Míg a múlt hónapban megoszlottak az elemzői vélemények arról, milyen lépést tesz a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa, márciusban egyöntetű az elemzők várakozása: a jegybank tartani fogja a februárban 6,25 százalékra csökkentett alapkamatszintet.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
Így tehát a szakértők nem is feltétlen a kedd délután 14 órakor közzéteendő kamatszintekre fókuszálnak, hanem a rá egy órára kezdődő jegybankelnöki háttérbeszélgetésre, ahol Varga Mihály a döntést megalapozó adatokról, illetve a jövőbeni irányokról fog beszélni.
Ez pedig Aradványi Péter, az Equilor vezető elemzője szerint „kivárást és szigorú kommunikációt” fog jelenteni Varga Mihály tolmácsolásában. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője „inkább héja irányúnak”, azaz szigorúnak értékelte az MNB első emberének múlt havi szavait, mely szerint
„a februári lazítás nem jelenti egy kamatcsökkentési ciklus kezdetét és a jegybank vezetése továbbra is ülésről ülésre dönt a monetáris kondíciókról”.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza lapunknak azt mondta, akkor még azt gondolták, ez „csak egy szigorú kommunikáció, de valójában nincs rá ok, hogy márciusban ne folytatódjon a lazítás”. Szintén ezekre a szavakra emlékeztetett Virovácz Péter, aki a februári üzenetet „egy kötelező, jegybanki vezetői körnek” vélte.
„Azt kell, hogy mondjam, sajnos rendkívül jól »öregedett« az MNB elnökének kommentárja”
– mutatott rá az ING Bank vezető közgazdásza, hozzátéve, „az elmúlt hetek geopolitikai, energia- és devizapiaci eseményei bebizonyították, hogy teljesen felesleges bármiféle elköteleződést mutatni bármilyen irányban egy jegybanknak (vagy bármilyen gazdaságpolitikusnak)”. A szakértő arra számít, hogy a Monetáris Tanács és Varga Mihály a lehető legszigorúbb üzeneteket próbálja meg küldeni, sőt akár azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy leállnak a december óta kommunikált adatvezérelt üzemmóddal, az ugyanis a kamatvágások előkészítéseként jelent meg.
Donald Trump elgáncsolta
A kamatcsökkentés legnagyobb, sőt tulajdonképpen egyetlen gátja pedig a Donald Trump, a Béketanács elnöke által indított háború Irán ellen. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője várakozásait ebben a mondatban sommázta: „Az iráni háború piaci következményei miatt nem számítok kamatcsökkentésre márciusban”. Ez pedig nemcsak erre a kamatdöntésre vonatkozik, hanem – ahogy Virovácz Péter fogalmazott – „a kamatvágás előtti ajtók bezárultak és erősen kérdéses, hogy mikor nyílnak ki ismételten”. E tekintetben Árokszállási Zoltán óvatosan fogalmazott: az MBH Elemzési Centrum igazgatója szerint a közel-keleti konfliktus átírta a forgatókönyveket, ezért „most már szinte biztosak lehetünk abban, hogy év végéig nem vág további három alkalommal az MNB”. Jobbágy Sándor viszont még ennél is pesszimistább, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője úgy látja, „a közel-keleti háború és a kapcsolódó energiaár-emelkedés nyomán a pénzpiaci kamatvágási várakozások 2026 egészére kiárazódtak”.
A közel-keleti válság hatásait mindnyájan tapasztaljuk. Az elemzők szintén egyöntetűen rámutatnak, az energiaárak megugrása óriási hatást gyakorolt a piacokra. Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője azt emelte ki lapunknak, hogy
„az energiaárakon keresztül az inflációs pályát illetően jelentős a bizonytalanság”.
Mivel pedig – mint a szakember fogalmaz – „minden nappal egyre kisebb az esélye a gyors lezárásnak, miközben a helyreállás várható időtartama is csak hosszabbodik”, ez tartósan felfelé hajtja az energiaárakat, ami pedig megköti a jegybankok, így az MNB kezét is.
Trippon Mariann emellett azt is megemlítette, egy rövid konfliktus elsősorban az inflációs kilátásokat emelné, a növekedésre globálisan mérsékeltebb hatása lehetne, egy elhúzódó krízis azonban nagyobb mértékű inflációs sokkal és már a GDP növekedésben is érezhető negatív következményekkel járna. Ám rögtön hozzátette,
a válság gyors lezárásának forgatókönyvét gyakorlatilag már meghaladta az idő.
