Két hónapja tombol az ukrajnai pokol, ami nem csak az embereket, de az állataikat sem kíméli. Aki tud, a kedvenceivel együtt menekül a háború borzalmai elől, de akadnak olyanok állatok, akik magukra maradnak és nem azért, mert a gazdik hátrahagyják őket, hanem mert korábban is kóbor állatként éltek.
Állatmentőnek, állatsegítőnek lenni kívülről nézve nem hálás feladat, a pénzt is inkább viszi mint hozza. Ez nem is igazán hivatás, inkább megszállottság. Munka mellett, kikapcsolódás, szórakozás helyett végzett sziszifuszi munka.
Lesz valaha olyan, hogy minden macska és kutya gazdás lesz? – teszem fel az álnaiv kérdést Dér Enikőnek, a kisvárdai Ugat-lak Közhasznú Alapítvány vezetőjének.
Soha – sóhajt lemondóan. A város határában lévő telep mindig fullos, hiába visznek el egyre több kutyát, szinte várólistájuk van, mert egyetlen bajba jutott kutyát sem szeretnének magára hagyni.
Enikőék számára nem a háború újdonsága, hogy ukrajnai állatokon kell segíteniük.
„Egy kutya vagy macska nem tehet arról, hogy Csapon vagy Ungváron látta meg a napvilágot, és ha bajba jut és szólnak nekünk, ahogy tudunk, segítünk” – mondja Enikő. Hozzáteszi, korábban is többször hívták őket a közeli Záhonyból a határőrök, hogy egy kutya lapul valamelyik autó alatt, vagy két kutyus ugrott le valamelyik tehervagonból. A négylábúak nem ismerik a határ fogalmát, a kóbor állatok csak túlélni szeretnének, és arra barangolnak, ahol élelmet remélnek.
Kárpátaljára viszik az adományokat
Dér Enikő elmondja, a háború kitörése óta gyakrabban járnak át Kárpátaljára.
„Gazdás kutyákat nem hozhatunk át, ezt nem is engedi a törvény, de nincs is erre szükség, hiszen akik az állataikkal együtt menekülnek a háború elől, nem akarnak lemondani róluk. Nekünk inkább azokkal a kóbor állatokkal van dolgunk, akik Ungvár utcáin csatangolnak”.
Ha hívják a kisvárdai állatmenhelyt, hogy valamelyik kárpátaljai település utcáin kutyafalka csatangol, Enikőék bepakolnak a buszukba és útra kelnek, hogy tápot vigyenek a kutyáknak és azoknak, akik vállalják, hogy rendszeresen etetik az állatokat, amíg befogadókat nem tudnak keríteni. Emellett akad dolguk azokkal is, akik a határon áthozzák a háziállataikat.
„A melegedőkbe állatboxokat, pelenkát, tápot viszünk. Ha kell, segítünk állatorvosokat keresni. Nincs nehéz dolgunk, nagyon segítőkészek.”
A kutyákkal és macskákkal érkezők általában pár percet pihennek, ellátják a kedvenceiket és indulnak is tovább.
„Megható, ahogy ezek az emberek ragaszkodnak a kedvenceikhez. Segítenek nekik elviselni az elszakadást a megszokott otthonuktól és talán ez is ad nekik reményt ahhoz, hogy valamikor együtt térjenek vissza” – mondja Enikő.
A segítségért a menekülőktől a jó szó a fizetség. Dér Enikő még ezt sem várja el. Nehéz látni a szenvedést azok arcán, akik még nem igazán tudják, hová menekülnek, csak azzal vannak tisztában, mit és miért hagytak hátra.
Kijevig is eljutottak
A budapesti Vagabondog Állatvédő Egyesület az orosz-ukrán háború kitörése óta már négyszer látogatott el Ukrajnába, hogy adományokat vigyen a négylábú kedvenceknek.
„Van, amikor csak Beregszászig megyünk, de voltunk már Kijevnél is” – mondta lapunknak Riggert Viktória, az egyesület tagja.
„Van, amikor német partner szervezetünkkel, a Notpfote Animal Rescue e.V.-vel utazunk. Sok kutya- és cicaeledelt viszünk. Sajnos egyre több elárvult állat kerül be a menhelyekre, akiket hátrahagytak.”
Állatokat ők sem hoznak át, ezt nem engedi a törvény, a házi kedvencekkel menekülőknek azonban igyekeznek segíteni. Akad olyan, aki Magyarországra érkezve szembesül azzal, hogy nem tudja tovább vinni a kutyáját vagy a macskáját. Ilyenkor ideiglenes befogadókat keresnek. A négylábúnak hiába van oltási könyve, a biztonság kedvéért állatorvosok megvizsgálják a cicusokat-kutyusokat, kapnak veszettség elleni oltást és ha a gazdi lemond róluk, akkor a karantén lejárta után a menhelyek nekilátnak a gazdikeresésnek.
Az állatmentéssel foglalkozók nincsenek olyan sokan, hogy ne ismerné szinte mindenki a többieket, egyre többüknek már kiterjedt nemzetközi kapcsolataik is vannak.
Bucsából mentek Berlinbe
Ez különösen jól jött akkor, amikor a Vagabondog Állatvédő Egyesület látókörébe egy Bucsából menekülő állatmenhely vezetője került.
A budapesti állatmentők Kárpátaljára mentek a határ közelébe a több tucat kutyával és macskával menekülő ukrán hölgy elé. Buszukkal áthozták őket a határon és az állatok átvizsgálása után sofőrt cseréltek és már indultak is tovább a rengeteg állattal és megmentőjükkel, akinek nem volt szíve az ostromlott város menhelyén hagyni az állatokat. Egy Berlinhez közeli tanyán várták őket, jelenleg már ott élnek arra várva, mikor térhetnek haza.
„Az a legfontosabb, hogy biztonságban van a menhely vezetője az állatokkal együtt” – mondja még Riggert Viktória.
