„A magyarországi működőtőke-beruházásban (FDI) gondolkodó külföldi vállalatok számára a befektetésösztönzéssel foglalkozó szervezetek jellemzően a régióban rekordalacsony, 9 százalékos társasági adóval népszerűsítik az országot” – mondta el lapunk megkeresésére Oláh-Kántor Adrienn, az állami támogatásokhoz és adókedvezményekhez kapcsolódó tanácsadással foglalkozó Investment & Business Services Hungary (ibsh) ügyvezetője.
Fotó: DepositPhotos.com
Valóban, első ránézésre a közép- és kelet-európai országok beruházásösztönzési rendszerét összehasonlítva (Magyarország mellett Horvátországét, Szlovákiáét, Szlovéniáét, Romániáét, Lengyelországét, Csehországét és Szerbiáét) hazánk legnagyobb versenyelőnyét a 9 százalékos társasági adó jelentheti, ami a legfeljebb 2 százalékos helyi iparűzési adóval és a 0,3 százalékos innovációs hozzájárulással egészül ki.
Lengyelországban láthatunk még hasonlóan alacsony társaságiadó-kulcsot, de ott a 9 százalék az új és a kisvállalati beruházókra vonatkozik, az általános adómérték 19 százalék. A szlovákoknál és a horvátoknál 10-től 24 százalékig terjedő, sávos adórendszer működik, míg az egyedüli, nem európai uniós tagállamban, Szerbiában 15 százalék az adóteher.
Ezt mérlegeli egy cég, mielőtt külföldön beruház
Hiba lenne ugyanakkor azt gondolni, hogy önmagában a társaságiadó mértéke a perdöntő. Pláne a 2024-től az Európai Unió tagállamaiban és Magyarországon is alkalmazandó, 15 százalékos globális minimumadó bevezetése óta, ami a 750 millió eurós éves árbevételi szintet meghaladó vállalatcsoportokra vonatkozik.
„Egy külföldi beruházó elsősorban a helyszín megközelíthetőségét, logisztikai lefedettségét vizsgálja, a potenciális célpiacához való hozzáférés, illetve a tevékenységéhez szükséges alapanyagbeszerzés szemszögéből. Utána az elérhető munkaerő költségét, minőségét és mennyiségét. Csak ezeket a szempontokat követi az adózási környezet és az elérhető támogatások”
– vázolta egy beruházási döntés komplexitását Oláh-Kántor Adrienn. Magyarországon például, hiába a legalacsonyabb a társaságiadó a régióban, a 27 százalékos áfakulcs az Európai Unió legmagasabbja, ami szintén kihat egy vállalat működésére.
Mint mondja: „Egy csomagban kell kezelnie a beruházónak, hogy például a szerbnél magasabb magyar munkaerőköltséget tudja-e kompenzálni az állam által nyújtott vissza nem térítendő támogatással”.
Ezekkel a kedvezményekkel élhetnek a beruházók
A költségvetési forrásból nyújtott, vissza nem térítendő támogatásokról szóló döntések összegszerűen és a darabszámukat tekintve is nagyon felpörögtek az Orbán-kormányok utolsó éveiben. Azt Szijjártó Péter, az azóta már a kínai BYD autógyártó globális vezetői tisztségét betöltő egykori külgazdasági és külügyminiszter ismerte el a Telexnek, hogy 2025 áprilisáig bezáróan a magyar állam körülbelül 1500 milliárd forint állami támogatást adott a különböző akkumulátorgyáraknak (ez az éves magyar GDP nagyjából 1,5-1,7 százaléka).
Egy Magyarországra érkező külföldi vállalat a beruházásához kétféle támogatást igényelhet. Egyfelől fejlesztési adókedvezményt, ami a társaságiadó csökkentését jelenti az 1996-os Tao. törvény, valamint egy 2014-es kormányrendelet alapján.
Ezt a lehetőséget idehaza csak a Budapesten kívül beruházó vállalatok vehetik igénybe, 13 éven keresztül. A kedvezményhez legalább 2,5 millió és 7,5 millió euró feletti értékű beruházásra van szükség (a kevésbé fejlett régiókban alacsonyabb, a fejlettebb régiókban magasabb beruházási értékkel).
A másik beruházásösztönzési forma a vissza nem térítendő támogatás, amit Magyarországon egyedi kormánydöntéssel (EKD) lehet odaítélni. E támogatási program kezelését vette át a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól a Kapitány István által vezetett Gazdasági és Energetikai Minisztérium (GEM) az új kormány megalakulásával. Az egyes országok mozgásterét az európai uniós versenyjog is szabályozza, ezért nem láthatunk döntő különbségeket a régiós EU-tagállamok között a beruházásösztönzési politikákban.
A háttérben készül valami, csak azt nem tudjuk még, hogy mi
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne javítani a magyar rendszeren. Ugyanakkor az is tény, hogy az állami támogatásokon és fejlesztési adókedvezményeken a Tisza-kormány érdemben még nem változtatott.
Ami biztos, hogy a GEM július első napjaiban kiadott eljárásrendje alapján biztosan megmaradnak a vissza nem térítendő támogatások. A Közlekedési és Beruházási Minisztérium pedig módosítja a Lázár János nevével fémjelzett 2023-as építészeti törvényt, ami a nagyberuházók esetében szigorúbb környezetvédelmi kontrollt írna elő. Erről bővebben itt olvashatnak:
Zolnay Judit, beruházásösztönzésért felelős államtitkár július végén, a Beruházási Bizottság első ülését követően azt ígérte, hogy Magyarország egy megújított értékelési rendszert vezet majd be.
