Ma már nem lepődünk meg azon, hogy annak idején a budapesti Duna Arénát karcsúsították a vizes világbajnokság után. Mint ahogy a pár hónapja lezajlott katari foci vb egyes stadionjait is hipp-hopp eltüntették, de nem kidobták az anyagokat, hanem máshol felhasználták. Ezt ígérik az idei budapesti atlétikai vb új stadionjával kapcsolatban is.
Valami ilyesmi jön, de talán még ennél is több, mert több nyugati országban már eleje olyan épületeket terveznek manapság, amelyek modulárisak és könnyen szétszerelhetőek. Milyen jól jönne például most Törökországban vagy Szíriában ez, ahol épületek ezrei omlottak össze.
Nem a konténervárosokról van szó, azok már ismertek és globálisan több országban is megjelentek, ha valamilyen természeti katasztrófa túlélőit kellett elhelyezni. Hanem arról, hogy már a tervezéskor úgy kell kijelölni az épületek helyét, anyagát és a szerkezetek összetételét, hogy tudják: pár év múlva szét kell szedni, méghozzá úgy, hogy újrafelhasználhatók legyenek.
Az Egyesült Államokban lévő Portlandban (Oregon állam) 2016-ban olyan törvényt hoztak, hogy az 1916 előtt épült lakóházakat nem ledózerolni, hanem visszabontani kell. Ezt eleinte nem sokan tartották be, de ma már három államban is így járnak el. Ez ugyan ötször hosszabb időt vesz igénybe, mintha nekiesne a családi háznak egy bontó gépmonstrum, de legalább megőrzi az értékeket.
A bbc.com beszámolója szerint minden egyes ajtót vagy ablakot regisztrálnak, egyfajta útlevéllel látják el, amiben minden fontos alapadat szerepel a nyílászáróról vagy a tégláról vagy a födémről, netán a tetőgerendáról. De nem csak a méretéről vagy az anyag típusáról, hanem az állapotáról is. Így gyorsan megállapítható, hogy hol, milyen célra lehet ismét használni. Az is előírás, hogy inkább csavarokat használjanak az építésnél és ne szögekkel kössék össze az egyes fából készült elemeket, így eleve sokkal tartósabb a kapcsolat és egyszerűbben lehet szétszedni.
Van egy friss magyar kezdeményezés is. Február elején jött a hír, hogy stratégiai együttműködési megállapodást kötött moduláris épületek előállítására a Masterplast Nyrt. és a KÉSZ Holding Zrt. Utóbbi cég az acélszerkezetekkel, míg az előbbi elsősorban a hőszigetelő anyagok beépítésével járult hozzá a modulházak kifejlesztéséhez. A tesztfázis végére értek, az első, öt modulból álló prototípust egy munkanap alatt felépítették, ezért most már a piacra lépésre koncentrálnak. Évente 500 modul legyártására képesek, ha a piac nyitott lesz erre a technológiára, további beruházásokkal növelni is tudják a kapacitást.
Akár sorházak, ikerházak, vagy lakóparkok építésekor is szóba jöhetnek a modulházak, ám egyelőre az ipari csarnok fejépületek (iroda, tárgyaló, öltöző, szociális helyiség), illetve a szállás jellegű épületek (kollégium, szálloda, motel) területén igyekeznek betörni a piacra. A technológia előnye az újrahasznosíthatóság, az épület funkcióváltozás esetén szétszedhető és a teljes életciklusa alatt akár 2-3 alkalommal költöztethető, áttelepíthető. A modularitás magában hordozza az épületek bővíthetőségének, és emeletes kialakításának lehetőségét is.
A visszabontható városok vagy akárcsak a moduláris települések tágabb problémát is felvetnek. Jelesül azt, hogy a bankok hogyan fogják finanszírozni azt, amit eleve bontásra ítélve építenek fel. Nincs még gyakorlat a speciális értékbecslésre, és benchmark tranzakciók sem zajlottak le nagyobb számban. Az is kérdéses, hogy ki akar majd olyan lakóházban élni vagy irodaházban dolgozni, amit akár több helyről származó régi anyagból építettek fel, ki garantálja ezek minőségét?
