Dobog a Videoton-szív?
Mindig!
A csapat viszont polgármester úr szerint nem remekel.
A szurkoló mindig szereti a csapatát, akkor is, ha az nem annyira eredményes, ettől szurkoló.
Most nyolcadik a bajnokságban, és nincs olyan nagy ponthátrányban még a másodiktól sem.
Szurkolóként azt gondolom, a MOL Fehérvárnak a körülményei – akár a stadion, akár a stabil szponzorációs háttér – okán előrébb kellene lennie a táblázaton. Bízunk benne, hogy a bajnokság végén előrébb is lesz.
Akár a Ferencvárossal is fel kéne vennie a versenyt?
Szerintem a körülmények okán fel kellene tudni venni a Fradival is a versenyt, de a Fradi tudatosabban építkezett az elmúlt években, előrébb tart.
Egy fővárosi polgármestertársa, a ferencvárosi Baranyi Krisztina azt mondta, a Ferencváros egy „közpénzcsilliárdokból felpumpált kirakatcsapat”. A Videoton is volt kiemelkedő tagja az NB I-nek. Az nem volt közpénzcsilliárdokból felpumpált kirakatcsapat?
Soha nem kapott olyan kevés forrást a Vidi például az önkormányzattól, mint ezekben az években. Most pedig már egyáltalán nem kap közvetlen pénzügyi támogatást az önkormányzattól, de ez korábban hosszú-hosszú éveken, azt is lehet mondani, hogy évtizedeken keresztül máshogy volt.
A szent tehén
Sokáig úgy tűnt, ki kell kapcsolni a Sóstói stadion fűtését is. Ön kormánypárti polgármester, ugyanakkor köztudott Orbán Viktor miniszterelnök focihoz fűződő viszonya. Nem jelentett gondot hozzányúlni egy ilyen „szent tehénhez”?
Azt tegyük hozzá, hogy a települések az uszodákra kaptak sportlétesítményi üzemeltetési támogatást, a stadionokra nem. Szerintem mindenki érezte, hogy most fontossági sorrend van, és hogyha az élet minden területén takarékoskodni kell, az a sportra, adott esetben a labdarúgásra is igaz.
Végül csak született egy megállapodás a klubbal.
Január közepéig marad zárva a stadion, január közepétől pedig a csapat visszaköltözik a stadionba, a csapat ott fog készülni és ott játssza a mérkőzéseit. A klub adminisztrációja azonban nem a stadion épületében fog működni az év első hónapjaiban. Amit pedig a klub használ, annak az energiatöbblet költségét – a bérleti díjon felül – megfizeti az önkormányzatnak. Korrekt megállapodás született.
Ez a rezsiköltségek teljes többlete, vagy csak annak egy része?
Amit ők használnak, annak a teljes többlete, de nyilván egy ekkora épületkomplexumnak vannak egyéb költségei is. Vannak az önkormányzatnak is olyan részei a létesítményben, például a Sóstó Látogatóközpont, melyek nem a labdarúgáshoz kapcsolódnak, hanem a stadion mögött található kétszáz hektáros természetvédelmi területhez. Nyilvánvalóan a fenntartási, üzemeltetési költségek itt az önkormányzatot kell, hogy terheljék. Illetve vannak olyan közösségi terek a stadionon belül, ahol egyéb kulturális, oktatási, közösségi programokat szoktunk szervezni vagy szerveznek külső partnerek. Ha külső partner szervezi, akkor ennek költségeit neki kell finanszíroznia.
Maradjunk még a rezsiügyeknél! Energiabeszerzéssel hogy áll a város? Van-e szerződésük földgázra, villamos energiára?
Nyárhoz képest nagy előrelépés, hogy minden ajánlatkérésünkre kapunk ajánlatot akár villany, akár gáz tekintetében. Így elmondhatjuk, hogy a téli időszakra, a jövő év első részére is minden intézményünkhöz és minden közszolgáltatásunkhoz kapcsolódó energiaszerződésünk rendben van, tehát ezeket a közszolgáltatásokat, intézményi működési feladatokat nem veszélyezteti semmi. Más kérdés persze, hogy ez milyen áron történik. Nyilván jóval magasabb költségekről beszélünk, akár már az idei tél, akár a jövő év vonatkozásában, mint mondjuk egy évvel ezelőtt.
