A freiburgi Centre for European Policy (CEP) tanulmánya szerint a legtöbb euróövezeti tagország gazdasága jobban teljesített az euró bevezetése előtt, mint utána – mutatott rá Matolcsy György a sajtóban tegnap körbefutott cikkében. Hozzátéve, hogy az eltelt két évtizedben csak kevesen nyertek, de sokan veszítettek az euró bevezetésén.
A CEP nevű thinktank a februárban publikált, „Az euró 20 éve: győztesek és vesztesek” című tanulmányában a 19 euróövezeti tagállamból nyolcat vett górcső alá. Ez alapján jutott arra a következtetésre, hogy míg a közös pénzzel Németország jól járt, addig Olaszország és Franciaország veszített. A további öt vizsgált ország Hollandia, Görögország, Spanyolország, Belgium és Portugália volt.
Érdekes, hogy a Matolcsy-cikk alapját képező tanulmányról annak februári publikálását követően már megjelent összegzés a hazai sajtóban. Ennek ellenére azt fél évvel később, augusztus közepén az MNB-hez közel álló Növekedés.hu, majd további egy hónap elteltével, szeptember közepén a Figyelő is gyakorlatilag újként tálalta.
A vizsgálat abból a feltételezésből indult ki, hogyan alakult volna az egyes országok egy főre jutó bruttó nemzeti terméke, ha nem vezették volna be az eurót. A végkövetkeztetés az volt, hogy mindössze hárman jártak jobban a közös pénzzel: a németek közel 1,9 ezer milliárd, a hollandok 346 milliárd, a görögök(!) 2 milliárd eurós úgynevezett jóléti hatást élvezhettek azóta, hogy bevezették az eurót.
Jóléti hatás
Ezt a németek esetében a tanulmány szerzői egyrészt annak tudták be, hogy a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság idején a befektetők biztos menedéknek tekintették az országot, másrészt annak, hogy euró nélkül Németországnak masszívan fel kellett volna értékelnie a márkát, és elviselnie annak súlyos, exportromboló hatását.
A másik oldalon a jóléti szempontból két legnagyobb vesztes Franciaország (-3,6 ezer milliárd euró) és Olaszország (-4,3 ezer milliárd euró) volt. Amit a CEP szerzői azzal magyaráznak, hogy egyrészt nekik a saját valutájuk feladása miatt már nem volt lehetőségük arra, hogy a devizájukat a válság miatt leértékeljék, másrészt az is negatívan hatott, hogy elmaradtak a strukturális reformok.
A mintavétel – a 19 euróövezeti országnak kevesebb, mint a fele került terítékre, igaz, köztük a legnagyobbak, mint Németország és Franciaország is – alapján kissé túlzónak tűnik Matolcsy György következtetése, miszerint „a közös deviza szinte minden euróövezeti tag számára valamilyen szempontból csapda, és nem aranybánya, az Európai Unió tagjainak, akár bent vannak vagy sem az euróövezetben, be kellene ismerniük, hogy elhibázott stratégiai döntés volt az euró bevezetése. A dollárral vetekedő globális deviza létrehozásának szándéka nyílt kihívás volt az Egyesült Államoknak, az Európai Egyesült Államok létrehozásának víziója miatt pedig az Egyesült Államok mind nyíltan, mind leplezetten, de hadviselésbe bocsátkozott az elmúlt két évtizedben az Európai Unió és az euróövezet ellen”.
Tényleg csapdahelyzet?
„Az euró bevezetése után azonnal megugrott hosszú évekre az EU növekedési üteme, ennél jobban csak azért nem, mert az eurót használó országok saját költségvetéseikből jelentős összegeket fordítottak a később csatlakozó és fejletlenebb kelet-európai és más országok felzárkóztatására is” – reagált Pősze Lajos volt MDF-es, FKGP-s, majd jobbikos politikus, a Szerencsejáték Zrt. volt vezérigazgatója Matolcsy cikkére a Facebookon.
Meg kell találni a módját hogyan szabadítsuk ki magunkat ebből a csapdából – ezek már ismét Matolcsy gondolatai. Aki szerint „Európának fel kell adnia a fantáziálást az Egyesült Államokkal vetekedő világhatalom létrehozásáról. Az euróövezeti tagoknak lehetővé kell tenni a kilépést a következő évtizedekben, a maradóknak viszont egy valóban globális deviza létrehozásán kell munkálkodniuk”.
Azt, hogy mi lenne ez a bizonyos valuta, a hazai jegybank elnöke cikkében nem konkretizálja. Megtette ezt azonban néhány nappal korábban, az MNB első alkalommal megrendezett Eurázsia Fórum konferenciáján, ahol egy közös eurázsiai valuta szükségességét vetette fel.
Bizonytalan dimenziók
„Matolcsy György kimutatta a foga fehérjét” – kommentálta Balázs Péter lapunknak az MNB-elnök írását. A Bajnai-kormány volt külügyminisztere szerint „Matolcsy óriási lépésekkel távolodik az európai erőcentrumtól bizonytalan dimenziók irányába”.
Egy olyan eurázsiai valuta felé, „amelynek „a fejlettségbeli és az integrációhoz szükséges egyéb elvárt kritériumai ráadásul messze alatta maradnak az európai adottságoknak, arról nem is beszélve, hogy erős Németország helyett egy erős Kína jelentene komoly kihívást, és több érintett ország nyílt diktatúra” – mutatott rá továbbá Pősze Lajos.
