Évek óta nem tudtunk megfelelni az előírásoknak
Évek óta problémát jelent, hogy Magyarország a dohánytermékek esetében nem tartja be az uniós előírásokat. Igaz, ennek vélhetőleg több oka is volt, amelyek között gazdasági és politikai indokok is lehettek.
A történet kezdete már-már a régmúltba veszik, hiszen az Európai Bizottság még 2011-ben egy direktívában rögzítette a dohánytermékek adózása kapcsán elvárt minimális terhelést. Ekkor 1000 szálanként kellett legalább 64 euró jövedéki adónak lenni a cigarettán azzal a további elvárással, hogy a termék árának legalább 57 százalékát kell kitennie ennek az értéknek. Miután akkoriban a hitelválságban megreccsent árfolyam ellenére jóval kevesebb forintot kellett egy euróért fizetni, ezért az 1000 szálanként fizetendő átlagosan 18 350 forintnyi adóval megugrottuk az előírtakat, ráadásul a százalékos arányt is sikerült teljesíteni.
A problémák 2014-ben kezdődtek, amikor számottevően emelkedett az uniós elvárások szerinti adómérték. A 2011-es értékek a jelenleginél jóval alacsonyabbak voltak, hiszen később úgy módosult az előírás, hogy az adónak:
legalább 90 eurónak kell lennie 1000 szálanként és
el kell érnie a súlyozott átlagár 60 százalékát,
vagy minimum 115 eurónak kell lennie 1000 szálanként, ekkor nem kell figyelembe venni az adónak az árhoz viszonyított arányát.
Utóbbi egyébként azért fontos, mert 2011 végén döntött a kormány arról, hogy a 25 százalékos áfa mértékét 27 százalékra emeli. (20-ról 25-re is nem sokkal korábban, a Bajnai-kormány idején vitték fel az áfakulcsot). Az emelkedő forgalmi adó és a trafikrendszer keretében szavatolt árrés miatt viszont csak matematikai esély maradt arra, hogy a 60 százalékos jövedéki adóarányt érvényesítsék, ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Mindez azt jelenti, hogy a kormánynak az uniós előírások és az egyre gyengülő forint miatt adót kellett volna emelnie.
Brüsszel felé az volt a vállalás, hogy 2017 végére teljesítjük az előírásokat.
A magyar kormány ugyanakkor nem igazán törte magát, hogy megfeleljen az uniós előírásoknak, miközben a hazai adóteher jelentősen elmaradt az elvártaktól. 2015-ben volt egy nagyobb, majd 17 elején egy kisebb emelés, ám azokkal sem tudta az ország teljesíteni az előírást. Ezt követően vélhetőleg politikai szempontok is közrejátszottak abban, hogy az újabb adóemelés váratott magára.
Miután a dohánytermékek árának döntő többségét a különböző adófajták teszik ki, előre látható volt, hogy az uniós szintnek megfelelő terhelés a cigarettáért fizetendő összeg jelentős emelésével jár. Így könnyen lehet, hogy 2017 végén, 2018 elején a közelgő parlamenti választás miatt nem akarta a kormány a dohányzók terheit növelni. Igaz, az akkori választáson már nem a rezsidémon, hanem a migránsok ellen folyt elsősorban a küzdelem, de az alacsonyabb jövedelmű, vidéki szavazóknál vélhetőleg nem lett volna jópont a dráguló cigi.
Két drasztikus adóemeléssel vágta el a kérdést a kormány
Így csak 2018-tól jött a következő adóemelés, majd mondhatni szabályos időközönként (2019-ben és 2020-ban is két alkalommal) tologatták felfelé a dohánytermékek jövedéki adóját. Eközben Brüsszelben, ha lassan is, de őröltek a bürokrácia malmának kerekei, így számos fórumot végigjárva az ügy végül odáig jutott, hogy az Európai Bizottság bíróság elé citálta hazánkat.
Nagy kérdés, hogy miután a kormány számára sem volt kétséges, mi lesz a vége annak, hogy a 2017 végére vállalt kötelezettségnek nem tesz eleget, miért nem lépett korábban. Ahogy az is felmerülhet,
hogyha korábban csak kisebb lépéseket tettek, akkor 2021 januárjában miért kellett két viszonylag nagy emelést meghúzni, miért nem folytatták a kisebb lépések taktikáját.
A korábbinál kicsit nagyobb mértékű adóemelés 2019-ben vagy akár még 2020 elején is sokkal kevésbé lett volna fájdalmas a fogyasztóknak, hiszen a gazdaság akkor még dübörgött. A világjárványt és az azzal járó gazdasági összeomlást persze senki sem sejtette, így a munkájukat elvesztők számára még nagyobb pofon volt a drasztikus áremelés.