Körülbelül 9 milliárd forint az az összeg, amivel 2022 utolsó negyedévében, valamint 2023-ban, ha mai költségszinten számolunk, akkor kalkulálnunk kell. Ennyivel nőtt meg az önkormányzati intézményeknek, közszolgáltatóknak a rezsiköltsége.
Ebben alapvetően a villanyt, a gázt, illetve ahol azzal fűtünk, ott a távhőköltséget értjük. Fontos kiemelni, hogy ez mai költségszinten értendő, hiszen például a távhődíjban változás lesz a jövő év első negyedévében. Új távhődíjakat állapítanak meg, úgy halljuk, látjuk a folyamatokat, olvassuk a különböző portálokon, hogy szerencsére ez várhatóan alacsonyabb költségszintet fog jelenteni, mint jelent most, 2022 utolsó negyedévében, de ez még így is jóval magasabb lesz, mint az előző esztendőkben. Ennek a költségeit is pontos adatokkal, tájékoztatásként az embereknek el fogjuk mondani. Összességében nagyjából 9 milliárd forint az, amit ki kell tudnunk gazdálkodni.
Vannak egyéb költségelemek is, melyek felmerülnek, például mégsem ritkítják a helyi buszjáratokat. Tehát ebből nincs megtakarítás.
Körülbelül 250 millió forint megtakarítást érhettünk volna el, ha január 9-étől csökkentettük volna a járatszámot. De azt érzékeljük, hogy az üzemanyagár-sapka megszüntetését követően megemelkedő üzemanyagárak miatt elképzelhető, hogy január-február-márciusban többen használnák az autóbuszos közlekedést azok közül is, akik eddig inkább autót használtak. Úgy éreztük korrektnek, hogy
egy önkormányzatnak segítenie kell az itt élő embereknek, tehát most halasszuk el ezt a menetrendi csökkentést,
meglátjuk az első hónapok tapasztalatait, hogy valóban van-e utasszám-növekedés, és utána lehet majd a későbbiekről dönteni. Vannak azért a közösségi közlekedésben olyan párhuzamosságok, amelyek megszüntethetők anélkül, hogy a szolgáltatást igénybe vevők igazán minőségi romlást vennének észre, de ezt ennyire gyorsan nem lehet megvalósítani, ezért ehhez dolgozniuk kell a menetrend tervezőinknek. De most a legfontosabb, a fehérváriakat és az agglomerációban élőket érintő pozitív döntés – hiszen közülük is sokan használják a helyi buszjáratokat – az, hogy január 9-étől, azaz a téli szünetet követően a hagyományos menetrend fog visszaállni Fehérvárott.
A postatrükk
A városban öt postahivatal bezárásáról döntött a Magyar Posta, Ön pedig Facebook-oldalán azt írta, kettőt, legfeljebb hármat újra lehet nyitni. Ez jár-e többletköltséggel Székesfehérvárnak?
Járni fog többletköltséggel. Talán annyit az előzményről, hogy az önkormányzatok, így mi is
alapvetően a sajtóból értesültünk a postabezárásokról.
Ezt követően azonnal felvettük a postával a kapcsolatot, leültünk egyeztetni. Ők jelezték, hogy ha bizonyos költségarányokat átvállal az önkormányzat, akkor készek újranyitni a postákat. Mi azt jeleztük, hogy készek vagyunk mind az öt postahivatal esetében tárgyalni erről a finanszírozásról, a Magyar Posta viszont azt válaszolta, hogy kettő, esetleg három postahivatal nyitható újra év elejétől. A közgyűlés egyhangúlag döntött erről a három postahivatalról, és arról is, hogy készek vagyunk ennek a költségeit vállalni. Ez nagyjából 90 millió forint többletkiadást fog jelenteni 2023-ban. Ez nyilván egy átmeneti időszak lehet, hiszen érdemes megvizsgálni azokat a lehetőségeket, hogy
egy postai szolgáltatást nem önmagában egy postahivatalban képzelünk el, hanem azt lehet kombinálni egy benzinkúttal, egy kereskedelmi egységgel, egy gyógyszertárral is,
hogy olyan városrészekbe is eljuttassuk a közvetlenül elérhető postai szolgáltatásokat, ahol lehet, hogy most sincs postahivatal.
Tehát optimális esetben még több postahely is lehet?
