kormány megoldásként akar – munka és gyerekek – megvalósítható”

– mondta Dr. Tóth János demográfus, a Szegedi Tudományegyetem filozófia tanszékének oktatója. 

Ő is úgy látja, hogy nem születik több gyerek a családtámogatási programok hatására, de sokan előbbre hozzák a gyerekvállalást. Emlegette a Ratkó-dédunokák hiányát, akik valóban hiányoznak a korfáról: 2000 környékén elmaradt a bébibumm. 

A családot alapítók státusza szerint viszont megfigyelt egy U-alakú görbét: az alacsony és a magas státuszú embereknél sok gyerek születik. Az állítását egy térképpel támasztotta alá, eszerint a 15 évesnél fiatalabb személlyel élő háztartások aránya Észak-Borsodban a legmagasabb. „Az alacsony státuszúaknál a karrier nem akadályozza a gyerekvállalást: van idejük, de nincs pénzük. A magas státuszúaknál nincs idő, de van pénz.

A középosztályban születik a legkevesebb gyerek: ott nincs elég idő, és pénz sem”

– mondta.

Az Mfor megvizsgálta azokat a településeket, ahol a kiskorúval (15 év alattival) élő háztartások aránya legalább 39 százalék. Elsőre ez nem tűnhet magas aránynak, de mindössze 62 ilyen települést találtunk. Ebből 30 Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, kiemelten az encsi, az edelényi és a szikszói járásban, ahol összesen 22 településen élnek legalább ekkora arányban gyerekek a háztartásokban. Az egy adófizetőre eső havi bruttó jövedelem alapján itt találhatók az ország legszegényebb települései: Csenyéte, Tornanádaska, Szakácsi, és Gadna. 

A budapesti agglomerációból Herceghalom, Telki és Nagytarcsa is népszerű a családosok körében, és Vácduka sem marad le sokkal (38,9 százalék). A gazdagabb települések közül Győrzámoly, a Veszprém melletti Márkó, a Zalaegerszeggel szomszédos Nagypáli, és a Velencei-tó partján fekvő Nadap került a listára. A Dél-Alföldi régióban egyáltalán nincs példa ilyen településre, és a budapesti kerületek között sincs olyan, ahol hasonló arányban élnek gyerekek a háztartásokban.

A részmunkaidő fontos lenne, de nincs kultúrája

Pongráczné szerint nem a négy-ötgyerekes családok számát kellene növelni. Sokkal jobb ötletnek tartja a home office-t és a kismama-szövetkezeteket, amelyek a diák- és nyugdíjas-szövetkezetek mintájára részmunkaidős pozíciókba közvetítik ki a nőket. Az Egyesült Államok példáját is követendőnek tartja, ahol a munkahelyen is van bölcsőde. „Az anyuka felmegy megszoptatni a gyereket, és visszamegy dolgozni” – vázolta az ottani helyzetet.

Vasárus hozzátette, hogy Magyarországon egy-egy cégnél van bölcsőde, de a hatalmas autógyárakból, ahol több ezer nő dolgozik, hiányolja. Ő is fontosnak tartja a részmunkaidő és az otthoni munkavégzés lehetőségét, különösen vidéken, ahol a tömegközlekedés hiányosságai miatt összeegyeztethetetlen a munkába járás a gyerekneveléssel. Szerinte nincs jobb válságmenedzser, mint egy háromgyerekes anya, de sokaknak nincs lehetősége munkát vállalni. 

„Magyarországon a részmunkaidő úgy néz ki, hogy a dolgozó négy órára van bejelentve, nyolcat dolgozik és hatot fizetnek ki.

Más országokban az anya négy órát dolgozik, amíg iskolában vannak a gyerekek: mire végeznek, hazaér, és el tudja látni a őket. Fontos lenne megreformálni a részmunkaidős állásokat, hogy a munkáltatónak kevesebb járulékot kelljen fizetni. Jelenleg anyagilag rosszul jön ki a munkáltató, pedig két négyórás alkalmazott foglalkoztatásának ugyanannyiba kellene kerülnie, mintha egy emberi nyolc órában dolgozna” – mondta Vasárus.

A lakhatási szegénység, az emelkedő ingatlan- és albérletárak is befolyásolhatják a családalapítási hajlandóságot. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy Budapesten az ingatlanok 18, a megyei jogú városokban pedig a 14 százalékuk üresen áll, de Vasárus szerint ezek egy része feketén kiadott albérlet, másik része roncs. Az újabb otthonteremtési támogatások hatására épülő lakóparkok pedig inkább a külföldieket vonzzák, mint a családot tervezőket. „Épülnek lakóparkok Budapesten és Szegeden is, de ezek valójában betonba öntött vízumok.

A honlapokon röviden írnak a lakásokról, aztán több oldalon keresztül részletezik, hogyan lehet vízumot igényelni.