Felmerül persze, hogy a magyar kormány, amely számos esetben megy szembe Brüsszellel, miért nem húzta még az az adóemelést? Ennek vélhetőleg két oka volt: egyrészt le akart zárni egy eleve "vesztes vitát", de az is közrejátszhatott, hogy a jövő évi (az előző három parlamenti választásnál sokkal szorosabbnak ígérkező) választás előtt januárban már nem tartották volna szerencsésnek egy újabb, sokakat érintő termék áremelését.
Az inflációnak is odavert az adóemelés
Ahogy fent írtuk, meg lehet magyarázni a rövid időn belül (két lépésben) végrehajtott emelést, ám ez számos hátulütővel is járt. Az egyik az infláció kérdése, hiszen már januárban is jelentős lökést adott a fogyasztói áraknak a dohánytermékek drágulása. Majd áprilisban az újabb emelés révén 9 éve nem látott magasságba szökött fel az infláció. Az áprilisban 5,1 százalékkal megugró fogyasztói árindex pedig a szavazópolgárok számára is jól érzékelhető és politikailag nehezen védhető.
Más kérdés, hogy a kormány reménykedhet abban, hogy végre valóban túl leszünk a következő hónapokban a koronavírus-járványon, és az emberek élete normalizálódik. A javuló gazdasági mutatók és az egyre kedvezőbb munkaerőpiaci adatok mellett pedig nem az inflációról fognak szólni a gazdaságpolitikai viták. Abban is lehet logika, hogy a mostani magas infláció miatt jövőre egy magas bázishoz képest könnyű lesz eredményeket felmutatni, így közvetlen a választások előtt pozitív adatokkal büszkélkedhet majd a kormány.
Az adóbevételeknek sem tett jót
A dohánytermékeket alapvetően árrugalmatlan terméknek tartják, hiszen a függők drágulás esetén is vásárolnak cigarettát. Így azt feltételezhetnénk, hogy az adóemeléssel az állam is jól jár. A gyakorlat azonban mást mutat, hiszen bizonyos költségeket már sokan nem tudnak vagy nem akarnak vállalni. Ebben az esetben pedig jellemzően három alternatív út áll a dohányosok előtt.
A legjobb, ha a leszokás mellett döntenek, ami nem csak a pénztárcájuk, de az egészségük számára is pozitív választás. Sokan fordulnak viszont ilyenkor a feketepiaci termékek felé, a harmadik módszer pedig, hogy olcsóbb dohánycikkre, például vágott dohányra váltanak. Azok közül, akik kitartottak a cigaretta mellett, a statisztikák szerint sokan "bespájzoltak", hogy az adó- és áremelések előtt valamennyivel olcsóbb termékeket szívhassanak.
Ha megnézzük a NAV jövedéki statisztikái alapján számolt forgalmat, azt láthatjuk, hogy 2020 utolsó negyedévében volt egy ilyen folyamat, hiszen miután az áremelések széles nyilvánosságot kaptak - az mfor.hu például az elsők között vezette le, hogy mennyibe fog idén kerülni egy doboz cigaretta az egyes emelések után - , sokan kezdtek el felhalmozni.
Ennek megfelelően az idei első két hónapban az eladott cigaretta esetében jelentős volt a visszaesés. Márciusban viszont ismét megugrott a forgalom, ami leginkább az április elsejére időzített újabb komoly áremelésre vezethető vissza, hiszen sokan ismét így akartak spórolni. Erre utalhat, hogy áprilisban aztán minden eddiginél sokkal nagyobb csökkenést láthattunk a forgalomban.
Az első négy hónapban összességében nagyon komoly forgalomcsökkenés volt, ami miatt a költségvetés bevételei is visszaestek annak ellenére, hogy az adó mértéke egyébként nőtt. A fogyasztóknál felhalmozott készletek persze végesek, jellemzően egy-két hónapra elegendőek, így a júniusi adatok akár irányadóak is lehetnek arra vonatkozólag, hogy a későbbiekben hogyan alakul a cigarettaforgalom (mennyien szoktak le vagy esetleg váltottak olcsóbb termékre).
Más kérdés, hogy a járványügyi korlátozások feloldásával már akár ezen a nyáron visszatérhet a turisták egy része. Ez pedig akár a dohánytermékek esetében is plusz lökést adhat a forgalomnak, hiszen korábban a Budapestre bulizni érkezők jelentős mennyiségű cigarettát vásároltak. Így ez akár a dohánytermékekből származó adóbevételeknek is lökést adhatna, és végső soron a kormány szempontjából pozitív hozadékúvá tehetné az adóemelést.