Igen, de megint azt mondom, ezt ilyen gyorsan nem lehet végig vinni, ezért szerintem jó, hogy egy másfél éves időszakot nyer a posta is, nyer az önkormányzat is, addig pedig ezeket az egyeztetéseket le lehet folytatni. Emellett edukációval fel lehet hívni az emberek figyelmét arra, hogy nagyon sok egyéb technikai eszköz is rendelkezésre áll, hiszen nap mint nap használjuk az okostelefonunkat, azon keresztül nagyon sok mindent, például a csekkbefizetést is el lehet intézni. De azt is érzékeljük, hogy
nagyon sokan használják a postai szolgáltatást, közvetlenül, személyesen felkeresve egy-egy postahivatalt,
tehát látszik, hogy van még társadalmi igény erre a szolgáltatástípusra, így ezeket a folyamatokat párhuzamosan érdemes vinni.
Ez a 90 milliós költség, amit említett, a rezsiköltségeket jelenti?
Ez minden, az adott postahivatalokra jutó költségnek körülbelül 50 százalékát jelenti. Fontos, hogy be kell tartanunk az európai uniós szabályokat is, hiszen egyszerű támogatásként ez nem nyújtható, ezért mi valójában szolgáltatást fogunk megrendelni a fehérváriak számára – értékhatártól függően beszerzési vagy közbeszerzési eljárás keretében.
Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere azt vetette fel kerületében, hogy átvállalná a postahivatalok rezsijét, ha azok nyitva maradnak.
A költségelemek a rezsit is magukban foglalják, de más költségeket is. Tulajdonképpen egy szolgáltatás megrendelése történik majd, az uniós, valamint a magyar jogszabályok betartásával. Egész év tekintetében biztosan meghaladja majd a beszerzési értékhatárokat, tehát az erre vonatkozó szabályok betartásával tudunk majd hosszabb távra szerződni a postával.
Egy kuriózum: színház a Városházán
Kormányzati segítség fejében nemcsak a költségcsökkentés, hanem a bevételnövelés is elvárás. Milyen többletbevételei lesznek Székesfehérvárnak?
Hát, nem a posta bevételeinek felét kapjuk meg. (nevet) Szerencsére a 2022-es év valamivel nagyobb bevételhez fogja juttatni az önkormányzatot, mint amire az év elején gondoltunk. Ez azt mutatja, hogy az ipar továbbra is növekszik, és ezért helyi adót is többet fizet. Ez alapvetően a helyi iparűzési adó bevételi oldalán fog egy többletlehetőséget nyújtani az önkormányzatnak. Nehéz most még forintosítani, de sok százmillió forintról van szó. Vannak bevételeink az önkormányzati források banki betétjeinek kamataiból is. Most, hogy nincs adóssága a városnak, a kiadási oldalon nem érzékeljük a kamatok növekedését, a bevételek közt viszont szerencsére igen. Ez is körülbelül 400 millió forint plusz bevételt fog eredményezni. Emellett fontos kiemelni, hogy jelentős takarékossági intézkedéseket fogadtunk el, ami érinti az intézményeinket, a városi szolgáltatásokat, és az intézményeink, a vállalataink is tettek azért, hogy most megspóroljuk, amit lehet. Mindemellett remélem, a város közösségi életében megélhetjük azt, ami miatt az ember szeret az adott városban élni.
Fűnyíróelv módszerrel takarékoskodnak?
Kétfele osztottuk az intézményeket, szolgáltatásokat. Az egyik csoportba tartoznak azok, amelyeknek minden körülmények között működniük kell.
Konkrétan?
Ide tartoznak a bölcsődék, az óvodák, a bentlakásos szociális intézmények és a háziorvosi rendelők, illetve azok az alapvető közszolgáltatások, amiket biztosítunk: nyilván a szemetet el kell vinni, a városnak rendezettnek kell lenni, a távhőnek működnie kell, a közvilágításnak is valamilyen szinten működnie kell. Ez volt az első csomag, amire megpróbáltunk minél hamarabb leszerződni, az ehhez kapcsolódó anyagi forrásokat biztosítani. Ami ezek után forrásként marad, azt tudjuk költeni az egyéb, egyáltalán nem haszontalan, nagyon is fontos, de a működése tekintetében egy-két hónapra esetleg korlátozható dolgokra. De ezeket az intézkedéseket is folyamatosan figyelemmel kísérjük, például ahol lehet, rövidítünk a zárásoknak az időpontján.
Az emberek is olyan helyen kezdenek takarékoskodni, mint például a kulturális kiadásaik.
