Miközben Európa majd minden országa jelentős mértékben függetlenedett az orosz energiahordozóktól, addig a magyar kormány a végletekig kapaszkodik a keleti beszállítókba. Az ukrajnai háború kitörése óta hosszú krónikája van ennek a történetnek, dióhéjban összefoglaljuk a legfontosabb történéseket.
Uniós pénzből lehetett volna csökkenteni az orosz függőséget
Már a háború kirobbanása előtt úgy tűnt, hogy Moszkva manipulálni kezdte a földgáz európai piacát, ennek következtében 2021 őszén már érdemi áremelkedést láthattunk. Emiatt számos országban a tárolókat a korábbi évek átlagánál alacsonyabb szintre töltötték fel, pont a fűtési szezon előtt. Így a 2022. februári események azt vetítették előre, hogy a jelentős orosz importkitettség miatt Európa mozgástere korlátozott lesz. Ekkor ugyanis a kontinens gázigényének 40-45 százalékát Moszkva biztosította. A háború kitörése ezen a piacon jóval kisebb kilengést okozott, mint az olajé, ahol a harcok kitörése után azonnal 100 dollár fölé ugrott a tőzsdéken a jegyzés.
Utóbbi energiahordozóból – elsősorban csővezetéken – jelentős mennyiséget vásároltak az uniós államok, ám a termék könnyebb szállíthatósága révén úgy tűnt, hogy az orosz import egy része kiváltható lesz a globális olajpiacról.
Sokkal bonyolultabbnak tűnt a földgáz helyettesíthetősége, tekintve, hogy a cseppfolyós gáz (LNG) ugyan behozható akár az Egyesült Államokból, akár a Közel-Keletről, ám ekkor még úgy tűnt, hogy az európai visszagázosító terminálok kapacitása nem elegendő. Nem véletlen gondolhatta úgy Putyin, hogy a gázfegyverrel szorítja sarokba az EU-t, melynek révén a Gazprom számos nagy partnere esetén rúgta fel a meglévő szerződéseket és tagadta meg az ebben foglalt mennyiségek leszállítását. Ezzel azonban nem tudta megtörni az európai országokat, amelyek más forrásokból elegendő mennyiségű földgázt tudtak beszerezni. Mindez azt jelentette, hogy az oroszok terve nemcsak, hogy nem vált be, de fontos partnereket és óriási összegeket veszítettek. (Ráadásul az időközben lezajlott perek miatt a Gazpromot sok tízmilliárd eurós kártérítésre is ítélték, ami azt jelenti, hogy ha eljön a béke, az orosz szállítók a legnagyobb piacokra csak azt követően tudnak visszatérni, ha kifizetik ezeket az összegeket.)
Fotó: Facebook / Szijjártó Péter
Látva a gáz esetén a részben kényszerszülte, de sikeres leválást, 2022 decemberében az EU szankcionálta a tengeren szállított orosz olajat. Így csak néhány, Moszkvától továbbra is csővezetéken olajat szállított vásárló maradt.
Érdemes hangsúlyozni, hogy Magyarországon kívül minden uniós tagállam csökkentette a függőségét, még akkor is, ha néhány ország így is jelentős vásárló maradt.
Ehhez egyébként komoly segítséget jelentett az Európai Uniónak eredetileg a Covid utáni újjáépítésre létrehívott alapja (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, RRF), amely révén nagyon komoly forrásokat biztosítottak energetikai infrastruktúra fejlesztésére, energiatakarékosságra és zöldenergiás beruházásokra. Sajnos a jogállamisági és korrupciós problémák miatt a magyar állam nem tudott hozzáférni ezekhez a pénzekhez. A Bizottság ugyan lehetőséget adott a magyar kormánynak, hogy bizonyos feltételek teljesítése után a pénzek lehívhatóak legyenek, ám Orbán Viktor valamiért nem tartotta fontosnak a 6,5 milliárd euró „ingyenpénz” és a 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel lehívását, így az ehhez szükséges feltételeket sem teljesítette végül a magyar kormány.
Atombomba, nem lehet, sokba kerül...
A hazai politikai vezetés a tettek helyett így elsősorban a hangzatos kijelentésekkel állt ellen. Hallhattunk ugyanis Orbán Viktortól olyan szavakat, hogy az orosz energiahordozók korlátozása a magyar gazdaság számára atombombával lenne egyenértékű. Szijjártó Péter pedig több alkalommal kategorikusan kijelentette, hogy fizikailag képtelenség, hogy hazánk elszakadjon az orosz gáztól és olajtól. Ez az utóbbi időben azért is került ismét terítékre, mert Brüsszel tervei szerint 2027-től azt szeretnék, ha az uniós országok nem vásárolnának orosz energiahordozókat. Ezt a tervet egyébként a magyar miniszterelnök, valamint a külgazdasági és külügyminiszter is élesen ellenzi.
Ehhez képest az energetikai miniszter, Lantos Csaba sokkal pragmatikusabban nyilvánult meg ebben a kérdésben. A minap az Indexnek adott interjúban azt mondta, hogy az orosz energiaembargó évente körülbelül 2 milliárd euróval növelné meg az ország energiaszámláját.
Mennyire lenne drága?
Lantos az anyagban egyébként a fenti összegen kívül kevés konkrétumot mondott. Olyan kijelentéseket viszont tett, hogy „Továbbra is úgy látom, hogy ilyen mennyiségű gázt ilyen áron, lényegében házhoz szállítva máshonnan nem tudnánk beszerezni.” De a gáz ár kapcsán azt is mondta, hogy „Sokan, sokat találgatnak az árformuláról, de még senkinek nem sikerült eltalálnia a valóságot.”
