Látványosan bővült 2024-ben is a hazai napenergia-kapacitás. Ennek keretében mind a háztartási méretű kierőművek (HMKE-k – ebbe a kategóriába az 50 MW-nál kisebb névleges teljesítőképességű erőműveket szokták sorolni), mind az iparinapenergia-termelő kapacitások dinamikusan növekedtek. Értelemszerűen a kis- és nagyobb méretű erőművek száma is folyamatosan emelkedett. Így az év végére a hálózatba kötött háztartási méretű erőművek száma megközelített a 300 ezer darabot, vélhetőleg a szigetrendszerűekkel együtt a lélektani érték felett van immár a hazai rendszerek száma.
Hogy ilyen mennyiségű rendszertulajdonosnak már érdemi politikai súlya van, az persze nem teljesen újkeletű. 2023-ban, amikor az Energiaügyi Minisztérium egy tollvonással felül akarta írni a korábbi szabályokat, olyan felhördülés támadt, ami meghátrálásra kényszerítette a kormányt. A már meglévő rendszerek tulajdonosait akkor nem sújtották a szaldós elszámolási rendszer azonnali megszüntetésével, ehelyett mindenki számára a telepítéstől számított tízéves időszakot biztosítottak.
Ha visszamenőleg nem is, de előretekintve viszont módosultak a jogszabályok. Ami azt jelentette, hogy aki 2023-ban engedélyt kapott, az még a viszonylag kedvező megtérülést biztosító rendszer igénybevételére jogosult. A nagy kérdés így az volt: azt követően, hogy várhatóan az év első felében megvalósulnak ezek az engedélyt kapott projektek, mi lesz a piaccal. Előzetesen ugyanis a szakértők egyértelműen komoly visszaesést valószínűsítettek, mivel a szaldó elszámolást (amikor csak a megtermelt és elfogyasztott áram különbözetét kell a fogyasztóknak kifizetni) váltó bruttó elszámolásnál – a jelenlegi árrendszer mellett – közel 20 éves megtérüléssel lehetett számolni. Ez pedig (uniós vagy állami) támogatások nélkül túl hosszú idő arra, hogy pénzügyi szempontból racionális döntés legyen a napelemek telepítése.
Ezzel persze a döntéshozók is tisztában voltak. Így a 2024-ben futó Napenergia Plusz Programban a támogatás keretében nemcsak napelemeket lehetett beszerezni, hanem az előírások szerint tárolókapacitással (akkumulátorral) kiegészített rendszerek kiépítésére volt lehetőség. A pályázat élénk érdeklődés mellett indult, így kibővítették a forrásokat, és közel 21 ezer háztartási erőmű valósulhat meg (illetve ez részben már meg is történt). Pozitívum, hogy valószínűleg a jövőben is lesznek források a lakossági zöldenergia támogatására. 2025-ben például a Vidéki otthonfelújítási program és egy energetikai korszerűsítési program keretében is kedvező megtérülés mellett építhet ki a magyar lakosság napelemes rendszereket.
A pályázatok ugyan segítettek abban, hogy a lakossági piac ne omoljon össze, ám az is kiderül az adatokból, hogy a megváltozott elszámolási feltételek mellett tényleg csak a pályázati forrásokból megvalósuló beruházásokra lehet számítani. Ezt támasztja alá, hogy míg 2022-ben és 2023-ban is 800 MW-ot meghaladó mértékű volt a HMKE-kapacitás növekedése, addig tavaly csak nagyjából 340 MW-os volt a bővülés.
Az ipari méretű erőműveknél nem tört meg a lendület
Ha a piac elmúlt években látott bővülését nézzük, akkor a lakossági napelemes rendszerekhez képest sokkal kiegyensúlyozottabb növekedést láthattunk az ipari méretű erőműveknél. Az ilyen kapacitások bővülése ugyanis az utóbbi három évben kis kilengést mutatott, és 700-800 MW kapacitásnövekedést láthattunk 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is.
