Jair Bolsonaro maga a sátán, aki a bolygó pusztulását akarja, és csúfot űz a környezet megmentésére siető nyugati hatalmakból
- valami ilyesmi csapódhat le az egyszeri médiafogyasztóban az Amazonas-vidéki erdőtüzekről szóló híreket olvasva. Ennek van is alapja, mégpedig nem kevés, hiszen Dél-Amerika legnagyobb országában a tavalyihoz képest idén iszonyú mértékben megugrott a fakitermelés, aztán az elmúlt néhány hétben annyira megsűrűsödtek a tűzesetek is, hogy úgy érezni, a Föld tüdejének becézett erdőség egésze lángol, olyan mértékben, amire eddig nem volt példa.
Bolsonaro egyértelműen a fő alakítója volt ennek a tendenciának, hiszen eleve már olyan kampányígéretekkel jutott hatalomra, hogy megkönnyíti a farmereknek újabb termőföldek kikanyarítását a dzsungelből, miután pedig idén nyáron az általános környezetvédelmi sokkot követően rádörrent a világ közvéleménye, nem győzte minden kritikusát elküldeni a búsba, leváltani az erdőirtásokról jelentő brazil űrügynökség vezetőjét, a gyújtogatásokat pedig az így földet szerző gazdák helyett a helyi civilszervezetekre kenni. A múlt héten aztán egy pillanatra úgy tűnt, Bolsonaro meghajlik a nyugati közvélemény és az erősebb európai vezetők akarata előtt, és bejelentette, hogy az eddigi semmittevés után beveti a brazil hadsereget a tüzek megfékezésére, csak hogy aztán visszakézből utasítsa el azt a 20 millió dolláros gyorssegélyt, melyet a G7-ek ajánlottak fel neki hétfőn az oltásra.
Ez egy újabb felháborító, a bolygó sorsával játszó trollkodásnak tűnik, főleg, hogy nemrég Bolsonaro még azzal is tetézte a feszültséget, hogy kijelentette: Brazíliának nincs elég erőforrása a tüzek kezelésére. De ha közelebbről megnézzük a G7-ajánlatot, arra juthatunk, hogy akkor sem történhetett volna érdemi változás az Amazonas-vidék ügyében, ha a brazil elnök elfogadja a pénzt. Az ugyanis - bár elsőre jelentős összegnek tűnik, talán nem függetlenül a felfokozott hangulattól és a segély azonnaliságától sem -, valójában ezen a szinten tényleg csak aprópénz, amire könnyű szívvel lehetett nemet mondani, sőt, akár visszakérdezni, hogy ezt most komolyan gondolták-e.
Még egyszer: a világ vezető gazdaságai 20 millió dollárt, azaz kb. 5,9 milliárd forintot ajánlottak fel a bolygó legnagyobb erdőségének oltására. Az összeg nagyságrendjének érzékeltetéséül jöjjön egy kis demagóg összevetés olyan dolgokkal, amelyeket mindannyian jól ismerünk:
- a Netflix tavaly decemberben 100 millió dollárt (29 milliárd forintot) fizetett a Jóbarátok streamingjogainak meghosszabbításáért
- mindannyiunk jó barátja, Mészáros Lőrinc májusban 5,8 milliárd forintot adott kölcsön saját magának egyik vasutas cégén keresztül
- de ha már itt tartunk, a volt gázszerelő vagyonát pár hónapja 296 milliárd forintosra becsülték
- amivel a felcsúti nagytőkés még így is csak a világ 2057. leggazdagabb embere.
Jól látszik, hogy a nagy rössel felajánlott gyorssegély nem hogy egy nemzetközi vagyonlista-vezető, de még egy magyar sikerember szemével nézve sem túl nagy összeg, és pláne nem sok, ha a most zárolt német és norvég esőerdő-segélyekkel vetjük össze. A németek ugyanis 2008 óta évi 95 millió eurót (105 millió dollárt) folyósítanak Brazíliának környezetvédelmi - döntően az Amazonas-vidéket mentő - célokra, melyből egyelőre 35 millió eurót (majdnem 39 millió dollárt) tartanak vissza Bolsonaro Amazonas-politikája miatt, Norvégia pedig 300 millió koronát (33 millió dollárt) von meg a dél-amerikai országtól.