Azt korábban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter elárulta, hogy a 2021-ben 15 évre kötött szerződés keretében a gáz után fizetendő összeget a holland tőzsdei árhoz (TTF gáz) kötötték. A külkereskedelmi adatokból pedig az elmúlt években kiderült, hogy a behozott mennyiség alapján az ár kis mértékben meghaladja a benchmark árát. Az elérhető források és korábbi anyagaink kapcsán szakértőkkel folytatott beszélgetések során az derült ki, hogy a gáz esetében az árelőnyt nem az jelenti, hogy a tőzsdei árnál olcsóbban kapnánk ezt az oroszoktól, hanem az, hogy a vételárért cserébe a magyar határnál „adják” át, vagyis a Török Áramlat vezetéken a szerb-magyar határig (Kiskundorozsma) szállítják. Amennyiben más forrásból kellene beszerezni a földgázt, akkor a vételárat plusz tranzitdíj növelné.
Fotó: globallnghub.com
A szakértők szerint ugyanakkor – köszönhetően annak, hogy nagyon sok LNG-terminál létesült és Magyarországnak, Szlovéniát kivéve, minden más szomszédos országgal van vezetékes összeköttetése –versenyhelyzet lenne, és a plusz szállítási díj összességében 3-5 százalékos pluszköltséget jelentene. Ha az említett szerződésben foglalt évi 4,5 milliárd köbméter gáz esetén nézzük, akkor ez 45-70 millió euró pluszköltséget jelent.
Bár kevesebb szó esik róla, de kritikusabb a helyzet az olaj esetén, mivel itt csupán egy alternatíva lenne. Mégpedig a Horvátországba behajózott, és az Adria vezetéken szállított olajjal lehetne az orosz naftát pótolni. A statisztikák szerint tavaly – hasonlóan egyébként a korábbi évekhez – 4,7 millió tonna orosz kőolajat vásároltunk. (Az iparági váltószám a tonna és a hordó között 7,33, vagyis ez 34,45 millió hordót jelent.) Az olaj esetén a háború óta az európai benchmarknak számító Brent és az orosz stenderdnek számító Ural olaj között hol kisebb, hol nagyobb árkülönbözet alakult ki. A csúcson a spread mértéke meghaladta a 35 százalékpontot, az idei évben viszont 10 százalékpont alatt van ez az érték. Mindez azt jelenti, hogy a fent jelzett 34,45 millió hordó olaj nagyságrendileg 170 millió euró pluszköltséget jelentene – elsősorban – a költségvetésnek, a Moltól ugyanis a Brent és az Ural közötti nyereséget különadó formájában elvonják.
Az olaj esetén a szállítási díj kérdése is pluszterhet jelent. Bár a tranzit kapcsán az Ukrajnán át történő szállításnál is voltak kérdőjelek, így a Mol egy ideje kénytelen a fehérorosz-ukrán határon átvenni az olajat és onnantól neki kell állnia a szállítási költséget is. Ha a tengeri lenne az egyetlen alternatíva, akkor a szállítási díj is tovább növelné a magyar olajcég költségeit. Ráadásul az utóbbi időben a horvát vezeték tulajdonosa, a Janaf nem volt szívbajos és a Mol szerint a normál piaci áraknál jóval magasabb díjakat kér. A pletykák szerint ez az Ural és a Brent olaj közötti különbséget ugyan nem éri el, de 100 millió eurós nagyságrendű lenne. (Itt jegyezzük meg: érdemben segítene, ha a partnereivel gyakran konfrontatív magyar külpolitika békét kötne Zágrábbal, vagy az uniós szerveket kellene rávenni arra, hogy korrekt piaci árat határozzanak meg.)
Számításaink szerint összességében tehát az orosz energiahordozók lecserélése a magyar gazdaság számára 300-400 millió eurónyi pluszköltséget jelentene.
Ez természetesen komoly összeg, tekintve, hogy a kormány immár hosszú évek óta képtelen tartani a költségvetési tervekben szereplő hiányt, ám jóval kisebb, mint amennyit a kormány prognosztizál.
Mi lesz, ha Trump tesz keresztbe?
A mögöttünk hagyott hétvége talán legfontosabb gazdasági híre szerint az amerikai elnök 30 százalékos vámmal sújtja az európai exportot. Erre reagálva a kormányzati politikusok rendre az Európai Bizottság és annak vezetőjének, Ursula Von der Leyen alkalmatlanságát teszik szóvá, amiért nem tudták elkerülni a vámokat.
Ebből a szempontból különösen érdekes helyzet alakulhat ki, ha Donald Trump a pénteken elővezetett kommunikációnak megfelelően újabb szankciókat jelentene be Oroszországgal szemben. Ez ugyanis a szakértők várakozása szerint elrettentő mértékű büntetővámot jelentene az orosz olaj vásárlói számára. Ebben az esetben nemcsak az lenne óriási bravúr, hogy ennek a gazdasági következményeit kezelje a magyar kormány, de a lépés kommunikációja is feladná a leckét a Karmelitában ülőknek. Hiszen ha a magyar kormányt támogató Donald Trump miatt nem vásárolhatnánk orosz energiahordozót, azt nehéz lenne Brüsszel vagy Ukrajna nyakába varrni.
