Uniós ügyek szempontjából a lehető legrosszabbul indult tavaly tavasszal a legújabb Orbán-kormány ciklusa.
Bevetették a csodafegyvert
Április ötödikén – tehát két nappal az újabb kétharmados Fidesz-győzelmet hozó parlamenti választás után – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ugyanis bejelentette: a testület megindítja az újonnan létrehozott jogállamisági (vagy más néven kondicionalitási) eljárást Magyarország ellen.
A mechanizmus lényege – és egyben újdonsága –, hogy amennyiben egy tagállam megsért bizonyos jogállami normákat, akkor az EU visszatarthatja egyes uniós források kifizetését. Erre akkor kerülhet sor, ha oly módon sérti meg a jogállamiság elveit, hogy azzal veszélyezteti az uniós alapok hatékony és eredményes kezelését vagy az EU pénzügyi érdekeit.
A Bizottság komoly korrupciós problémákat észlelt Magyarországon a közbeszerzéseknél és az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban.
A tárgyalások és levélváltások nem vezettek eredményre, így a jogállamisági eljárás tavaly szeptemberben újabb szakaszba lépett: a Bizottság 7,5 milliárd eurós kohéziós forrás befagyasztását javasolta Magyarországgal szemben, főleg a közbeszerzésekkel kapcsolatos korrupciós aggályok miatt.
Ezt követően a kormány számos korrupcióellenesnek szánt lépésről állapodott meg a Bizottsággal, és számos ezzel kapcsolatos törvényt fogadott el. Ide tartozik például a Integritás Hatóság felállítása, az uniós támogatások átlátható felhasználásának biztosítása, az uniós forrásokból finanszírozott egyajánlatos közbeszerzési eljárások számának csökkentése és cselekvési terv elfogadása a közbeszerzési verseny fokozására.
A végső szót az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács mondta ki tavaly decemberben.
A testület hozzájárult a kohéziós források befagyasztásához, de 6,3 milliárdra csökkentette a zárolt összeget. Ehhez a pénzhez csak akkor juthat hozzá a kormány, ha végrehajtja az összes vállalt korrupcióellenes lépést.
A Tanács akkori döntése értelmében Magyarország egyelőre nem juthat hozzá egy új uniós eszköz, a Covid-válság nyomán létrehozott Helyreállítási Alap (hivatalos nevén Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) forrásaihoz sem. A testület ugyan jóváhagyta a pénzek elköltésére benyújtott magyar tervet, de a kifizetést feltételhez kötötte: a kormánynak előbb végre kell hajtania a Brüsszellel egyeztetett 27 korrupcióellenes és az igazságszolgáltatás függetlenségét célzó lépést (ezek az úgynevezett szupermérföldkövek).
A Helyreállítási Alapból 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő forrás jár hazánknak, emellett a kormány az alap által biztosított hitelre is igényt tart, ami mintegy 9,5 milliárd euró.
A Tanács akkor jóváhagyta a magyar operatív programokat és a 2021-2027 között érvényes kohéziós politikára vonatkozó partnerségi megállapodás szövegét. Ennek értéke csaknem 22 milliárd euró. Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszter akkori közlése szerint a megállapodás körülbelül 130 milliárd forintnyi előleg kifizetését teszi lehetővé, tehát meg lehet kezdeni a pályázatok kiírását és elindulhatnak az uniós források által támogatott fejlesztések.
Hol tartunk most?
Az Európai Bizottság szerint azonban a magyar kormány mindmáig nem hajtotta végre teljes egészében az elvárt intézkedéseket. A kormány ezt azzal magyarázta, hogy a törvénycsomag elfogadásához idő kell, az igazságszolgáltatás függetlenségéről pedig további egyeztetések szükségesek. Navracsics Tibor szerint a tárgyalások folyamatosan zajlanak.
Mindemiatt továbbra sem jutunk hozzá sem a zárolt kohéziós forráshoz, sem a Helyreállítási Alap pénzeihez. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem jönnek uniós pénzek Magyarországra.
Egyrészt kapjuk az agrárpénzeket: a közös uniós agrárpolitika (KAP) 2023 és 2027 közötti időszakára vonatkozó, 8,4 milliárd eurós magyar stratégiai tervet még tavaly novemberben fogadta el az Európai Bizottság. Másrészt jönnek még pénzek az előző, 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklus kifizetéseiből.
Az, hogy a befagyasztott források mikor lesznek elérhetők, továbbra is bizonytalan. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke január végén a Világgazdaságnak azt mondta, hogy májustól utalhat nagyobb összeget Magyarországnak az Európai Bizottság, ha április végéig le tudják zárni a vitákat. Szerinte az idei büdzsében több mint 2200 milliárd forint uniós pénzzel számolnak bevételi oldalon.
Navracsics Tibor március végén pedig úgy vélekedett, hogy idén egészen biztosan, de reményei szerint már az év első felében megjönnek a felfüggesztett források.
Az már aligha meglepő, hogy emellett egyéb akut konfliktusok is terhelik a magyar-uniós viszonyt. Itt említhetjük például az Oroszország elleni szankciók és az ukrajnai fegyverszállítások kérdését, valamint az Erasmus-ügyet: az Európai Bizottság kizárná az Erasmus+ oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból azokat a magyarországi oktatási intézményeket, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn. A kormány válaszul bejelentette, hogy hét minisztere lemond az egyetemi vagyonkezelői alapítványok kuratóriumaiban betöltött pozícióiról. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e Brüsszelnek.
Emellett ott van még a kormány által gyermekvédelminek nevezett, kritikusai szerint homofób törvény is. Az Európai Bizottság még tavaly decemberben adott be az ügyben kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet az Európai Unió Bíróságához – a perhez 15 uniós tagállam és az Európai Parlament is csatlakozott –, válaszul márciusban Varga Judit igazságügyi miniszter ellenkérelmet nyújtott be a bírósághoz. Ennek a törvénynek ugyanakkor hivatalosan nincs köze az uniós pénzek felfüggesztéséhez.
Akkor mit is akar az EU?
Visszatérve az uniós forrásokra, Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója lapcsoportunk Klasszis Klubjában azt mondta: ezek nélkül „kis túlzással a középkor felé indultunk volna vissza”, legalábbis a Magyarországra jellemző működéssel, az EU pedig nem butaságokat vár el.
Példaként említette, hogy nem korrupt, demokratikus országban szeretnék élni, ahol nem csorbulnak demokratikus jogok és demokratikus intézmény-rendszerekhez kapcsolódó jogok, valamint olyan jogállamban, ahol átláthatóan működnek a bíróságok és a közigazgatás.
Olyan uniós elvárásokról van tehát szó Jaksity György szerint, amelyek „amúgy is az ország érdekeit szolgálnák”, és amelyeket a magyar társadalom döntő többségében támogat.
Az ötödik Orbán-kormány első évéről készült elemzéseinket itt lehet elolvasni.