Véleménye más, általunk megkérdezett szakértőnek is volt a jegybankelnök írásáról, csakhogy a nevük elhallgatását kérték. Ők a Matolcsy cikkében felvetett másik kritikával kapcsolatban már úgymond megengedőbbek voltak. Nevezetesen azzal, hogy a jegybankelnök azt írta, „két évtizeddel az euró bevezetését követően még mindig hiányoznak a globális deviza sikeréhez szükséges alapfeltételek: az egységes államszervezet, az euróövezet bruttó hazai termékének legalább 15-20 százalékát lefedő közös költségvetés, a közös euróövezeti pénzügyminisztérium és az annak vezetésével megbízott pénzügyminiszter”.
Vannak hibák
Azt Balázs Péter is elismerte, hogy az euróövezet valóban nem tökéletes, hiszen hiányzik a „fiskális lába”. Egyúttal azonban emlékeztetett: az Európai Unió fontos időszak előtt áll, hiszen hamarosan megalakul az új Európai Bizottság, amely – a többi uniós intézménnyel együttműködve – az új uniós költségvetéssel 6-7 évre lerakja az EU jövőbeni alapjait. „Ennek a gravitációs centruma az euróövezet lesz. Miközben ez a kemény mag húzza előre az integrációt, Matolcsy György távolodik tőle” – mondta a volt uniós biztos. Szerinte ez a stratégia nem Matolcsy találmánya, hanem Orbán Viktor miniszterelnök állhat mögötte.
Pősze úgy véli, kétségtelenül van gond a termelékenységgel és a hatékonysággal, de szerinte ahhoz, hogy Európa utolérje az Egyesült Államokat, elsősorban egységes piac kell, amelynek alapvető feltétele a közös pénz is. Szerinte a gazdasági integráció nem az euró bevezetése miatt nem haladt, hanem a tagállamok egy részének, főleg a 2004 után csatlakozottaknak (elsősorban a magyarok, lengyelek, csehek) a politikai fenntartásai miatt, ráadásul az eurózóna államai azt is érzékelték, hogy Kelet-Európa tényleges lemaradása 70-90 éves hozzájuk képest.
Balázs Péter szerint az eurózónának még szorosabb együttműködésre lenne szüksége. Ugyanakkor úgy véli, az övezet sokat fejlődött a 2008-as pénzügyi válság nyomása alatt, és sokkal erősebb most, mint akkor.
Matolcsy cikkét egyébként számos híroldal szemlézte szerte a világon, az erősen EU-szkeptikus brit Daily Expresstől és a Telegraphtól kezdve az amerikai CNBC-n át tajvani és kínai hírportálokig.
Matolcsy a közös deviza bevezetését megalapozó elhibázott döntés valódi gyökerét tulajdonképpen egy, Franciaország által állított kelepcének tartja. Szerinte a német újraegyesítés idején Franciaország elnöke Francois Mitterrand, Németország befolyásának növekedésétől tartva úgy gondolta, hogy Európa „németesítésének” megelőzéséhez elég lesz a németeket rávenni a német márka feladására. Helmut Kohl német kancellár pedig a javaslatot az „egyesülés árának” tekintette, és bele is egyezett.
Politikai alkuk
Egy ilyen horderejű lépéshez, mint egy egységes fizetőeszköz bevezetéséhez, kétségtelenül jelentős politikai alkuk szükségeltetnek. „A franciák tartottak a német márka erejétől, ezért akartak több beleszólást az európai pénzügyekbe. Cserébe viszont támogatták Kohl merész tervét, aki a német egység kancellárjaként vonulhatott be a történelembe” – írta már meg Forgács Imre, a Millenium Intézet tanácsadó testületi tagja egy két éve megjelent írásában.
Pősze szerint egyáltalán nem volt cél Németország megerősödésének megakadályozása, sőt, Franciaországnak is jól jön az erős német gazdaság, amely nélkül nincsen EU. A politikus úgy véli, a globális versenyben egyedül a közös piac és a gazdasági integráció tudja garantálni, hogy Európa ne szakadjon le a világtól.
Az Európai Központi Bank napokban beiktatott új elnöke, Christine Lagarde pedig szeptember elején azt mondta, az euró a legkézzelfoghatóbb jele az európai integrációnak, s a maastrichti egyezményre hivatkozva kijelentette, a 7 euróövezeten kívüli tagország csatlakozása előbb vagy utóbb, de elvárt.
Éles váltás
Jó két éve Nagy Márton, az MNB alelnöke is még elképzelhetőnek tartotta az euró magyarországi bevezetését. Igaz, nem a meglévő kritériumok mentén, hanem újakkal, olyanokkal, amelyek teljesítésével a csatlakozás előtt álló ország fejlődési pályája az eurózónán belül is töretlen maradhat. Bár Varga Mihály egy nyár eleji interjúban hangsúlyozta, Magyarország 2022-re teljesíteni fogja az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti feltételeket, a pénzügyminiszter májusi sajtótájékoztatóján elismerte, az uniós pénz bevezetése egyelőre még messze nincs napirenden, noha optimistább Matolcsy György jegybankelnöknél, aki szerint "ez a pillanat csak évtizedek múlva jöhet el".
Érdemes felidézni, hogy az Eurobarométer idén júniusi felmérése szerint Magyarországon a megkérdezettek 66 százaléka támogatja a közös fizetőeszköz bevezetését, ez az arány egy évvel korábban még 59 százalék volt. Mintegy 70 százalék vélte úgy, hogy az egységes valuta kedvező hatást fejtett ki azokban az országokban, amelyek már áttértek a használatára. A válaszadók 56 százaléka szerint az euró bevezetése kedvező következményekkel járna a hazája számára, s 59 százalék azok aránya, akik szerint a csatlakozás pozitívan hatna a saját életükre.