A CIB Bank szakértője arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a „tankönyv” szerint egy egyszeri kínálatoldali sokkon, azaz az energia drágulásán a monetáris politika „átnézhet”, vagyis nem kell azonnal reagálni rá, de a legtöbb országban magasabb a pénzromlási ütem, mint a Covid és az orosz–ukrán háború kirobbanásakor, ráadásul az inflációs várakozások magasabbak és kevésbé erősen horgonyzottak. Emellett arra is emlékeztet Trippon Mariann, hogy e két sokkot sokáig átmeneti ugrásként kezelték a jegybankok, így későn reagáltak monetáris szigorítással.
A CIB Bank elemzője azért gyorsan megjegyezte, ez nem jelenti azt, hogy azonnali kamatemelésre van szükség akár a nagy jegybankok esetében, akár itthon, de az óvatosság mindenképpen indokolt.
Az óvatosság pedig a jegybankok monetáris politikájában meg is látszik. Szinte minden elemző kiemelte, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednél a piacok a korábbi kettő helyett már csak egy kamatvágást áraztak be, a felfelé tolódó kamatpályát pedig a szövetségi jegybank márciusi ülésének kamattartása meg is erősítette. Sőt, Molnár Dániel azt is hozzátette, Jerome Powell távozó Fed-elnök hangneme is meglepően szigorú volt azáltal, hogy szóba került a kamatemelés lehetősége, amely így még tovább erősítette a dollár árfolyamát.
Az Európai Központi Bank esetében még pesszimistábbak a szakértők várakozási. Míg korábban úgy vélték, Frankfurt tartani fogja a kamatszintet, az elemzők mind arra mutattak rá, a piac két, egyenként 25 bázispontos kamatemelésre számít az év során. Azonban Aradványi Péter lapunknak azt mondta, csak tartósan magasan ragadó energiaárak esetén valósulhat meg a monetáris szigorítás, így az Equilornál egyelőre arra számítanak, hogy mindkét jegybank a jelenlegi szinten tartja irányadó rátáját az idei év hátralévő részében.
Öröm az ürömben
Az energiahordozók egekbe szökő árai természetesen az árszínvonalra is negatív hatással vannak. Ez azt jelenti, hogy „várhatóan az inflációs pálya is feljebb kerül majd a következő hónapokban és minél hosszabb ideig tart a konfliktus, annál negatívabb hatásokkal lehet számolni” – írja Árokszállási Zoltán. Ugyanakkor öröm az ürömben, hogy „a lehető legjobb időpillanatban, egy tízéves inflációs mélyponton ért minket a sokk” – jegyzi meg Virovácz Péter. Hozzá hasonlóan Trippon Mariann is „szerencsésnek” nevezi, hogy „többéves mélyponton”, 1,4 százalékon érte a gazdaságot az energiaárak megugrása.
Az ING Banknál emiatt úgy vélik, a pénzromlási ütem mostani forgatókönyv szerint 4 százalék körül fog tetőzni az év vége felé, és a CIB Bank szakértője is ilyen mértékű inflációs csúcsot jósol 2026 utolsó időszakaira. Az Equilornál azonban borúlátóbbak. Aradványi Péter szerint az inflációs adat az idei év utolsó negyedévében várhatóan ismét meghaladja a toleranciasáv felső szélét, azaz a 4 százalékot.
Azonban az üzemanyagok védett árai sem lesznek képesek teljesen elfojtani az energiaárak elszabadulásának hatását – erre mutatott rá Aradványi Péter mellett Regős Gábor és Virovácz Péter is. A Gránit Alapkezelő szakembere ezzel kapcsolatban kitért arra is, az orosz energiahordozókról történő leválásnak költségei vannak: a gáz árazása követi a piaci árat, míg az olajnál a drágulás mellett az Urals és a Brent típus közti árkülönbözet is „terheli az ország pénztárcáját”, ilyen körülmények között pedig romlik a fizetési mérleg, amit előbb-utóbb a cégeknek, az államnak és a háztartásoknak is állniuk kell.
Pedig szépen alakult a pénzromlási mutató. A februári 1,4 százalékos éves, valamint havi alapon mért 0,1 százalékos adat az elemzői várakozásoknál is kedvezőbben alakult.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
Az Equilor szakértője arra is rámutat, a március 17-én bevezetett árrésstop bázishatása csak áprilistól fog „kikopni” a mutatóból, és okozza majd az infláció ismételt emelkedését a toleranciasáv felső széle felé.
