A hét elején több fontos információval gazdagodtunk. Kedden reggel kiderült, hogy tavaly 0,7 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság, ami igencsak gyenge teljesítmény ahhoz képest, amit a kormány várt. A 2023-as év első felében még 1-1,5 százalékos bővülést várt a kormány, majd ahogy haladtunk az év vége felé, ez a növekedés Orbán Viktor szavai szerint „plusz nullára” olvadt. A visszaesés önmagában sem túl szívderítő, ám ha hozzávesszük, hogy ezt a költségvetés óriás túlköltekezése mellett sikerült elérni, az már igencsak figyelmeztető jel.
Azért is, mert az idei évre jóval kisebb hiánnyal számol a kormány, igaz a költségvetési törvénybe szereplő 2,9 százalékos GDP-arányos rátát két hónap után elengedték, és hétfőn a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) hagyományos gazdasági évnyitóján már Varga Mihály 4,5 százalékos deficitről beszélt. Ennek persze az a prózai oka, hogy ha a tavalyi 6,5 százalékos hiányt egy év alatt faragná le a kormány 2,9 százalékra, az a magyar gazdaságtörténet egyik kiemelkedően magas megszorítását eredményezné, amit a lakosság előző évi brutális fogyasztáscsökkenését követően egy választási évben (önkormányzati és európai parlamenti) politikai öngyilkosság lenne felvállalni.
A gyenge forint a boltokban is meglátszik majd
A kormány tehát csak mérsékeltebb módon kívánja visszafogni a túlköltekezést, ami viszont az egyensúlyt preferáló befektetőknek aligha tetszik. De vélhetőleg a hitelminősítők sem lesznek oda ezért és félő, hogy tovább romlik hazánk adósságbesorolása. Mindez pedig a lakosság számára többek között a forint árfolyamában is kézzelfoghatóvá válik, nem véletlenül láttuk már hétfőn délután is 396 feletti euró árfolyamot. A gyenge forint pedig nemcsak azok számára jelenthet gondot, akik például a nyári szünetben külföldre utaznának, hanem mindenkinek, hiszen az árak például az üzemanyagok emelkedésén keresztül növekvő szállítási költségek miatt növekedni fognak. Az importált termékek pedig az árfolyam változása miatt is nyilvánvalóan drágulni fognak, nagyon nehéz elképzelni, hogy a kereskedők az extraterhelések (így a 4 százalékos kiskereskedelmi különadó) mellett lenyelnék ezt a veszteséget.
Ugyan év elején a minimálbér és a garantált bérminimum jelentősen növekedett, ám ezek reálértéke gyorsan olvadhat, ha az infláció ismét lendületet vesz. A gazdaságpolitika szempontjából ráadásul hiába fog a Központi Statisztikai Hivatal esetleg alacsony(abb) inflációs értékeket publikálni, a helyzet az emberek fejében és azon fog eldőlni, hogy van-e pénz a tárcájukban vagy nincs. Ha nincs elkölthető pénzük, például azért, mert az általuk fogyasztott termékek ára megnő, akkor a kiskereskedelmi forgalom aligha fog olyan mértékben növekedni, ahogy azt a kormány reméli. A tavalyi évben a rendszerváltozás utáni egyik legnagyobb fogyasztáscsökkenését láthattuk, ahonnan szinte biztosan lesz valamekkora visszapattanás, ám ennek mértékét akár a romló várakozások is visszafoghatják. Nem véletlen egyébként, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt két évben rendszeresen foglalkozott a lakosság inflációérzékelésével és azt is folyamatosan hangsúlyozták, hogy kulcsszerepe van az infláció letörésében annak, hogy a várakozások csökkenjenek. Így amikor a kormány bevezette az alaptermékekre vonakozó árstopot, az intézkedéstől vélhetőleg sokkal inkább várták azt, hogy az infláció érzékelése változik, mint azt, hogy ezzel valóban sikerülhet megtörni a fogyasztói árak vágtatását.
Megint gond lesz az áfával?
Mindez azt jelenti, hogy egy további forintgyengülés könnyen megtörheti a fogyasztás utóbbi hónapokban tapasztalt lassú visszaépülését. Ami több okból is problémát jelenthet. Mindenekelőtt azért, mert tavaly a magyar lakosság Európa szegényházába került, a korábban évtizedekig kiröhögött románoknál is magasabb volt az életszínvonal, mint nálunk. A magyarok csupán a bolgároknál tudtak többet fogyasztani, és ha idén nem lesz látványos változás, akkor a legszegényebb uniós országgá válhatunk.