„Nagyobb hangsúlyt kap az innováció, a magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységek, a magasan képzett munkahelyek, a kutatás-fejlesztés, a helyi beszállítók integrációja és a hosszú távú versenyképesség”
– fogalmazott. Konkrétumokról egyelőre nincs szó, de azt is hozzá kell tenni, hogy Buday Bencét is csak július végén nevezte ki Kapitány István a HIPA élére. A minisztérium viszont egyértelművé tette az ügynökség számára, hogy
„közpénzből csak olyan beruházás támogatható, amely világos, mérhető és teljesíthető konkrét vállalásokat tesz, és a támogatással arányos, tartós gazdasági eredményt hoz Magyarország számára.”
De hol vannak a magyar beszállítók?
„A vissza nem térítendő támogatás a legjobb megoldás a külföldi beruházó számára, mert az adókedvezmény igénybevétele például attól is függ, hogy a cég mennyi adót fizet Magyarországon” – mondta Oláh-Kántor Adrienn.
Azt már mi tesszük hozzá, több forrással is beszélve, hogy az egyik legnagyobb probléma, különösképpen a távol-keleti nagyberuházók esetében, hogy alig-alig működnek együtt magyar beszállítókkal. Vagyis egyfajta idegen testként épülnek be a hazai gazdaság szövetrendszerébe.
Amikor az ázsiai cégek Magyarországra érkeztek, olyan történt, ami addig nem volt jellemző: sok esetben a gyár kivitelezőit is magukkal hozták. Az amerikai, de főleg a németországi cégek esetében más a helyzet, mert ők korábban is dolgoztak együtt magyar beszállítókkal, így számukra természetes volt az együttműködés, amikor Magyarországon hoztak létre beruházást.
„A beruházásösztönzési rendszer egyértelmű továbbfejlesztési lehetősége lehetne a helyi kkv-k beszállítói integrációjának fokozása. Pontosabban 2025 óta már ez is egy választható lehetőség a nagyberuházó számára, de helyette vállalhatja a magasabb szintű megújulóenergia-használatot, vagy egy kutatás-fejlesztési beruházás (K+F) létrehozását” – tette hozzá az ibsh ügyvezetője. Ez utóbbi pedig sok esetben vonzóbb opció a vállalatok számára, mivel egyes, globálisan integrált ellátási lánccal rendelkező beruházóknak gazdaságilag kedvezőbb lehet a már meglévő nemzetközi beszállítói körük fenntartása, ami megnehezítheti a helyi beszállítók becsatlakozását.
Fotó: DepositPhotos.com
Oláh-Kántor Adrienn szerint a helyi kkv-kkal való együttműködés előírása, illetve annak reális betartatása nagyon iparágfüggő és sokkal nehezebb például egy olyan ágazatban, ahol a vállalat költségeinek 80 százalékát az alapanyag adja.
„Viszont elő lehetne írni, hogy akkor kaphatnak beruházók vissza nem térítendő támogatást, hogyha cserébe vállalnak bizonyos KKV beszállítói arányt, vagy egyéb módon integrálják a beruházást a magyar gazdaságba. Máskülönben csak adókedvezményhez juthatnak hozzá”
– javasolta a szakértő.
Abban a volumenben legalábbis, amit a 2020-as évek elején láttunk, nem valószínű, hogy folytatódna a távol-keleti beruházási boom Magyarországon. Főleg, ha várhatóan szigorúbb beruházásösztönzési feltételek lépnek életbe.
Több forrásunk szerint összességében is csökkent a külföldi működőkét (FDI) hozó cégek érdeklődése Magyarország, illetve a közép- és kelet-európai régió iránt. Ez persze egy természetes folyamat, hiszen az olcsó munkaerő egyre kevésbé jelent versenyelőnyt.
Fogy a vállalatok lelkesedése?
Egy másik irány lehet, hogy csak azok a vállalatok kaphassanak vissza nem térítendő támogatást, amelyek magas hozzáadott értékű beruházást hoznak, ráadásul stratégiai szempontból fontos, nagy potenciállal bíró ágazatokba.
Magyarországon ilyen lehet a gyógyszeripar, illetve az orvosi segédeszközgyártás.
E két területet a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) is kiemelte a gazdasági kormányzatnak küldött javaslatcsomagjában, amiről bővebben itt olvashatnak:
„Az ipari gyártás átrendeződik, a következő 20 évben a K+F-beruházásokban rejlik a legnagyobb lehetőség” – tette hozzá Oláh-Kántor Adrienn. Az ibsh ügyvezetőjét arról is kérdeztük, hogy a kormányváltást követően mit gondol a magyarországi cégek beruházási hajlandóságáról, hiszen április 12-ét követően azért a vállalatok körében is eluralkodott a nagyfokú optimizmus.
„Valóban, a választásokat követően volt egy fellendülés a cégek érdeklődésében, az üzleti eseményeken rendre központi kérdés volt, hogy mennyiben lesz más a beruházási környezet a jövőben. Jelenleg azt látom, hogy nagyon sokan kivárnak, hiszen nem látják tisztán az új gazdaságpolitikai irányokat”
– válaszolta a szakértő.
A vállalatok számára az európai uniós forrásokból a Helyreállítási Alap pénzei és az ahhoz kapcsolódó, eszközbeszerzésekre irányuló pályázatok kiírása jelenthet nagy lehetőséget. A kohéziós forrásokat inkább nagy infrastruktúra-projektekre lehet felhasználni, amelyek sorsa állami közbeszerzéseken dől el.