Mi a Vörösmarty Színház épületét – tehát nem a színházat, csak az épületet! – zárjuk be a jövő év első negyed évére, de látunk reményt arra, hogy végül mégis jóval korábban ki tudjuk nyitni. Ez szorosan összefügg a távhődíjak alakulásával: ha az jelentősen csökken, akkor reménykedhetünk ebben. Ez azért lenne fontos, mert ha például márciustól tudna működni a színház, akkor a teljes évad és az összes bérletes előadás „kijátszható lesz”. Az évadot nem fenyegetné veszély, ami – színházba járó emberként is mondom – a közönségnek a legfontosabb. Ne feledjük, ezek a kulturális intézmények a pandémia alatt is nehéz helyzetbe kerültek, még mindig kell a színháznak olyan darabokat pótolni, amelyek a pandémia időszakában voltak bérletes előadások, de akkor ezek bemutatására nem volt lehetőség.
Mi lesz a társulattal?
A színház maga működni fog. Egyrész tájelőadásokkal, másrészt különlegességgel is készülünk, hiszen például ide, a Városházára is be fog jönni a színház: Cserhalmi György rendezésében láthatjuk a Tizenkét dühös ember című előadást. Ez rendes színházi előadás lesz, ami szerintem kuriózum, és biztosan érdekes lesz a színházat szerető emberek számára. Én magam biztosan megnézem az előadást, de lehet, hogy még a próbákat is. (nevet)
A szolidaritási adó, avagy Columbo felesége
Volt egy vitája Nemény Andrással, Szombathely ellenzéki polgármesterével a Mandiner hasábjain. Ön akkor a szolidaritási adóval kapcsolatban kritikákat fogalmazott meg.
Talán annyit fűznék hozzá, hogy nem is vita lett, hanem egy konstruktív beszélgetés – köszönhetőan polgármester úrnak is –, ami a mai közéletben szerintem különösen fontos. A szolidaritási hozzájárulás elvével én egyetértek. Tehát az, hogy az önkormányzatok között is legyen az adóerő-képességen alapuló valamilyen kiegyenlítő mechanizmus, azt gondolom, elfogadható. Egyébként mindig volt ilyen, legfeljebb máshogy hívták.
Én a mértékével és az arányával nem tudok most egyetérteni.
Hogy érthető legyek, mondok egy összeget: azt mondtam, hogy nagyjából 9 milliárd forint az a többlet, ami a rezsiköltségeink növekedéséből fakad 2022-ben és 2023-ban, ehhez képest 2023-ban körülbelül 6,6 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást fog fizetni Székesfehérvár Önkormányzata. Érezni lehet, hogy ez egy nagyon-nagyon komoly összeg. Én ezt az arányt tartom magasnak. Felhívtam a figyelmet, hogy idén sem alacsony ez az összeg, ami elsősorban egy szabályozóban bekövetkezett változás miatt nő meg jövőre – nemcsak Fehérvárra vonatkoztatva, hanem minden olyan önkormányzat esetében, amelyik szolidaritási hozzájárulást fizet. És ebben a megyei jogú városok döntő része mára már érintett: a főváros és középvárosok is, ahol a gazdaság, az ipar ereje elég ahhoz, hogy egy ilyen plusz adóerő-képesség, magyarul adóbevétel keletkezzen. Én arra tettem indítványt, hogy
legalább ezt a növekményt, illetve az ehhez szükséges szabályok bevezetését halasszuk el legalább egy évvel
– hiszen ez például a mi esetünkben egy közel másfél milliárd forint könnyebbséget jelentene jövőre a mostani szabályokhoz képest. Ez egy nagyon komoly összeg még békeévekben is, hát még egy ilyen nehéz időszakban! Tudnánk azt mire költeni! Például a közvilágítás költségei 300 millió forintról körülbelül 1,6 milliárd forintra növekednek. Ha nem emelkedne meg a szolidaritási hozzájárulás, önmagában ez az összeg elegendő lenne a közvilágítás finanszírozására. Vagy: a teljes közvilágítás cseréje körülbelül plusz másfél-kettő milliárd forint lenne, ami egy jóval energiahatékonyabb közvilágítást eredményezne, és a magas áramárak mellett is hatékonyan lehetne ezt működtetni – tehát például ezt a beruházást lehetne belőle finanszírozni.
Van remény arra, hogy a kormányzat helyt ad ennek a kérésnek?