A mérsékelt fogyasztásnak van másik mellékhatása is. A költségvetésben jelentősen növekvő kiskereskedelmi forgalommal és ezen keresztül komoly áfabevétel-növekedéssel számol a kormány. A tavalyi hiánynál a bevételi oldalt ez a tétel (vagyis a vártnál sokkal alacsonyabb áfabefizetés) roppantotta meg, talán nem kell ecsetelni, hogy akár gazdasági, akár politikai szempontból milyen nehézségeket okozna ennek megismétlődése. Ha az egyébként is túlköltekezésre kalibrált költségvetési hiány még jobban elszállna, az szinte biztosan visszaköszönne a forint árfolyamában is, ami tovább tolná lefele a megkezdett negatív spirálon a gazdasági folyamatokat.
Hogyan alakulhat a GDP?
Az elszegényedő lakosság és költségvetési hiány növekedése mellett van egy harmadik veszélyes mellékhatás is. A kormány ugyanis látszólag mindent egy lapra feltéve szeretne látványos gazdasági növekedést elérni. Arról lapunk is számos alkalommal írt, hogy önmagában a GDP-növekedés a lakosság szempontjából nem feltétlenül érzékelhető. Főleg, ha a bővülés, ahogy amiatt sok szakértő aggódik, úgy keletkezik, hogy külföldi befektetők vendégmunkásokat alkalmazva termelnek, majd a nyereséget repatriálják, vagyis például osztalékként kifizetve hazaviszik.
Az idei évre a Pénzügyminisztérium 3,6 százalékos bővülést vár, a kormány mostani gazdasági irányítója, Nagy Márton ugyanakkor még ennél is többet. Tény, hogy a kedden publikált gyenge GDP-adat, vagyis a 2023-as visszaesés erősíti a valószínűségét ezek teljesülésének, hiszen egy alacsonyabb szinthez viszonyítva könnyebb elérni ezt. (Ez az úgynevezett bázishatás, ami például az infláció növekedési ütemének visszaesésében nagyon nagy szerepet játszott.) Ugyanakkor még a 3,6 százalékos növekedés is az egyik legnagyobb lenne az Európai Unióban, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi fogja így felhúzni a GDP-t. Az látszik ugyanis, hogy a hosszú éveken át a növekedés motorjának számító exportorientált ipar tavaly az év végéhez közeledve hullámvölgybe került, és tekintve a német gazdaság nehézségeit, nem valószínű, hogy rövid távon ebből sikerül majd kimászni. Igaz, hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi is folyó autóipari és akkumulátorgyártási nagyberuházások a második félévtől olyan új kapacitásokat teremtenek, amelyek érdemben növelik a kibocsátást. A mostani ismereteink alapján éves szinten ugyanakkor ez még kevés lehet.
Az ipar mellett a szolgáltatások exportja is rendre húzóágazat, amelynek ráadásul a gyenge forint elvileg még jót is tesz. Csakhogy itt évek óta komoly viharfelhők vannak, hiszen rég elfogytak a munkát kereső, nyelveket beszélő szakemberek, a magyar fizetőeszköz tovább gyengülése pedig kiválthat olyan hatást, hogy még többen mennek külföldre dolgozni. Tekintve, hogy az elmúlt hónapokban már a szolgáltatások húzták az inflációt, ha a forint esését ezeknek az embereknek a fizetésben kompenzálják, az a magyar infláció további növekedéséhez járulhat hozzá.
Tekintve, hogy tavaly a mezőgazdaság felülteljesítő volt, és a gabonaárak az utóbbi időben jelentősen csökkentek az európai piacon, itt sem várható érdemi hozzáadott érték, sőt, inkább lefele fogja a szektor a GDP-t húzni.
Ha a csökkenő költségvetési hiányt vesszük, akkor az feltételezhető, hogy az állami beruházások nem fognak érdemben növekedni, ráadásul a viszonylag magas nominális kamatok miatt a magánberuházások esetén is erős kérdőjelek vannak a növekedést illetően. Ahogy arról korábban írtunk, természetesen lehet olyan forgatókönyv, amely szerint az MNB-t „veszik rá” agresszív kamatvágásokra, vagy a kormány a jegybankot valahogy kikerülve vezet be kedvezően árazott hiteltermékeket, ám ezek a végén szinte biztosan további forintgyengülést eredményeznek, ami megint csakegyfajta „ördögi körbe” löki a magyar gazdaságot.
A szolgáltatások és az ipar mellett a GDP növekedésében a belső fogyasztás bővülésének kellene idén kiemelt szerepet játszania, ahhoz, hogy teljesüljenek a kormányzati várakozások. Fentebb ugyanakkor éppen azt fejtettük ki, hogy a forint gyengülése és az infláció megugrása (vagy önmagában az ilyen várakozások felerősödése) is gyengébb fogyasztást eredményezhet. Ami végső soron azzal jár majd, hogy a gazdasági növekedés alacsonyabb lesz a vártnál. Ami politikai károkat is okozhat, ha ez közben a lakosság számára érzékelhető inflációval párosul.