Az ingatlant megveszi egy kínai, vagy arab befektető, magyarországi bejelentett lakcímet létesít, és szabadon utazhat az Európai Unióban” – mondta a geográfus. Eközben vannak olyan járások is Magyarországon, ahol egyáltalán nem épültek épületek.

A biológiát nem lehet meghekkelni

A posztszocialista országok korfája hasonló a magyar ábrához, a születésszám csökkenése egész Európára jellemző. A mediterrán országok folyamatára Tóth szerint egy lehetséges magyarázat a fennmaradt tradíció, hogy házasságban szülessenek a gyerekek. Európa déli részén azonban egyre kevesebben kötnek házasságot.

Olaszországban és Spanyolországban megközelíti a 32 évet az első gyereküket szülő nők életkorának középértéke. „Az ember biológiája nem változik olyan ütemben, mint ahogy a társadalom változik. Az ideális kor a családalapításhoz még mindig a 20-25 év, akkor a legjobb az ember genetikája, amit örökíteni tud” – mondta Pongráczné. 

Európában azonban nincs olyan ország, ahol az első gyereküket szülő nők medián életkora megfelelne ennek. A legfiatalabbak az első gyereküket szülő bolgár nők 26,9 évvel, Magyarországon 29,4 év a medián. „A 35-40 éves korban szült gyerekek a nagyszülői mintákat sem feltétlenül látják, ami iszonyúan fontos” – tette hozzá az ELTE ÁJK oktatója. Megjegyezte azt is, hogy az életképes spermiumok száma ötödére csökkent a harminc évvel korábbi állapothoz képest, ezzel együtt a termékenyítő-képesség is.

Munkahelyről a temetőbe

Jelenleg minden ötödik Magyarországon élő ember 65 év feletti, és ez az arány drasztikusan emelkedni fog. A Ratkó-unokák, tehát az 1975-77 között született korosztály 2041-43 között éri el a jelenlegi nyugdíjkorhatárt: ez azt jelenti, hogy három-négyszázezer ember rövid időn belül leteheti a munkát. A hasonló problémára a dán kormány azzal reagált, hogy fokozatosan 70 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. A beszélgetés résztvevőit az Mfor arról kérdezte, emelnék-e a magyar nyugdíjkorhatárt, mi lesz a munkaerőpiac sorsa tizenöt év múlva, és kell-e iskolákat idősek otthonává alakítani.

Pongráczné nem tartja méltányosnak a nyugdíjkorhatár emelését. „Minden eszme csodálatos, amíg meg nem valósul. A nyugdíjrendszer is ilyen. Addig működik, amíg az aktív korúak és a nyugdíjasok aránya kétharmad-egyharmadnál kedvezőbb. Fele-fele aránynál már borzasztóan nehéz fenntartani, 2050-re be fog dőlni” – válaszolta.

Az öregkori függőségi ráta azt jelzi, mennyi nyugdíjas jut száz aktív korú emberre. Kétharmad-egyharmad aránynál, összesen 150 ember esetében ez a mutató 50, fele-fele aránynál éri el a 100-at. Kelet-Németországban, Franciaország középső és déli vidékén, illetve Portugália középső és északi részén több régió arányszáma 55-64 közötti. Magyarországon Zala megye mutatója a legrosszabb (41,8), Pest megyéé viszont 30 alatt van. 

2050-re több európai ország – köztük Lengyelország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország, Görögország és Spanyolország – azzal szembesülhet, hogy a népesség több mint 40 százaléka 60 évnél idősebb. A Központi Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint

a Magyarországon élőknek is több mint a harmada lesz 60 évnél idősebb ekkorra,

a 65 év felettiek pedig 27,4 százalékot tesznek ki. „Az emberiség teljesen új korszaka kezdődik. Én lehetőséget adnék a nyugdíjasok rugalmas foglalkoztatására, és motiválnám is őket erre. Hadd dolgozzon, aki akar” – válaszolta Tóth János.

Magyarországon tizenöt év múlva teljes szakmák tűnhetnek el: Vasárus elképzelhetőnek tartja, hogy a hirtelen tömeges nyugdíjazás után nem lesz földműves, gázszerelő, és olyan szakember sem, aki kiképezze a fiatalokat. Ő inkább a magánnyugdíj-rendszert tartaná életképesnek (amit ugye 2010-ben kvázi kinyírt a második Orbán-kormány – a szerk.), az állami nyugdíjazást pedig csak akkor fenntarthatónak, ha a fiatalok jobban keresnének. „Mindent meg kell tenni ezért. Ha a fiatalokat nem arra képeznék ki, hogy az akkumulátorgyárban raklapokat pakoljanak, rengeteg informatikus, vegyész képződne, akik hirtelen elkezdenének jól keresni. Nem a korhatár emelése a megoldás, mert azt a férfiak jelentős része nem fogja megélni: akkor a munkahelyéről megy a temetőbe.”