Ahol a leglátványosabb növekedés volt, az a nagy iparvállalatok beruházásai, a saját célra termelő erőművek (SCTE), az ilyen kapacitások ugyanis az elmúlt évben közel megduplázódtak. Ezeknek az erőműveknek az a különlegessége, hogy olyan ipari méretű erőműveket takarnak, amelyeket nagy ipari létesítmények mellé telepítenek. Ezek az SCTE-ek kizárólag az adott gyár igényeit igyekeznek lefedni, a megtermelt energiát nem táplálják be a közműhálózatba. (Ez az egyik oldalról okozhat veszteséget, például hétvégén, vagy karbantartási időszakokban, a konstrukció előnye viszont, hogy a cégek megspórolják a rendszerhasználati díjat.) Ha fajlagosan nem is, arányaiban a következő években is ezen erőműtípusoknál lehet a legnagyobb a növekedés, hiszen számos vállalat épít ki a közeljövőben ilyen kapacitásokat. A Mol például korábban bemutatta az ilyen irányú beruházási terveit, de a korábbi sajtóhírek és pletykák szerint a Magyarországra települő kínai akkumulátor- és autógyártók is gigantikus beruházásokat terveznek. Ezek a vállalatok a termelés ellátása érdekében összességében 2000-2500 MW naperőművi kapacitást terveznek. Ez döbbenetes szám, hiszen összességében ezek az SCTE-k nagyjából a tervezett Paks II. atomerőmű kapacitásával érhetnek fel.
A hálózatfejlesztés és a tárolás kulcskérdés lesz
Bár a fent említett SCTE-k nem terhelik az elektromos hálózatot, az ipari és háztartási erőművek igen. Korábban éppen erre – az elektromos hálózat kapacitásproblémáira – hivatkozva vezetett be a kormány a napelemek telepítésére átmeneti korlátozást. Szerencsére az elmúlt két évben végrehajtott hálózati fejlesztéseknek köszönhetően a megtermelt energia továbbítása megoldott, a hálózati kapacitások növekedése tudta tartani a lépést a termelői oldal bővülésével.
Az áram továbbítása ugyan megoldott, ám ez nem azt jelenti, hogy nincsenek más problémák. Ahogy cikkünk elején említettük, a magyar megújulóenergia-termelés szinte csak a napelemes rendszerekre támaszkodik. Így egyik oldalról pozitívum, hogy a napenergiás rendszerek a belföldi áramtermelés negyedét adták 2024-ben. Ez a 25 százalékos szint, a legmagasabb az EU-ban, így az tavaly meghaladta a 22 százalékos görög és a 21 százalékos spanyol mutatót az Ember független klímakutató intézet jelentése szerint. Az uniós átlag egyébként napenergia esetén 11 százalék volt, ugyanakkor közösségi szinten a nap és a szélenergia együttesen az áramtermelés 29 százalékát tette ki, míg Magyarországon még a kiemelkedő napelemes termeléssel sem érjük el ezt az összesített arányt.
Amiatt pedig, hogy „egy lábon állunk”, jelentősen, háromszorosára nőtt azon órák száma a tavalyi évben, amikor a villamos energia tőzsdei ára a nullánál nem nagyobb. Ráadásul a 306 órát követően általában az árak az átlagnál jóval magasabbra szöktek fel, ami energiabiztonsági és gazdasági szempontból is rámutat az energiatárolás fontosságára.
Ennek érdekében is láttunk konkrét lépéseket, hiszen a tavalyi évben is komolyan növekedett az akkumulátoros tárolás. Igaz, ezek a kapacitások elsősorban arra nyújtanak megoldást, hogy napi viszonylatban ki lehessen egyenlíteni a termelés és a fogyasztás közötti különbségeket. Ennek érdekében több százmilliárd forint értékben indultak a tárolási kapacitás bővítését szolgáló pályázatok. Így reális lehet az a célkitűzés, hogy az évtized végére a tárolókapacitás elérje az 1 gigawattot.
