A kormány szerint nincs itt semmi látnivaló
Az Európai Unió Bírósága (Európai Bíróság) a közelmúltban megsemmisítette azt az engedélyt, amelyet a magyar állam a Paks II. atomerőmű projekt állami támogatására kapott. Ez azt jelenti, hogy Magyarország nem nyújthat közvetlen pénzügyi támogatást az állam részéről a beruházáshoz az eddig jóváhagyott formában.
Az engedély megsemmisítése kapcsán a döntés jogi alapja, hogy az engedélyezési eljárás során az Európai Bizottság nem vizsgált meg minden releváns szempontot az állami támogatás versenyjogi hatásaival kapcsolatban. Fontos kiemelni, hogy a döntés ugyan nem lehetetleníti el a beruházást, ám a magyar állam számára ez jelentős akadályt jelent a projekt finanszírozásában, és új engedélyezési eljárás szükségessé válhat. Mindezek mellett a döntés miatt a projekt megvalósítása bizonytalanná vált, mivel a beruházó Oroszországgal kötött szerződéses konstrukció is érintett lehet a támogatási struktúra átalakulása miatt. Már csak azért is, mert egy újabb vizsgálat indul ezek után, amely az eddigi támogatások jogszerűségét fogja megállapítani.
A csütörtöki Kormányinfón Bóka János arról beszélt, hogy a bíróság döntése nem arra vonatkozik, hogy a beruházás összhangban-e a közbeszerzési eljárásokkal, hanem arra, hogy ezt a kérdést nem vizsgálta kellően az Európai Bizottság. Az európai uniós ügyekért felelős miniszter úgy véli, továbbra sincs akadálya annak, hogy a beruházás az eddigi ütemtervnek megfelelően folytatódjon. Hasonló véleményt fogalmazott meg a projekt kormányon belüli kvázi felelőse, Szijjártó Péter is, a külgazdasági és külügyminiszter is azt hangoztatta, hogy az Európai Bíróság döntése semmilyen formában nem korlátozza vagy lassítja a Paks II. projektet.
Lesznek azért problémák
A döntés következtében a szakértők szerint rövid távon elsősorban jogi kérdések merülnek fel. A támogatást jóváhagyó határozat megsemmisítése következtében a korábbi kifizetések olyan állami támogatásnak minősülnek, amelyek nem rendelkeznek érvényes uniós engedéllyel. Ugyanakkor a bírósági döntés nem állapította meg azt sem, hogy jogellenes volt a támogatás, azt egy újabb vizsgálatnak kell megállapítani.
Ha ez megtörténik, akkor hiába fizetett eddig az állam jóhiszeműen – hiszen az elsőfokú döntés még nem engedélyezte ezt –, az uniós joggyakorlat alapján esélyes, hogy vissza kell majd fizetni a támogatást.
Ráadásul az évek során számos tényező változott az eredeti, 2017-es döntés óta. Az atomenergia termelése azóta uniós szempontból inkább pozitív lett, többek között azért is, mert karbonsemleges. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor olyan érvet is találunk, mint az Oroszország által indított háború Ukrajna ellen, amely miatt az EU definiált célja a Moszkvától való energiafüggőség teljes megszüntetése. Így az új engedélyezési eljárásban valószínűleg alaposan meg fogják vizsgálni a versenyjogi szempontokat és a piacra gyakorolt hatásokat is. A megszólaló szakértők szerint ugyan biztosat nem lehet mondani, de most nagyobb az esély, hogy jogellenesnek fogják minősíteni az eddig folyósított támogatásokat.
Fotó: Facebook
A fentiek miatt előtérbe kerülnek majd a finanszírozási kérdések. Az állami támogatás nélkül a magyar kormány alternatív finanszírozási formákat kénytelen keresni, vagy módosítani kell a projekt pénzügyi konstrukcióját. Utóbbi, vagyis egy olcsóbb megoldás viszont már csak azért sem tűnik reálisnak, mert a több mint 10 éve megkötött eredeti szerződés óta nemcsak a politikai és gazdasági kockázatok változtak, de jelentős infláció is volt. Az Európai Bíróság döntésétől teljesen függetlenül egy tavaly novemberi törvény gyakorlatilag szabad utat enged a felek közötti ártárgyalásnak, ami a szakértők szerint azt jelenti, hogy
az eredetileg 12,5 milliárd eurósra tervezett beruházás végösszege biztosan jóval magasabb lesz.
Az Európai Bíróság döntése miatt a szakértők szerint további időbeli csúszásra kell számítani. Az optimista kormányzati reakciók ellenére a szakértők úgy látják, hogy a jogi és pénzügyi bizonytalanságok miatt a projekt ütemezése szinte biztosan késni fog. Ez pedig hatással lesz Magyarország hosszú távú energiastratégiájára.
