2022 őszén már-már pánikszerű reakciót váltott ki a forint gyengülése, jelentős lakossági forrás keresett menedéket euróban. Más kérdés, hogy a 433 forint feletti euróárfolyam a megugró energiaimport és általában az infláció miatt is kifejezetten káros volt, így a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nagyon határozott kamatemelést hajtott végre. A jegybank által akkor az alapkamat mellett bevezetett irányadó ráta (egynapos jegybanki betétek kamata) majd egy évig megmaradt és csak 2023. szeptember végén ért össze ismét a kettő szintje.
A nominálisan magas irányadó kamat már tavaly tavasszal komoly támaszt adott a magyar fizetőeszköznek, hiszen komoly kamatkülönbözet alakult ki akár az euróval, akár a régiós devizákkal szemben. Ennek köszönhetően a 370-es szintig erősödött a forint. Tovább azért nem tudott, mert a mérleg másik serpenyőjében akkor még ott volt az inflációs többlet. Amikor pedig az infláció csökkenésével egyre komolyabb reálkamat alakult volna ki, akkor közbelépett az MNB és elkezdte vágni az alapkamatot.
Megbillent a forint
Úgy tűnt, hogy a 75 bázispontos csökkentésekkel sikerül azt a mértéket is eltalálni, ami összhangban van a piaci szereplők várakozásaival. Ennek köszönhetően tavaly április elejétől az idei év január közepéig egy viszonylag szűk, nagyjából 5 forintos sávban, 375 és 380 között mozgott a forint az euróval szemben. Az utóbbi hetekben viszont valami eltört, s a kurzus 385 és 390 közé került. Ráadásul egyes adatok és kormányzati megszólalások és intézkedések hatására fel is szúrt néhányszor az árfolyam 390 fölé.
A fentiek miatt az MNB a legutóbbi kamatdöntő ülésén kénytelen volt mértéktartóbb álláspontot képviselni, az elemzők által várt 100 bázispont helyett csak 75-tel csökkentettek. Indoklásukban meg is említették a döntést megelőző napok devizapiaci turbulenciáját, vagyis, hogy érezhetően gyengült a forint. Ugyanakkor látszik, hogy a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a ma még (a mandátuma 2025. március eleji lejáratáig biztosan - a szerk.) Matolcsy György kormányozta jegybank céljai ellentétben állnak egymással és rövid távon aligha lehet ezt feloldani. Ennek pedig könnyen lehet, hogy végül a forint issza meg a levét és akár 400-as vagy azt meghaladó kurzust is látunk a következő hónapokban.
Mi áll a háttérben?
Az MNB elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, vagyis az infláció elleni harc. Amennyiben a drágulás a jegybanki toleranciasávban van (ez 3 százalékos infláció plusz-mínusz 1 százalékot jelent), akkor más célokat is "felkarolhat". Így a gazdasági növekedés támogatását, ahogy azt korábban akár a Növekedési Hitelprogramok (NHP), akár a Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében tették. Ugyanakkor 2022 óta egyértelművé vált, hogy az importált infláció is jelentősen hat a hazai árszínvonalra, ez pedig leginkább stabil árfolyammal orvosolható. De fontos azt is kiemelni, hogy számos olyan kutatás van, amely arról tanúskodik, hogy a gyenge árfolyam csak erősen korlátozott ideig jelent versenyelőnyt az exportra dolgozó piac szereplők számára. Ha ezt nem váltja fel a hatékonyság javulása, a versenyképesebb működés, akkor a folyamatos leértékelődés egy idő után nem segítség, hanem kényszerpálya lesz. Aminek viszont az árát a magasabb inflációban "kamatostól kell megfizetni". Nem véletlen, hogy míg korábban az MNB sem idegenkedett a folyamatos csúszó leértékeléstől, az utóbbi egy évben már egyértelműen a stabil fizetőeszközért száll síkra.