Nem feltétlenül vagyok optimista e tekintetben, hiszen látszik, hogy az állami költségvetés sincsen könnyű helyzetben, de szerintem elegánsabb, ha egy kormánypárti polgármester hívja fel erre a figyelmet. Jelzésértékű, hogy
ez a probléma pártállástól függetlenül érint minden típusú önkormányzatot,
bár elsősorban Győrt, Székesfehérvárt és Budapestet érinti, hiszen ezek a legnagyobb adóerő-képességű nagyvárosok.
Mi is ez az adóerő-képesség?
Az adóbevétel egy állandó lakosra vetített aránya. Ez a mai Magyarországon önmagában is bizonytalanságra ad okot, mert az állandó lakosok száma nem fedi le azoknak a számát, akik életvitelszerűen élnek egy településen. Sajnos nem tudom pontosan megmondani, Székesfehérváron hányan élnek életvitelszerűen, hiszen sok-sok ezer olyan ember van, aki itt él, itt, dolgozik, itt veszi igénybe a szolgáltatásokat, de valamilyen ok miatt nem Fehérvárra van bejelentve az állandó lakcíme. Albérlők, egyetemisták, nagyon sokféle élethelyzet lehet. Ez nem kritika, hanem ténymegállapítás, viszont emiatt
fals az adóerő-képesség számítása.
De egy másik szempontot is mondanék: a szolidaritási hozzájárulás azt jelenti, hogy mi befizetjük az állami költségvetésbe ezt az összeget, amelyik ezt különböző más önkormányzati feladatokra elkölti. Kicsit olyan ez, mint Columbo felesége: mi nem látjuk soha azt a települést, ahová megy a fehérvári forrás. Ennél jobbnak tartanám, ha egy agglomerációs logikára tudnánk áttérni, mert ott valóban van szolidaritás, hiszen a környező 30-40 kilométeren belüli településekről az ott élők közül nagyon sokan Fehérvárra járnak be dolgozni, épp beszélgetésünk pillanatában is ők munkájukkal „termelik” az iparűzésiadó-bevételt is, a székesfehérvári emberekkel együtt. Így ebben az esetben az ő lakóhelyük is részesülne ebből a forrásból. Ez egy értelmezhető szolidaritás, ami azt eredményezné, hogy a kis települések nem törekednének minden áron ipari park kialakítására a falu végén, amire egyéb adottságaik nem feltétlenül állnak fenn.
Mert az ipar nemcsak bevételeket, munkahelyet és technológiát jelent, hanem a környezetének egy terhelést is – akár környezetvédelmi, akár közlekedési szempontból.
Ezzel kapcsolatban nekünk, nagyvárosoknak vannak feladataink, de ha agglomerációban tudnánk gondolkodni, a szolgáltatásokat agglomerációs elven tudnánk megszervezni – például a helyi és a helyközi közösségi közlekedés összehangolását –, ez sokak számára fontos előrelépést jelentene. De ha már beszéltünk a Vörösmarty Színházról, oda nem csak a fehérváriak járnak, hanem az agglomerációból is érkeznek. A fehérvári iskolákban, különösen a középiskolákban nagyon jelentős azoknak a száma, akik nem Fehérváron élnek, hanem a környék településein. A középiskolás diákoknak körülbelül 50 százaléka nem fehérvári. Ott a kórház, az egészségügyi ellátás is. Tehát
rengeteg olyan szolgáltatás van, ahol ez a szolidaritás közvetlenül meg tudna jelenni,
ráadásul egy helyi vállalkozó úgy érezné, hogy bár ő fizet egy helyi adót, amit nem feltétlenül szeret, de ha az helyben hasznosul, akkor értékeli és fontosnak tartja. Viszont annak már nem örül, hogy ő befizeti a helyi adót, és utána az valahol másutt, ráadásul általa nem látható helyen kerül felhasználásra. Ha már szóba került a helyi iparűzési adó: év végére, úgy látom, lesz egy jó hír is, hiszen beszélgetésünk idején hallunk arról, hogy a globális minimumadóról szóló diskurzusban születhetett az Európai Unión belül megállapodás. Bár még nincs minden részeleme ennek bejelentve, de a hírek szerint a globális minimumadóba beleszámít a helyi iparűzési adó is. Ez azért nagyon fontos, mert ha nem így lett volna, az szinte biztosan a helyi iparűzési adó kivezetését jelentette volna, ami a teljes magyar önkormányzati finanszírozási rendszert döntötte volna romokba. Hogy maradhat az iparűzési adó, ez nagyon jó hír így az év végén nemcsak Fehérvárnak, hanem minden olyan önkormányzatnak, ahol van ebből származó bevétel.