Megütötték a forintot
Az infláció megugrása még a (közel)jövő zenéje, azonban a forint árfolyamának jelentős ingadozása már nagyon is a jelen: „napon belül akár több százaléknyi gyengülést, vagy éppen erősödést mutatott a hazai deviza” – idézte fel Árokszállási Zoltán, az MBH Elemzési Centrum igazgatója. A bizonytalanság ugyanis elsősorban a feltörekvő devizáknak, így a forintnak ártott, amelyet a dollár erősödése is tetézett – ezt már Molnár Dániel tette hozzá. Az MGFÜ vezető elemzője rámutatott, a korábbi 380-ról 390-re gyengült euróárfolyam még „relatíve kedvezőnek is tekinthető az elmúlt évek világpiaci sokkjainak hatásával összevetve”. A szakember kiemelte,
„az MNB nemkonvencionális eszközzel már beavatkozott, az energiakereskedők számára – hasonlóan 2022 végéhez – biztosítja az átváltáshoz szükséges devizát, amely a hatásokat ugyan nem tudja ellensúlyozni, de képes mérsékelni az árfolyam volatilitását”.
A devizatartalék ilyen célú mozgósítását Aradványi Péter is megemlítette lapunknak. Az Equilor szakértője szerint ez a jegybanki lépés bár csillapította a forint túlzott árfolyam-ingadozását, de „a konfliktussal kapcsolatos hírek, illetve az energiapiaci fejlemények továbbra is meghatározó tényezői az euró–forint, illetve dollár–forint árfolyam alakulásának” – vélte.
A korábbi pénzpiaci stabilitás helyett beköszönő volatilis forintárfolyam ugyancsak a lazítás ellen szól – hangsúlyozta Regős Gábor, aki elemzésében azt emelte ki,
„a forint gyengülése önmagában több mint 1 százalékponttal húzná felfelé az inflációt”.
Az elemzők közül többen is emlékeztettek, kedden nemcsak kamatdöntés születik, hanem az Inflációs jelentés alap-előrejelzését is közzéteszik. A decemberi dokumentumban még 2,4 százalékos GDP-növekedést és 3,2 százalékos átlagos pénzromlási mutatót jósolt az MNB.
Virovácz Péter úgy véli, a gazdasági bővülésre vonatkozó előrejelzést 2 százalék alá rontja a jegybank, míg szerinte az inflációs pályát érintő hatások kioltják egymást, így a 3,2 százalékhoz hasonló értékre számít. „Talán szimbolikájában jobbnak hatna egy minimális emelés az előrejelzésen” – jegyezte meg az ING szakembere, aki azt is megelőlegezte, a 2027-es inflációs prognózist is felfelé kellene módosítani.
Szintén a növekedési előrejelzés romlására számít Regős Gábor. Ugyanakkor az inflációs várakozást a jövőre nézve felfelé tolta a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, noha ő is megjegyezte, „a bejövő tényadatok a vártnál kedvezőbben alakultak”.
Trippon Mariann ugyancsak arra számít, a jegybank 2 százalékra rontja az idei évre vonatkozó GDP-növekedési előrejelzést. A CIB Bank szakembere az inflációs prognózist is változatlan vagy kisebb mértékben emelkedő szintre várja. Molnár Dániel pedig úgy vélte, az infláció előrejelzési sávja a szokottnál szélesebb lehet.
A horizonton felbukkant a kamatemelés réme
Az iráni háború és következményei okozta sokk miatt nem nagyon vállalkoztak arra a szakértők, hogy megjósolják, mikor lesz újra monetáris lazítás a magyar gazdaságban.
Virovácz Péter azt mondta, az ING-nél 40 százalék esélyt látnak egy idei kamatvágásra, Molnár Dániel pedig azt emelte ki, még egy kedvező forgatókönyv (az iráni konfliktus 1-2 héten belüli lezárása) esetén is „hosszú hetek vagy hónapok telhetnek el, míg ismét helyreáll az energiapiac”, így nehéz megbecsülni, mikor kerülhet sor újabb kamatcsökkentésre.
Ellenben több szakember lapunknak adott válaszában is
felbukkan egy esetleges kamatemelés lehetősége.
Az ING Banknál például 30 százalék esélyt látnak egy monetáris szigorításra, míg a CIB Bank és az MBH Elemzési Centrum azt emelte ki,
a piac kamatemelést kezdett árazni.
Igaz, Trippon Mariann rögtön hozzá is tette, ezek a várakozások egyelőre túlzóak, és Árokszállási Zoltán is reményét fejezte ki, hogy ez elkerülhető.
Jóval pesszimistább hangot ütött meg Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azt mondta, a kérdés az, hogy egyáltalán lesz-e még idén kamatvágás, vagy a következő lépés a kamatemelés lesz. Ám ő is úgy véli, ez utóbbitól egyelőre messze vagyunk.
Jobbágy Sándor pedig arra emlékeztetett, a februári kamatcsökkentés után is több hónapos kamattartást jeleztek előre, ezt megerősítették az elmúlt hetek fejleményei.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkei ide kattintva olvashatók. >>>
