Szereti a készpénzt a magyar. A hazai cash-állomány a 2008 őszén kirobbant válságot követően kilőtt. Míg 2007 végén még 2 ezer milliárd értékű fizetőeszközt tartottunk magunknál, addig az MNB ma megjelent adatai szerint ennél már három és félszer többet, közel 7 ezer milliárdot. Hogy ezt el tudjuk helyezni: a forgalomban lévő készpénz 2007-ben a GDP 9 százalékát érte el, 2019 végén azonban már a 15 százalékát. S ha az idén bejön a Pénzügyminisztérium prognózisa és a gazdaság a koronavírus-járvány hatására 3 százalékkal visszaesik az előző évhez képest, akkor az ez arány még tovább, akár 16 százalékra nőhet.
Mindez azt jelenti, hogy a készpénz sokkal jobban bővült, mint a GDP.
Magyarországnál magasabb GDP-arányos készpénzállománnyal az Európai Unióban csak Görögország, Lettország, Litvánia, Portugália és Szlovákia rendelkezett, ebből csak az utóbbi található a mi régiónkban, Közép- és Kelet-Európában – mutatott rá a Magyar Bankszövetség tavaly szeptember végén publikált elemzése. Ezek 2017-es adatok, de Magyarország pozíciója azóta sem javult, nem is javulhatott, már csak a már említett növekedés miatt sem.
De miért ilyen magas és miért nő a készpénzállomány?
Korábban megjelent tanulmányok, felmérések szerint a hazai készpénzállomány növekedését a nagy címletek bővülése okozza, míg a kisebb címletek használata gyakorlatilag stagnál. Ebből a Bankszövetség arra a következtetésre jutott, a készpénzállomány nagy része tétlen, azt a háztartások és a vállalatok nagy mértékben csupán felhalmozzák.
A készpénzállomány nemcsak a normál gazdasági növekedés miatt bővül folyamatosan, vagyis amiatt, hogy a több ügylet lebonyolításához több cash is kell. Ebbe egyéb tényezők is belejátszanak:
- a történelmi szinten alacsony, gyakorlatilag a nullához közeli betéti kamatok,
- a fekete- és szürkegazdaság bővülése,
- az állami intézkedések, amelyek a készpénzhasználat felé terelnek. Ilyen a havi kétszeres ingyenes készpénzfelvétel 150 ezer forint értékhatárig, valamint a pénzügyi tranzakciós illeték.
A helyzet azért is érdekes, mert miközben nő a készpénzállomány, a készpénzes fizetéseket helyettesítő eszközök használata is gyarapodik. Egyre több a kártyás vásárlás (érintőkártyás tranzakció, online fizetés), az átutalások, a csoportos beszedések (netbank, mobilbank használata) száma. Más kérdés, hogy még e növekedés ellenére is e téren továbbra is jelentős az elmaradás az európai uniós átlagértékekhez képest.
Egy tanulmány szerint a legfiatalabb (16-29) és a legidősebb (60 év felettiek) korosztály az átlagosnál gyakrabban használ készpénzt, feltehetően azért, mert a jövedelmüket (a legfiatalabbaknál ez a szülőktől kapott zsebpénz), illetve a nyugdíjukat készpénzben kapják meg.
Az is megfigyelhető, hogy a háztartások jövedelmének növekedésével fordított arányban változik a készpénz használata. Magyarul, az alacsonyabb jövedelműek gyakrabban választják a készpénzt, mint fizetési eszközt. Még mindig magas azok aránya, akik készpénzben kapják meg a rendszeres jövedelmüket. Miközben a megtakarítók mintegy harmada a megspórolt pénze legalább egy részét cashben tartja. A zéróhoz közeli kamatok miatt ugyanis nincs sürgető kényszer arra, hogy azt bankbetétbe tegyék.
Az is a készpénz felé terel, hogy a községekben és falvakban jóval kevesebb a bankkártyát elfogadó hely a városokhoz képest.
Figyelmeztető, hogy bár az internetes vásárlásoknál kivétel nélkül lehet elektronikus módon fizetni, a vásárlások döntő többsége készpénzzel történik. Ennek oka lehet a bizalom hiánya, például, hogy a vásárlók arra apellálnak, hogy még az átvétel helyszínén is elállhatnak a vásárlástól. A futároknál nagyon kevés esetben oldható meg a kártyás fizetés. A számlák rendezése is nagyrészt készpénzben történik, annak ellenére, hogy banki átutalás és a csoportos befizetés is lehetséges. Ez visszavezethető a tájékozottság hiányára, hiszen sokan nem is tudnak arról, hogy a sárga csekken érkező számlákat elektronikus úton is be tudják fizetni. Sok esetben az is probléma, hogy az átutalás bonyolultnak tűnhet és nem egyértelmű a papíralapú csekk alapján, hogy hova és milyen adatokat kell megadni. Az is problémát okozhat, hogy a banki átutalás díja azonnal a fogyasztónál jelentkezik, amit sokszor nem vetnek össze a postai sorban állás költségeivel és időigényével, illetve azzal a költséggel, amelyet a szolgáltató fizet a postának, amely közvetve, de mégis megjelenik a fogyasztónál.
