A Wall Street Journal cikkében megszólaló Zhang Jianlo építkezésein régen csak férfiak dolgozhatnak, azonban az idők megváltoztak, és a Chifeng városi üzletembernek is alkalmazkodnia kellett, így napi 160 jüanos bérért már nőket is alkalmaz – igaz, fizetésük ötöde a férfiak számára kifizetett összegének. A vállalkozó mindazonáltal kifejezetten elégedettnek tűnik új munkavállalóival, akik elmondása szerint
keményen dolgoznak és keveset panaszkodnak.
Zhang története egyáltalán nem egyedi, az ázsiai óriás egész területén egyre gyakoribbá válik azt, hogy a nők végzik el a legnehezebb munkákat is, így például az építőmunkások, a vonatsín-karbantartók és a kamionsofőrök közt is jelentősen nőtt létszámuk. Az érintett, több mint 90 millió vidéki nő a társadalmi átalakulás előfutára Kínában, hiszen a jelentős humán erőforrás hiánnyal küzdő kínai munkaerőpiacon egyre több állást tudnak betöltetni. Bár egyelőre kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik, azt nem lehet elvitatni, hogy a tradicionális kínai társadalomban sokszor csak a gyermekneveléssel és az elöregedő szülők ápolásával foglalkozó csoport számára új dimenziók nyíltak meg, hiszen önálló jövedelmüknek és munkahelyi rugalmasságuknak köszönhetően függetlenebbé válnak.
Hszi Csinping elnök az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy az elmaradottabb vidéki régiókat felfejlessze, a kormányzati törekvés pedig az eddig munkahiányos területekre is új állásokat hozott. Így azok, akik egykor több ezer mérföldekre költöztek csak azért, hogy dolgozhassanak, most nem szorulnak ilyen extrém megoldásokra.
Az emberi erőforrás hiánya egyáltalán nem újkeletű probléma Kínában, az egykepolitika hatásai az idén tavasszal készült népszámlálásban is élesen megjelentek, hiszen az állampárt a több évtizedes mélypontra kerülő népességnövekedési ütem mellett az elöregedő munkaerő problémájával is szembesült.
A munkaképes korú, 15 és 59 év közötti emberek száma a csúcsot jelentő, a 2011-es 925 millió óta gyorsan csökken, ekkor a népesség mintegy háromnegyedét tették ki, ez az arány becslések szerint 2050-re 50 százalék körülire csökkenhet. A kormány a krízist az egykepolitika visszafordítása mellett a nyugdíjkorhatár emelésével kezelné. A jelenleg férfiak számára 60, a nők számára 50 éves kornál meghúzott határvonal a világ egyik legalacsonyabbja, azaz ez a döntés biztosan könnyítené a munkaerőpiaci helyzetet, valamint csökkentené a terhet a nyugdíjrendszeren is. A kormány által nemrég készíttetett kutatás arra az eredményre jutott, hogyha a jelenlegi rendszert nem változtatják meg, akkor 2036-ra kifogyhat az állami nyugdíjalap.
Laptársunk, a Privátbankár.hu korábban részletesebben is foglalkozott azzal, hogy az évtizedeken keresztül meghatározó egykepolitika mekkora károkat okozott a jelenlegi Kína társadalmi felállásában. Részletek.
Közel 9,5 millió nő dolgozott építkezéseken a 2018 végén készített felmérés szerint, ez a 2004-es adathoz képest 4 százalékos emelkedés. Sarah Swider szociológus a 2000-es évek eleje foglalkozik a kínai nők építőipari elhelyezkedésének témakörével. Mint mondta, a nők szerepe igazán akkor vált jelentőssé, mikor a hirtelen kialakuló építkezési és fejlesztési hullámban a cégek egyszerűen nem találtak elég férfi munkavállalót, így kénytelenek voltak egy új erőforráshoz nyúlni.
Nők a nehéziparban - az árnyoldal
Bár a hivatalos adatokban szereplő közel 9,5 millió fős létszám sem kevés, a szakemberek azzal számolnak, hogy valójában az építési munkákat végző nők száma magasabb, ugyanis sokakat közvetítőkön keresztül, idénymunkásként alkalmaznak. Ez pedig több veszélyt is magával hordoz.
A Buffalo Egyetem szociológusa, Yige Dong például arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők átmeneti foglalkoztatása sokszor valójában a munkaügyi szabályok kijátszására szolgál. A részfoglalkoztatottak vagy idénymunkások esetében ugyanis a cégeknek a hatályos törvények szerint nem kell olyan szigorú biztonsági előírásokat alkalmaznia, vagy éppen veszélyességi pótlékot nyújtania.
Bár sok szempontból komoly előrelépések történtek az elmúlt időszakban (példaul a munkásnők számára egyre több helyen alakítanak ki saját fürdőszobát és lakókörletet), a hagyományos társadalom káros beidegződései így is megjelennek. Amellett, hogy még mindig gyakoriak a szexuális zaklatási ügyek, a mindennapi feladatok elvégzése mellett a férfi dolgozók elvárják, hogy kolléganőik mossanak és főzzenek rájuk úgy, hogy az átlagos tendencia alapján a férfiak kétszer annyit keresnek az építkezéseken és más nehézipari munkakörökben.
Nincs olimpia a munkás kínai nők nélkül
A legtöbb kínai nő továbbra is főleg a szolgáltatószektorban és a vendéglátásban dolgozik, ugyanakkor azt, hogy a munkaerőpiaci átalakulás mennyire széles körű, mi sem mutatja jobban mint, az, hogy jelenleg is épülnek az új csarnokok a 2022-es pekingi téli olimpiai játékokhoz. A gyorskorcsolyázók majdani versenypályájának építkezésén a munkások nagyjából harmada nő, ez óriási emelkedés az elmúlt évekhez képest.
A jövő tehát megérkezett a súlyos demográfiai gondokkal küzdő Kínába a munkásnők képében. A labda most a Kínai Kommunista Pártnál van, hiszen bár átmeneti megoldásként működőképesnek látszik az asszonyok megjelenése a nehéziparban, azt senki sem gondolhatja, hogy egy olyan modell, amelyben az egyenrangú munkát végző emberek egy része jelentősen többet keres csupán a neme miatt, hosszútávon is fenntartható lehet majd.
(WSJ)