Honnan lesz majd áram?
A magyar energiapolitika számára Paks II. csúszása eleve problémát okoz, hiszen az iparpolitika közben azzal számolt, hogy az ország energiatermelése jelentősen nő már a mostani időszakra. Az energiaintenzív gyáripari (autókat és akkumulátorokat előállító) vállalatok idecsábítása és a nekik nyújtott gigantikus állami támogatás erősen megkérdőjeleződik, ha a vállalatok energiaellátását nem tudják (költség)hatékonyan megoldani.
Az elmúlt években már a kormánypárti politikusok sem számoltak azzal, hogy az újabb atomerőmű még ebben az évtizedben termelni kezd, és Paks II. indulása kapcsán 2032 volt a leggyakrabban elhangzott évszám. Ennek érdekében Paks I. üzemidejét jelentősen meghosszabbították, a régi erőmű akár 2057-ig is üzemelhet.
Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy az energiahasználat változása miatt önmagában (tehát az új ipari kapacitások kiépülése nélkül) is növekvő elektromosáram-használattal számolnak a szakértők. A közlekedés vagy éppen a fűtés elektrifikációja miatt mindenképpen fokozódik az ország elektromosenergia-felhasználása is.
A megújulóenergia-kapacitások – elsősorban a napenergia-termelésnek köszönhetően – ugyan látványosan növekednek évek óta, ám az időjárásfüggő energia új kihívásokkal is jár. Egyrészt a hálózati kapacitások jelentős fejlesztést igényelnek, hogy a napsütéses időszakok termelését el lehessen juttatni a felhasználókhoz. Másrészt problémát jelent a termelés és a felhasználás egyensúlyba hozatala, amit többek között az is jelez, hogy az Energiaügyi Minisztérium napokban publikált közleménye szerint augusztus végéig többször volt nulla vagy negatív az áram ára a magyar áramtőzsdén, mint tavaly egész évben. A minisztérium szerint ugyan az energiatárolás fejlesztésének támogatása segítséget jelent, a gyakorlatban egyelőre a fogyasztáshoz mérten igen szerény mértékű a már kiépült kapacitások mennyisége.
A kormány ugyan korábban gázerőművek létesítéséről döntött, ám a földgáz elégetésével nyert elektromosáram-termelés az egyik legdrágább megoldás. Emiatt a szakmai konszenzus szerint szükség lenne atomerőműre, igaz, annak kapcsán már erősen eltérő véleményekkel találkozhatunk. Számos szakértő kérdőjelezte meg az elmúlt években a magyar kormánynak az oroszokhoz fűződő mély elköteleződését, amelyet nemcsak az etikai kérdések indokolnak, de az is, hogy az orosz fél a mai napig nem tudott olyan műszaki dokumentációt készíteni, amely alapján az Országos Atomenergia Hivatal minden engedélyt meg tudott volna adni Paks II.-nek.
Nem véletlen, hogy többen már azzal érvelnek, hogy egy nagy erőmű helyett sokkal jobb lenne több kisebb moduláris reaktort (SMR) építeni, ezek ugyanis egyrészt sokkal gyorsabban megvalósíthatóak, másrészt a hazai energetikai rendszernek is jóval nagyobb rugalmasságot tudnának biztosítani.
Paks II. megépítése, vagy esetleges elengedése nemcsak energetikai, hanem politikai és gazdasági kérdéseket is felvet. Augusztus végén 22. alkalommal emelt az állam tőkét a Paks II. Atomerőmű Zrt.-ben, ezúttal 82,6 milliárd forintot betolva a cégbe. Így összesen már 700 milliárd forintnál is több pénzt tettek a paksi bővítésre létrehozott cégbe, ráadásul az összeg jelentős részét már korábban fellhasználták. A társaság beszámolója szerint 2024 év végén a befektetett eszközök 387,7 milliárd forintot tett ki a vállalat mérlegében, ebből 367 milliárdot „betonba öntöttek”, ennyi volt a tárgyi eszközök értéke. Ez mostanra a beruházást akadályozó, azóta feloldott amerikai szankciók ellenére tovább nőtt, valószínűleg ezért kellett az újabb tőkeemelés. (Csak érzékeltetésül: az idén lefújt Dél-Budai Centrumkórház beruházási költségét 2022 elején 330 milliárd forintra tette a negyedik Orbán-kormány – a szerk.). Ha tehát – akár az újabb bírósági döntések következményeként – Paks II. nem valósul meg, akkor az eddig elköltött összeg „megy a levesbe”, miközben az eddig felhúzott betonfalak torzóként maradnának Pakson, aminek az esetleges felszámolása is százmilliárdos költségekkel járna.