A másik oldalon az NGM a minél nagyobb növekedésben érdekelt. A tárcavezető nem rejtette véka alá, hogy ő továbbra is az úgynevezett magasnyomású gazdaságpolitikát képviseli, amikor csúcsra járatják a gazdasági bővülést. Ennek oltárán a minisztérium akár a forintot, akár az egyensúlyt is hajlandó beáldozni. Nagy Márton többször beszélt arról, hogy a költségvetési törvényben ugyan az idei évre 2,9 százalékos hiánnyal terveznek, ám ezt nem kellene kőbe vésni és az államnak akár nagyobb hiányt is fel kell vállalnia, hogy stimulálja a gazdaságot. (Számos kritikus szerint ez addig tudott Magyarországon működni, amíg voltak parlagon heverő erőforrások, így például alacsony volt a foglalkoztatottság és magas a munkanélküliség. Amint ezekből hiány lett, a plusztámogatás nem extranövekedésben, hanem magasabb inflációban ölt testet.)
Az már gyakorlatilag az év elején eldőlt, hogy a tervek ellenére a hiány 3 százalék felett lesz majd idén, erről a pénzügyminiszter, Varga Mihály is beszélt. Ugyanakkor az NGM-nek azzal is komoly problémája van, hogy az év végén a bázishatás és a Központi Statisztikai Hivatal által alkalmazott, néha nehezen megmagyarázható módszerek (legyen szó a háztartásienergia-árak számításáról, vagy a januárban növekvő, de a statisztikusok szerint csökkenő üzemanyagárakról) miatt csökkenő infláció következtében jelentős reálkamat alakult ki. Nagy Mártonék ezt drasztikusan, míg az MNB csak nagyon óvatosan szeretné lefaragni. Az NGM első embere egy nyilatkozatában például a hitelek kamatát úgy csökkentette volna, hogy az évtizedek óta alkalmazott bankközi kamatláb (bubor) helyett a diszkont-kincstárjegyek hozamát vette volna alapul. (Ezt részben az MNB, de inkább a hitelminősítők felhördülése miatt végül elvetették.) Ugyanakkor Nagy Márton mindenképpen szeretné, hogy a hitelezés ismét dinamikusan növekedjen, ami a várakozása szerint belökné a gazdaságot is. Csakhogy a hitelpiacon a mostani kamatok mellett inkább kivárást láthatunk.
400 forintos eurót hoz Nagy Márton?
Az NGM ennek ellenére komoly nyomás alatt tartja az MNB-t, és azt szeretné elérni, hogy az alapkamatot tempósabban csökkentsék, vagy találjanak olyan alternatívát, amely révén a kormány tud olcsó hitelt önteni a piacokra. Az előbbi az elmúlt napok után erősen kérdésesnek tűnik, a nemzetközi környezet ismét kedvezőtlen fordulatot vett. Az Egyesült Államokban ugyanis a múlt héten publikált adatok szerint, mind az infláció, mind a termelőiár-index a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. Emiatt a korábban már-már fixnek gondolt márciusi kamatvágás esélye minimálisra apadt. A magasabban maradó dollárkamatok pedig gyakorlatilag minden jegybank mozgásterét szűkíti, amelyik nem akarja nehéz finanszírozási körülmények közé lökni országa gazdaságát.
A költségvetés által a gazdaságba pumpált pénznek az elmúlt évek fájdalmasan magas hiánya szab határt. Tavaly például valószínűleg hosszú évek egyik legmagasabb hiányát sikerült összehozni, Nagy Márton egy podcastban ugyanis 6,5 százalékos GDP arányos hiányról beszélt. A "fű alatti" kamatcsökkentés pedig más szervek, így akár az EU, akár a hitelminősítők nemtetszését válthatja ki. Ennek ellenére meglepő lenne, ha Nagy Márton nem találna valamilyen módot arra, hogy mérsékelje a hitelkamatokat, ám ez egyértelműen a forint további gyengülésével fog járni.
Az euró-forint keresztárfolyam már egy ideje kacérkodik a 390-es szinttel, és ezen akár belföldi, akár valamilyen nemzetközi történés könnyen átlökheti. Ha ez bekövetkezik, akkor technikailag a 395, majd a 400 lehet ellenállás. Az árfolyamok napról-napra ugrálnak, ám a mostani trendek alapján nagyobb a valószínűsége a 400 forintos árfolyamnak, mint a 380 alattinak.