A demográfiai különbségek is erősen befolyásolják a készpénzhez való hozzáállást. Az alacsonyabb végzettségűek, munkanélküliek, tanulók és nyugdíjasok – akiknek jellemzően alacsonyabb a jövedelmük – jobban pártolják a készpénzes fizetést, mint a Budapesten és megyeszékhelyen lakók, az aktív munkavállalók, magasabb végzettségűek, magas jövedelmű háztartásban élők és a 30-39 éves korosztályba tartozók.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a nagy összegű kifizetéseket tipikusan készpénzben teljesítjük. Ez a gyakorlat jellemzi például az építőipart, ahol nemcsak a magánszemélyek és a vállalkozások, hanem a vállalatok is gyakran készpénzben rendezik egymás közötti tartozásaikat. Ez azután elindul lefelé az alvállalkozói láncon, lényegében „készpénzessé téve” a teljes folyamatot. De hasonló a gyakorlat a lakáspiacon is, ahol a foglalót, de sokszor a teljes vételárat is készpénzben rendezik, vagy az autóvásárlásnál – az új és a használt piacon is –, ahol szintén jellemző a készpénzes fizetés.
A vállalkozások közötti üzleti kapcsolatokban a készpénzhasználat még mindig erőteljesen jelen van. A vállalkozások a saját készpénzhasználatukat jelentős mértékben azzal indokolják, hogy bevételeik egy része ilyen módon keletkezik. Az is látszik, hogy a vevői oldalon keletkezett készpénzes bevételeket a cégek nem a bankszámlájukra fizetik be, hanem a beszállítóik felé való kötelezettségeik, illetve sok esetben az alkalmazottak kifizetésére használják fel. Az ilyen módon kifizetett munkavállalók pedig nyilvánvalóan készpénzben fogják intézni háztartási kiadásaikat is. Annak ellenére, hogy kevesen említették a számlaadás elkerülését, mint a készpénzhasználat okát, feltételezhető, hogy ez is nagyobb arányban jelen van, hiszen a válaszadók valószínűleg névtelenül sem szívesen nyilatkoznak saját jogellenes magatartásukról.
Az MNB adataiból az is kiderül, hogy még az online-pénztárgépes tranzakcióknál sem haladja meg az 1 millió forint feletti tranzakciónál az elektronikus fizetés aránya az 5-10 százalékot. Noha ezekben az esetekben valóban vannak a készpénz mellett szóló érvek – az építkezéseknél a minőségellenőrzést követő gyors teljesítés, a lakáspiacon és a személygépjárműveknél az egyidejű tulajdon-átruházás aktusa –, ezek egy részét az MNB reményei szerint megszünteti a március 2-án elindult azonnali fizetési rendszer. (Hogy ez valóban így lesz-e, annak előrejelzéséhez az eddig eltelt néhány hónap tapasztalata kevés.)
További pozitív ösztönzőt jelenthetnének, ha az elektronikus pénzforgalmat – akár összefüggésben másik javaslatunkkal bizonyos értékhatárhoz kötve - adókedvezménnyel, illetve visszatérítéssel támogatná a szabályozó – állapítja meg a Bankszövetség.
Amely tavaly novemberben egy nyolc pontból álló javaslatcsomagot állított össze a készpénzhasználat visszaszorítása érdekében:
- Készpénzhasználati limit bevezetése az 500 ezer forint feletti, a gazdaság bármely két szereplője közötti tranzakcióknál;
- Kötelező elektronikus fizetési lehetőség biztosítása online pénztárgépek esetében;
- Kötelező elektronikus fizetési lehetőség biztosítása, amennyiben a kereskedő árbevétele meghalad egy bizonyos szintet;
- A pénzügyi tranzakciós illeték kivezetése, ösztönözve a banki csomagárazás elterjedését;
- A díjmentes havi kétszeri készpénzfelvétel eltörlése vagy az összeghatár 50 ezer forintra csökkentése;
- Sárga csekk fizetése során az elektronikus fizetések előnyben részesítése a készpénzzel szemben;
- Az állam, az önkormányzatok és a magánszemélyek közötti pénzmozgás elektronikus irányba való terelése;
- A fekete- és szürkegazdaságban keletkezett megtakarítási készpénzállomány számlapénzzé tételét támogató amnesztia támogatása.
Ezek révén a Bankszövetség számításai összességében a GDP 1,7 százalékának megfelelő összeget, azaz mintegy 700 milliárd forintot lehetne megtakarítani.
Mindezek közül azonban a kormány azt a javaslatot tett magáévá, hogy az online kasszát használó kereskedők 2021 januárjától kötelesek mindenhol biztosítani az elektronikus fizetés lehetőségét. A 2021. évi központi költségvetésről a parlament által elfogadott törvény szerint a boltosokon kívül a vendéglátóhely, vagy szálláshelyet nyújtó vállalkozás a jövő évtől köteles a fogyasztó számára legalább egy, nem készpénzes fizetési lehetőséget biztosítani, ez lehet kártyás fizetés, azonnali átutalásra épülő (például QR-kódos) fizetés, vagy más egyéb megoldás. Természetesen a fogyasztó dolga eldönteni, milyen módon fizet, készpénzzel, vagy bankkártyával.
Még az azonnali fizetési rendszer elindulása előtt a Bankszövetség főtitkára, Kovács Levente azt vizionálta, hogy egy-két éven belül már a piacon a zöldségesnél is azonnali átutalással fizetünk, semmi szükség nem lesz arra, hogy készpénzt vigyünk magunkkal és az apróval bajlódjunk. Az új rendszer gazdaságfehérítő hatása pedig adóbevételek formájában akár évi 400-500 milliárdos hasznot is eredményezhet a költségvetésnek. Nagy ugrás lesz, ahhoz képest például, hogy a koronavírus-járvány miatt március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet utáni két hétben, amikor az emberek megrohamozták a boltokat, felvásárolva a tartós élelmiszereket, a készpénzfelvétel is a szokásos mennyiség mintegy háromszorosára nőtt.