Gazdaság és környezet: kölcsönös előnyök
Beszéljünk kicsit a távlati tervekről is! Ha véget ér a „hét szűk esztendő”, milyen fejlesztések várhatók, milyen beruházások érkezhetnek?
Azt tapasztaljuk, hogy sem a pandémia, sem a mostani időszak nem szegte kedvét a gazdasági beruházóknak abban, hogy Fehérvárban gondolkodjanak. Most is zajlanak nagy ipari fejlesztések, és tudunk újabb tervekről is. Ezek jelentős részben technológiai beruházásokat jelentenek, ami magasabb hozzáadott értékű termelést tesz lehetővé. Ez értelemszerűen munkahelyet – adott esetben magasabb szakmai követelménnyel bíró munkahelyet –, de ezáltal magasabb jövedelmi, egzisztenciális szintű életet biztosító munkát jelent. Ez pedig a növekedésnek, a fejlődésnek az egyik alapját képezheti.
Elsősorban annak örülünk, ha régóta itt dolgozó, helyi gazdasági szereplők – legyenek azok magyarok, nemzetköziek, kkv-k vagy nemzetközi szinten is nagy vállalatok – döntenek úgy, hogy újabb és újabb fejlesztéseiket, csarnokaikat, technológiai beruházásaikat Fehérvárra képzelik el.
Mert ez nem egy megelőlegezett bizalom, hanem egy együttműködésben kirajzolódó, kölcsönös előnyökkel járó bizalom alapján egy kapcsolat megerősítését jelenti és eredményezi. Szerencsére ennek nagyon szép példái vannak a városban. És miután ez biztosítja a munkahelyeket a családoknak, az egzisztenciális és jövedelmi szintek növekedését, és mellette az önkormányzat bevételeit is, ezért egy nagyon egyszerű kölcsönhatás van: ha a helyi gazdaság jól érzi magát és növekedni tud, az erősíti a környezetét, magyarul a várost, de
én hiszek abban is, hogy a város környezetének fejlődése visszahat a gazdaság erősödésére is.
Akárhol nem történik ipari fejlesztés, azaz emberek, menedzserek hoznak döntéseket úgy, hogy adott esetben ők itt fognak élni, tehát nagyon is megnézik, milyen környezetbe hozzák a saját családjukat, ott reálisnak látják-e a munkaerő megszólítását, vannak-e olyan kapcsolódási pontok a középiskolákkal, egyetemekkel, ahol ezt a szakképzett munkaerőt elérhetőnek tartják. A környezetnek is fejlődnie kell a gazdasággal együtt, és ebben a Modern Városok Program nekünk egy óriási lehetőség. Székesfehérváron szinte az összes tartalommal bíró programelem vagy már megvalósult, vagy az építkezések folyamatban vannak, azaz másfél-két esztendőn belül ez a program nagy részben megvalósul. Nyilván most nem olyan időszakot élünk, hogy az állam tekintetében ilyen igényeket fogalmazhassunk meg, de
magam jónak tartanám, ha belátható időn belül folytatódni tudna a Modern Városok Program,
ilyen vagy más keretek között. Mert még egyszer mondom: ilyen fejlesztésekre szükség van ahhoz, hogy a gazdaság környezetét is jelentő városi környezetet is erősíteni és fejleszteni tudjuk, és így például egy fiatalt meg tudjunk szólítani. Mert önmagában az, hogy van egy jó munkahely, az fontos, de nem elégséges, hiszen ők nyelveket beszélnek, sokkal mobilabbak, mint az én generációm. Tehát ők nemcsak ezt fogják figyelembe venni, mikor megkeresik, hogy hol szeretnének letelepedni, családot alapítani, gyermeket vállalni, hanem azt is, hogy a gyermekeiket milyen környezet fogja körül venni. Azaz nekünk versenyezni kell európai szinten is településként.
Fehérvárott jellemző a fiatalok elvándorlása?
Létező jelenség, de talán csökken a tendenciája. Egyre több olyan fiatallal találkozunk, aki elment, és aztán visszatért. És ez persze nagyon jóleső érzés.