Hogy a G7-ek miért csak 20 millió dollárról voltak képesek megállapodni a csúcson, annak számos oka lehet. Az egyik nagyon valószínű az, hogy Donald Trumpnak nem ízlik ez az egész. A környezetvédelemre jellemzően nem adó, ellenben az ezt célzó törvényeket sorozatban lazító amerikai elnök - itt egy 83 tételes lista a már feloldott és feloldási folyamatban lévő zöldbarát korlátozásokról - a gyorssegélyről határozó megbeszélésen például ott sem volt, és Emmanuel Macron csak egy külön találkozón tudott a lelkére beszélni az ügyben. A másik oka a szűkmarkúságnak az lehet - ennél az értelmezésnél persze bejátszik a magyar körülményekből fakadó magyar pesszimizmus - , hogy a G7-ek nem akartak egyből, biztosítékok nélkül olyan összeget felajánlani, aminek már lett is volna haszna, mert attól tarthattak, hogy azt egyszerűen lenyúlják Brazíliában. Egy nagyobb segélyt valószínűleg könnyebb szívvel küldenének, ha lennének biztosítékok, hogy tényleg arra használják fel, amire az adományozók szánták.
De az a forgatókönyv is lehetséges, hogy a nagy segélyezési felindulás a G7-ek részéről is csak színjáték. Ennyi pénzt valóban visszakézből el lehet pöckölni, ami tovább élezi az ellentétet a felvilágosult Európa szerepét hozó nemzetek és a katonai diktatúrára könnyes nosztalgiával visszagondoló, bolygópusztító brazil Trump között. A helyzet további elmérgesedése a kisiskolás szintű zrikák miatt is egyre zabosabb Macronnak abszolút kapóra is jöhet, mert mint azt belengette, a környezetrombolás miatt elgáncsolhatja az EU a Mercosur-országokkal kötött szabadkereskedelmi egyezményét, melynek a lényege persze nem az lenne, hogy megbosszulja a brazil elnökön az erdőtüzeket, hanem az, hogy megelőzze, hogy a hirtelen és olcsón beáramló dél-amerikai hús- és egyéb mezőgazdasági termékek kiüssék a nyeregből a nagy európai termelőket, köztük a francia gazdákkal. Mert amúgy - és ettől az igazán ironikus ez az egész - az EU importálja a legtöbb olyan terméket, ami a brazíliai esőerdők irtásával jár.
Hogy még csípősebb legyen a helyzet, érdemes felidézni azt is, hogy bár Bolsonaro alatt tényleg borzasztóan felpörgött az Amazonas-vidéki fakitermelés - csak júliusban közel egy luxemburgnyi erdőt vágtak ki - , és egyúttal a műholdas felvételek szerint a tavalyihoz képest 85 százalékkal nőtt meg az erdőtüzek száma, több éves összevetésben legalábbis a tűzhelyzet nem annyira vészes, mint azt a közhangulat alapján el lehet képzelni. A Global Forest Watch brazíliai tűzeseteket 2001 óta összesítő, rendszeresen frissülő statisztikája szerint az elmúlt héten ugyan több mint 17 ezer tűzriasztás volt Brazíliában, de ez a megelőző évek azonos hetének adataihoz képest alacsony szám.
Az alábbi ábrán ez még jobban kivehető:
Ha átkattintunk a GFW oldalára, akkor pedig további belekattintásokkal interaktívvá, nagyíthatóvá is tehetők a grafikonok. Az adatokból az világlik ki, hogy a mostani tűzvész sehol sincs a mérések kezdete óta abszolút legszörnyűbb 2007-hez képest, amikor több mint 699 ezer tűzesetet észleltek az országban. Idén még "csak" 157 ezernél tartunk, igaz, hátra van még az évből kicsit több, mint négy hónap.
Az Amazon-vidék mindenesetre tizenkét éve sokkal jobban égett, mint most, csak akkor az messze nem kapott ilyen figyelmet a médiától, és így a világtól sem. Ma azonban, amikor a klímaváltozás hatásait már a saját bőrünkön érezzük, és a közvéleményt a klímaharc foglalkoztatja, az európai politikában pedig előretörtek a zöld pártok, egyrészt természetes jelenség, hogy a polgárok is sokkal érzékenyebbek a Föld pusztuló tüdejére, másrészt az indulatokat még feljebb lehet korbácsolni, és jelentős politikai tőkét lehet kovácsolni abból, hogy a másik oldalon egy önmagát igazi fafejű, mindenre fittyet hányó és mindenkinek beszóló macsónak mutató ember áll a frontvonalban.
Ami a bolygóval most történik, az persze távolról sem klímahiszti, mint aminek ezt az egészet a magyar kormánymédia beszélő fejei be akarják állítani, de amíg az erdőtüzek - vagy bármely más ökológiai katasztrófa - megfékezésére a nyugati világ vezetői értelmezhető összegek helyett csak ilyen csaliszagú gyorssegélyeket képesek belengetni, addig mindez nem tűnik másnak, mint egy sima, populista vs. zöld kutyakomédiának.
