Ahogy Magyarországon, úgy Ausztráliában is borzasztó fontosak a mezőgazdasági idénymukások a betakarítási időszakban - csakhogy a távoli szigetország most nagy bajba került, mert az utazási korlátozásaik miatt eltűntek a farmokról a szorgos, idegen kezek, és félő, hogy a gyümölcs ott fog megrohadni a fákon. Érdekes gellert ad ausztrál helyzetnek, hogy ott a szüretre a legtöbb esetben hátizsákos turisták jelentkeznek, és ők nagyon jó munkát végeznek - holott a közvélemény a backpacker utazókat a közhely szerint lusta, gitározgató, fűszívó népségként is hajlamos azonosítani. Az utóbbi két vonás megállhatja a helyét, a Financial Times cikke szerint azonban az első - legalábbis odaát - nem.
"Ha nem tudjuk bejuttatni a backpackereket, az térdre fogja kényszeríteni a zöldség-és gyümölcstermesztést, és a fákon fog megrohadni a gyümölcs."
Ezt egy Guy Gaeta nevű farmer mondta az FT-nek. Gaeta nem kicsiben játszik, nyolcezer fás cseresznyeültetvénye van az Új-Dél-Wales állambeli Orange városka határában. Mint meséli, hozzá van szokva ahhoz, hogy szüretkor a kertjében különböző nyelvek duruzsolása hallatszik, idén viszont vészjóslóan csendes minden. Ausztrália vezette be a pandémia miatt a világ egyik legszigorúbb beutazási korlátozásait, ami viszont óriási munkaerőhiányt teremtett a mezőgazdaságban.
"Ilyenkor általában már hatvan munkásom szokott lenni, de most eddig összesen hatan érdeklődtek"
- érzékelteti a helyzet súlyosságát Gaeta.
Ausztrália mezőgazdasága jó 9,5 milliárd (amerikai) dollár értékű, de majdnem teljes mértékben a vendégmunkásoktól függ. Normális esetben nagyjából 40 ezer külföldi dolgozik a földjeiken, és az ő java részük Európából, az USA-ból és Ázsiából érkező hátizsákos turista. A klasszikus idénymunkások többsége a csendes-óceáni térségből érkezik. A koronavírus miatt elrendelt korlátozások - a nem helyiekkel szemben elrendelt határzár, a szigorú karanténszabályok és a bejövő légiforgalom erős csökkentése - megfelezte a beáramló munkaerőt, épp az augusztus végétől januárig terjedő betakarítási időszak előtt.
Az ausztrál gazdákat tömörítő National Farmers' Federation attól tart, hogy a fennálló helyzet a nemzet jövőbeli élelmiszer-ellátását is veszélyezteti. Nem tudják leszedni a zöldség, gyümölcs javát, így kevesebb kerül belőlük majd az áruházak polcaira, ráadásul ezért jócskán meg is drágulhatnak. Az NFF lobbizni kezdett Canberrában, hogy a koronavírus ellenére indítsák újra a külföldimunkaerő-programokat, mentsék fel a külföldi idénymunkásokat a beutazási korlátozás alól, a gazdák pedig kapjanak segélyt.
Éles ellenállásba ütköznek azonban a helyi szakszervezetek részéről, melyek azt mondják, a helyi munkásoké kell, legyen az elsőbbség, mert a munkanélküliségi ráta idén várhatóan egészen 10 százalékig szökik majd fel a szigetországban. Szerintük az idénymunkásokat egyébként is durván kihasználják, a dolgozói vízumok visszavonásával azonban most esély nyílik arra, hogy a helyi munkaerőre alapozva fenntarthatóbbá tegyék a mezőgazdaságot. Az Australian Workers' Union képviselője szerint sértő a feltételezés, hogy az ausztrálok nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni - szerinte csak a rabszolga körülmények közti munkavégzést és a nyomorúságos fizetéseket utasítják el. Szerinte normális bérezés és karrierlehetőségek esetén egész más lenne a kép.
A gazdák ezt nem így látják. Gaeta azt mondja, egy csomó ausztrál fiatalban egyszerűen nincs meg a munkamorál, úgy dolgoznak, mintha még ők tennének szívességet a munkaadónak. Ellenben a tengerentúlról érkező hátizsákos utazók, akik legfeljebb csak pár évet töltenek el Ausztráliában, hálásak a munkalehetőségért, és jól is dolgoznak. (Mondjuk ezzel együtt a véleményük nekik is megvan a munkakörülményekről és a fizetésről.)
A koronavírus márciusi berobbanásával erősen megcsappantak a kávézók, vendéglők munkalehetőségei is, így sok backpacker már akkor hazament Ausztráliából. Tavaly júniusban még 135 ezren tartózkodtak turistavízummal az országban, ez idén júniusban 80 ezerre csökkent, és, mint fentebb írtuk, a szüreti szezon augusztusban kezdődött. Azok a hátizsákosok, akik maradtak, sok esetben viszont nem tudnak elutazni adott farmra az államok közti beutazási korlátozások miatt. Egy farm meghívólevele pedig átsegíti őket az államhatáron, de utána akkor is 14 napig karanténba kell vonulniuk a kijelölt hotelbe, ami 3 ezer ausztrál dollárba kerül (és egy hátizsákos elmondása szerint még az étel is borzasztó).
Nyugat-Ausztrália államban már elkezdődött az eperszüret, de sok gazda már bele is törődött, hogy a termés negyede a szárakon marad. Egy farmer úgy nyilatkozott a helyi ABC csatornának, hogy idén a szokásos munkásseregnek kevesebb mint a felét tudta csak összeszedni, és emiatt 2 millió ausztrál dollárnyi epret kell veszni hagynia.
A backpackereknek évi 88 nap mezőgazdasági munkát kell elvégezniük, hogy kérvényezhessék a turistavízumuk meghosszabbítását újabb 12 hónapra. Az ausztrál kormány idén ettől eltekintett, azoknak a hátizsákosoknak és a csendes-óceáni térségből érkező idénymunkásoknak, akik az országban maradtak, enélkül is meghosszabbították a vízumát. Canberra ezen felül azt is tervezi, megpróbálja anyagi ösztönzőkkel rávenni a munkanélküli ausztrálokat arra, hogy vállaljanak munkát a farmokon.
Ennek hatékonyságában azonban még az ausztrál mezőgazdasági miniszter sem hisz. David Littleproud szerint a legtöbb ausztrál "nem akar kikelni a fotelből", hogy gyümölcsöt szedjen, és mindenki abban reménykedik, hogy majd a vendégmunkások betömködik a munkaerőhiányos lyukakat.
(FT)