Amerikai cégek érkeznek a városba?
Amerikai cégek vannak, és folyamatosan beruháznak a városban.
Mert polgármester úrnak volt egy találkozója David Pressmannel, az Egyesült Államok új nagykövetével.
Így van, nagykövet úr itt járt pár héttel ezelőtt, erről is beszéltünk, és egyéb más olyan együttműködésekről, amelyek az amerikai–magyar és azon belül a székesfehérvári kapcsolatokat jelentik. Nem szabad elfeledni, itt nagy amerikai gazdasági szereplők dolgoznak régóta – gondolok itt az alumíniumiparra vagy az élelmiszeriparra –, mellette létező katonai együttműködés is van – a NATO-nak két szervezeti egysége is Székesfehérváron dolgozik –, és a sport területén is rengeteg a kapcsolódási pontunk, például a kosárlabda, a jégkorong vagy éppen az amerikai foci. A Fehérvár Enthroners egy nagy európai ligában indulhat jövőre, ami – úgy vettem észre – fel is keltette nagykövet úr érdeklődését.
Ugye a városban található Magyarország egyetlen szabványos amerikaifoci-stadionja?
Így van, mellette egy edzőpályával és egy európai viszonylatban is jelentős háttérrendszerrel. A városban nagyon szeretik, kifejezetten látogatott sportról van szó, és az, hogy a csapat egy európai ligában indulhat jövőre, óriási rang és megtiszteltetés. Kicsit olyanok leszünk mi ott, mint a Green Bay Packers az NFL-ben, remélem, egy szerethető csapatként fogunk tudni megragadni.
Pressmann nagykövet úr pária lett a kormánysajtóban. Ez nem került szóba a megbeszélésen?
Nem került szóba, abszolút helyi együttműködésről, az amerikai–magyar és az amerikai–fehérvári kapcsolatokról beszéltünk.
Vagyis helyi szinten ki tudják zárni a nagypolitikai csatározásokat?
Szerencsére folyamatosan érkeznek nagykövetek, januárban a brit nagykövet fog érkezni, nem olyan rég járt nálunk a holland nagykövet, úgyhogy Fehérvárra szívesen jönnek a diplomaták. Nyilván azért is, mert nagy történelemmel rendelkező város, kulturális, gazdasági és oktatási központ, én pedig örülök neki, ha kíváncsiak a véleményünkre, véleményemre. Azt veszem észre, hogy
a nagykövetek nagyon korrektek, és tartják azt, hogy alapvetően települési ügyekben, az önkormányzatok kérdéseiben keresnek föl,
az ilyen jellegű együttműködések lehetőségeit keresik.
2024-ben újraindul a polgármesteri székért?
Az előző önkormányzati választáson, 2019-ben a fehérváriak elé vittem ezt a kérdést, az egyik közösségimédia-felületen kértem abban segítséget, hogy szeretnék-e az emberek, hogy induljak. Én magam szeretnék indulni, itt képzelem el a közéleti jövőmet, ebben a városban, hiszen engem minden ideköt. De ugyanúgy szeretném erről a fehérváriakat megkérdezni, mert én ezt
egy olyan szolgálatnak és feladatnak látom, ami csapatmunka nélkül elképzelhetetlen.
A polgármester csak a csapat kapitánya, de ahhoz a csapatnak el kell fogadnia. És úgy érzem, mi itt százezren vagyunk, egy csapatban.
Mint az amerikai fociban a quarterback.
Pontosan így van, fel kell mérni, hogy van-e irányában bizalom.
Ha a fehérváriak úgy nyilvánítanának véleményt, hogy országos szintű politikusként képzelik el Önt, azt vállalná?
Kérdés, mit tekintünk annak. Nem kaptam megkeresést kormányzati irányból ilyen feladatra. De úgy gondolom, ennek az az alapvető oka, hogy fehérvári politikusnak vagyok elkönyvelve, és én ezt egyáltalán nem bánom.
„Ne csak beleessünk valahogy karácsony ünnepébe!”
A város főterén az adventi, karácsonyi vásár pezseg, pompás hangulata van. A polgármester, illetve az önkormányzat hogyan fog idén karácsonyozni?
Az adventi időszak különösen szép, hiszen ha kitekintek a hivatali ablakomon, akkor látom a karácsonyfát és az adventi vásárt, a városi betlehemet is, ez mindig jóleső érzéssel tölti el az embert. Ha pedig esténként elindulok haza, akkor ezen a vásáron sétálok át, beszélgetek az emberekkel, a kereskedőkkel, szurkolok nekik – hiszen kkv-król, sőt főleg kisvállalkozásokról van szó –, hogy jól sikerüljön nekik ez az időszak, ugyanis ez munkahelyeket is jelent a városban. Alapvetően
a polgármesteri munkához hozzátartozik, hogy itt élünk, az emberek között, én mindent ugyanott csinálok, ahol minden fehérvári:
ugyanabban a vásárban sétálok, ugyanoda ülök be egy kávéra, ugyanoda megyek el piacra, moziba, színházba vagy éppen egy jó hokimeccsre. Ezeken a helyeken az embert impulzusok érik. Jó érzés, ha valaki egyetért és megdicsér, szerencsére ilyet is szoktam kapni, de az is előfordul, hogy valaki odajön, hogy itt ez a probléma, ott az a kritikája, javaslata. Most az Instagram-felületemen, pár héttel ezelőtt a Facebook-oldalamon volt egy kis közmeghallgatás-szerű kérdezz-felelek, nagyon sok kérdés érkezett, kollégáimmal közösen igyekeztünk azokat megválaszolni. Fontos tehát hogy egy kis interaktivitás is legyen, és ha van erre lehetőség, akkor ebben
az emberek szívesen vesznek részt, mondják el a véleményüket, teszik meg a javaslataikat.
Tehát így telik az év vége, amit nyilván le is kell zárni pénzügyileg is, de remélem, karácsonykor és a két ünnep között egy kis pihenésre, a család körében eltöltött néhány kedves napra is lesz lehetőség. Ezt kívánom mindenkinek. Lesz egyébként kis hivatali karácsonyunk is, ahol idén karácsonyi pulcsik akcióját hirdettük meg.
Csúnyapulcsi-akció?
Így is lehet mondani. Itt közel háromszáz ember dolgozik, és ez nekik is egy nagyon nehéz esztendő volt saját életükben és hivatali alkalmazottként is. Szeretnénk nekik erőfeszítéseiket, munkájukat megköszönni, mert nagyon jó munkát végeztek. Úgyhogy a kedves ebéd mellett egy ilyen kedves hangulatot is varázsolni, hogy a Városházán belül, de ne hivatali keretek között, hanem emberként találkozzanak a kollégák és éljék meg ezt a szép időszakot, amit advent tud nekünk adni. Általában is fontos lenne, hogy ne csak beleessünk valahogy karácsony ünnepébe, hanem amiről az advent szól,
felkészüljünk akár emberi kapcsolatainkkal is.
Kíváncsi vagyok, a kollégák közül hányan fognak ezzel lehetőséggel élni. Én felveszek egy ilyen pulóvert, ezt megígérem!
Erről kérünk majd egy fotót a Facebookra! Polgármester úr, említette, pár napot a családjával tölt, hogyan zajlik az Önök karácsonya?
Van, amikor a Balatonon, van, amikor Fehérváron tesszük meg ezt, idén Fehérváron jön össze a család szüleimmel, anyósommal, bátyám családjával közösen. Általában is azt látom a szülőkön, hogy nekik a legnagyobb öröm, ha együtt vagyunk, hogy a gyerekeikkel, de főleg az unokáikkal tölthessenek minél több időt. Úgyhogy a karácsony, de talán az új év első napjai is erről fognak szólni. Szilveszterkor várhatóan otthon leszünk feleségemmel, lehet, hogy a három gyermek másutt fog szilveszterezni, ezért mi a kiskutyával, Carlosszal, aki egy bichon havanese, maradunk otthon Szilveszter este.
A petárdadurrogástól nem fél a kutyus?
Ő nem, de mi azért féltjük egy kicsit. Ezért önmérsékletre kérünk mindenkit. Fehérváron évekkel ezelőtt megszavaztattuk az embereket, sok ezer vélemény érkezett, és óriási arányban azt a döntést hoztuk, hogy – hangsúlyozom, nem anyagi okok miatt – Szilveszterkor ne legyen városi tűzijáték. Tehát ennek a zajhatása senkit nem fog zavarni. Nyilván az egyéb zajhatások hozzátartoznak az év végéhez, de azért gondoljunk arra, hogy azokat úgy csináljuk, hogy másokat lehetőleg ne zavarjunk!
